Csodálatos dolog, mikor egy új élet keletkezik. Csodálatos, hogy mi, nők átélhetjük ezt, testünkből táplálva majdan megszülető gyermekünket. A legcsodálatosabb dolog a világon. Tényleg. Kivéve az apró betűs részeket.

Az émelygés például egy rendkívül alattomos dolog: az ember úgy érzi, jobb lesz kicsit, ha eszik. Ám a valóság: addig jobb, AMÍG eszik! Tehát az ember eszik. Mindig. Kivéve, ha épp alszik. Tök jó, mert így egy cuki kis zsírrétegre (jönnek a layer-ek, mint a Photoshopban) lehet szert tenni már az első 3 hónap alatt. Mert a 12. hét után, az émelygés, mintha elvágták volna, elmúlik. Kivéve, ha nem. (Nekem nem.) Akkor tovább émelyegsz és eszel.

Persze ezzel együtt jön a székrekedés, amit „megváltozott emésztés” kóddal szoktak illetni a szofisztikált leírások. Nem megváltozik, hanem NINCS (illetve minden szublimál). Persze ettől még erősebb az émelygés. Székrekedés ellen mit lehet tenni? Enni. olyan dolgokat, amik segítenek. Vagy nem. Ha a 12. héten nem múlik az émelygés, akkor azt mondják, majd elmúlik, ha már érzed, hogy mozog. Ha akkor sem, akkor így jártál.

Közben persze eszel és növekedsz. Te is, meg a baba is. Lassan-lassan megérzed a mozgást, ami tényleg nagyon aranyos dolog. Ám rövid idő után rájössz, hogy magzatod a vízilabda válogatottat megszégyenítő módon képes pörögni odabenn, viszont labdának a húgyhólyagodat használja. Egyik pillanatban hirtelen azt érzed, hogy mindjárt összepisiled magad (az a nagyon durva érzés, amikor már égetően görcsöl a húgyhólyag és környéke és csak görnyedve tudod megközelíteni a vécét), majd amikor odaérsz, semmi. És ez így megy 7 nap és 7 éjjel és tovább.

A borotválkozás. Szépek voltak a 80-as évek, amikor nyáron hónaljkutya-kiállítás volt a metrón és a strandon a  bikinivonalból kiburjánzó szőrdzsungelen megcsillantak a napocska sugarai, miközben száradt, de magam nem ebben a szellemben élem az életem. A borotválkozás most olyan, mintha elmennék a Láthatatlan kiállításra (amikor az érzékeid vezetnek). Szakállnyírót csak akkor javasolok, ha az ember sok sebből szeretne vérezni.

Csodálatos kismamaruhákat lehet kapni, feltéve, hogy az ember otthon, vagy bárhol máshol tétlenül szeretne ücsörögni. De ha netán kutyái vannak és annyira felelőtlen, hogy még foglalkozik is velük ott KINN, a cudar szabad ég alatt, és ezt nem egy habos-babos rózsamintás tunikában szeretné megtenni, hanem egy SPORTOS(!) rövidgatyában, akkor „sorry but”. Persze csilliárdokért ezekhez is hozzá lehet jutni. Az álmok. Zseniálisak. Én például rendszeresen álmodom, hogy megcsal a férjem (ő a világon a legjobb fej egyébként), pont most olvastam, hogy ez normális és bármennyire intenzív az élmény, ne engedjük, hogy elrontsa a babavárást, mert nem a valóságról szól, hanem arról, hogy mennyire fontos nekünk a másik. Köszi. Az elmúlt két hétben többször omlottam össze, mint a szomszéd családnál esténként a Jenga.

Egy hónapja elkezdett fájni a jobb oldalamon a bordáimnál, a mellem alatt levő rész. Jól beparáztam, hogy biztos az epém, mivel kajálás után volt a legrosszabb és az epe elvileg ott van. Megkértem a szonográfust a legutóbbi ultrahang alkalmával, hogy nézze meg. Megnézte. Kiderült, hogy a fájdalom forrása egy bél. Egy BÉL! Ott fent!

A légszomj az egyik nagy kedvencem! Néha pár lépés után, néha csak egy cipőbekötési kísérlet során, vagy csak úgy az ember nem kap levegőt, emiatt lihegni kell, mint Sophie Silver a „Dudán innen, Dudán túl” első részében. Ilyenkor ijedten néz rám a környezetem: “- Jól vagy? ….-Persze, csak terhes vagyok…”

Zsófi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?