A 26. héten újra 4D-re mentünk. Biztos van, aki megvet ezért, de én nagyon nem bírtam 3-4 hétnél tovább ultrahang nélkül. Tudni akartam, hogy minden rendben van vele. Sajnos nincs ablak a hasunkon, ezért az ultrahang maradt. Itt már annyira látszott a kis pofija, a kis vonásai, az orra! Ez volt az első ultrahang, amin majdnem elsírtam magam. Azóta is simogatom a képeket, amiket készítettem a felvételről. A kis Pocok itt már majdnem 1 kg volt. Stramm kis legény!
Azóta minden rendben, leszámítva a szívritmuszavart, valamint azt, hogy a testem minden apró kis rezdülésére idegesítően nagy figyelemmel és aggodalommal reagálok. Pl. Egyre többször érzem, hogy minden fájdalom nélkül elkezd feszülni a hasam, de a nőgyógyász szerint az a haskeményedés ( ami gond lehet) az nem ilyen, ott görcsös fájdalom is van, ami kisugárzik a hátamba is akár. Ilyesmiket olvastam aztán a neten is. Most a köldököm mellett érzek ilyen húzódásos-szúró érzést. Rövid ideig belenyilall, enyhe fájdalommal, főleg mozgásra, vagy mély levegővétel miatt. Párszor már ez előjött, szegény nőgyógyászomat zaklattam is miatta, de azt mondta, ne aggódjak, ez nem a baba.
Volt itt már minden. Mikor először lett egy kis folyásom, azonnal megijedtem, hogy ez bizony fertőzés. Más nem lehet. Majd rá kellett jöjjek, hogy ezt IS túlaggódtam. Kétségbeestem már ultrahang adatokon is. Hiszen minden kismama egy kicsit orvos is lesz. Ezért viszont elkezdtem az internetet okolni. Túl sok információhoz jut az ember akarva-akaratlanul is. Mindenhol orvosi szakszavakkal dobálóznak, te tudni akarod, hogy mégis mi az, mivel felhívják rá a figyelmed, hogy ha ilyened van, akkor nagy a baj. Utánaolvasol, kiokosítod magad a témából, egy kis időre még azt is elfelejted, hogy azért egy orvosi egyetem nem ennyi. És hogy ettől még nem leszel nőgyógyász, de még mielőtt ezt belátnád, már diagnosztizáltad is a problémádat. (Senki ne vegye magára, mert magamról beszélek. Szerencsére az öniróniám nem hagyott el.)
Hiszen valljuk be, kevés olyan kismama van, aki ne nézné meg, hogyan fejlődik a babája hétről hétre. De minden ilyen oldalon ezernyi rémtörténet rejtőzködik, amibe úgyis belecsúszol. Ha pedig mégsem, akkor ott a következő hiper-intelligens találmány: a gép megjegyzi, mikre kerestél rá, és ebben a témában dobálja fel neked a Facebook az ajánlott oldalakat, amit el sem kell olvasnod, sokszor a szalagcímtől elvitt egy kétoldali infarktus.
Remélem, már semmi nem jön elő. Remélem, a férjem is bírja még valahogy. De ha őszinte akarok lenni, őt sem irigylem! Eddig nagyon szépen viseli, az egyetlen amit mondott:
„Mostanában egy kicsit érzékenyebb vagy, nem?!”
Soha nem vallanám be neki, csak nevettem, amikor mondta. De bakker, igaza van!
Csuri
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
