Az én szülésem egy igazán könnyű és gyors első szülés volt, mindenkinek ilyet kívánnék!
Vesepangás, magas vérnyomás az utolsó hetekben
Hat hónap próbálkozás után fogant meg a babánk. Szerencsére problémamentes terhességet tudhatok a hátam mögött. Persze a harmadik trimeszter eléggé megviselt, főleg, hogy pont a nyár derekán érkezett a kisbabánk, a legnagyobb kánikulában.
Az utolsó két hétben, az állandó, idegesítő „egyben vagy még?” kérdéseket tarkította egy brutális vesefájdalom, egész napos késszúrás-szerű fájdalommal, felállni se tudtam. A kórházban vesepangást, vesetágulatot állapítottak meg, ami igazából természetes a baba miatt, de nálam kettős üregrendszer is közrejátszik a bal oldalon. Illetve ugye végig a bal oldalamon feküdtem a kilenc hónapban, gondolom ez is rájátszott a dologra.
Sajnos antibiotikum kúrát kellett alkalmazni, mert szülésindítással is „fenyegetett” az orvosom. Ráadásul napokig olyan erős volt a fájdalmam, hogy a fájásokat sem éreztem volna, így utólag tényleg jobban fájt, mint maga a vajúdás... Szerencsére a fájdalom megszűnt, majd jött egy hét múlva egy furcsa rosszullét, és a szomszéd vérnyomásmérője 150-es értéket mutatott. Azonnal kórház, ott elcsíptem a fogadott orvosomat, megvizsgáltak, kb. 140 körül volt, ctg rendben, vizeletvizsgálat szintén rendben lett, úgyhogy a terhességi mérgezést kizárták. Azért kaptam vérnyomáscsökkentőt, és napi háromszor kellett mérnem a vérnyomásomat. Egy tabletta után 100-110-es értékeket mértem, nem is szedtem ezután.
Így ne válassz orvost!
Egy kis kitérő az orvosomra, hogy hogyan ne válasszatok orvost. Mivel engem műtöttek pár éve az Uzsokiban a fül-orr-gégészeten, és konkrétan el voltam ájulva a velem való bánásmódtól (tízévesen ugyanezen betegség miatt kopoltyúív visszamaradással műtöttek / vagyis inkább traumatizáltak/ ambulánsan Pápán), s mivel öt percre lakunk, erre a kórházra esett a választás. Annyit tudtam, hogy felújították pár éve a szülészetet, és hogy magas a császárok aránya, de inkább bíztam magam egy profi orvosra, semmint alternatív utakat keressek az első babámmal.
Három-négy orvos közül vacilláltam, az egyik doktornő akkor már/még nem vállalt szülést, csak pár hónapra rá tért vissza, így a neten jó pár éves, viszonylag kevesebb, de jó véleményt olvasva esett a választásom az orvosomra. Kicsit cinikus stílusával nem volt gondom, korrektnek találtam, de a terhesség vége felé éreztem, hogy nem az igazi. Nem adott meg elérhetőséget, és nem is akartam én hívogatni, de a szülésznő felfogadásáról is lebeszélt, mondván túlterheltek, felesleges. Most nemrég megtudtam, hogy vannak persze páciensei, akik hívatják, sms-t írhatnak, és szülésznőjük is van, én meg a gondjaimmal inkább menjek a kórházba, és keressem az ügyeletest. Az is a magánrendelésen derült ki, amikor az asszisztense telefonált, hogy a kiírt napom utáni hatodik napon ő már nyaralni megy... Erről egy szót nem szólt, én kérdeztem rá, a válasz:
„Majd addig megszül.”
Félre ne értsetek, én nem vágyom pátyolgatásra, de egy kicsit elveszettnek éreztem magam.
Utálom a ctg-t
Az utolsó napokban már csak azon agyaltam, mikor jön a baba. Beszéltem hozzá, elmondtam, mennyire herótom van a ctg vizsgálatokból, ahol produkálnia kell magát a babának, és ahol ha a rosszabb szülésznőt fogtam ki, képes volt egy órán át benntartani és várni még egy mozdulatra tíz percet, hogy meglegyen a kellő hegyecske... Mondanom sem kell, a hetek alatt ettől a vizsgálatról ment fel a vérnyomásom. Most is dobog a szívem, ha eszembe jut...
A kiírt nap reggelén is mentem ctg-re, persze az orvosommal semmit nem beszéltem meg, hogy amúgy mi lesz, ha a kiírt napig semmi nem történik. Az utolsó vizsgálat a magánrendelésén valamikor a 36-37. héten volt, ott mondtam, hogy inkább a kórházba járnék ctg-re, semmi kedvem nem volt egy valag pénzt csak azért otthagyni nála még 4-5 héten keresztül, amit ingyen, a lakóhelyemhez közelebb is megcsináltak. Mondta, hogy rendben, viszlát, találkozunk a kórházban, ekkor meg ekkor szokott ügyelni, ha ő nincs bent, az ügyeletesnek mutogassam a papírt.
Tehát reggel ctg, és úgy tudtam (ezt is más kismamáktól), hogy a kiírt naptól már naponta van ctg, illetve magzatvíz vizsgálatot is szoktak csinálni. Felbattyogtam a szülészetre. Kértem a vizsgálatot, de minden orvos a műtőben volt, jöjjek vissza délután. A baba egyébként hetek óta beilleszkedett, a vesedolog óta pedig azt is tudtam, hogy egyujjnyira volt nyitva a méhszájam. Délután 3-kor irány vissza, ott a fiatal ügyeletes megvizsgált, tiszta magzatvíz. Aztán amikor kérdezték, hogy van-e orvosom, és mondtam ki az, összenéztek, hogy de hát ő itt van bent, ügyel ő is. Jó, mi?
Jöttek a görcsök
Maga a vizsgálat egyébként nekem fájt, vérezgettem is utána, és mensiszerű görcsöket éreztem. Aztán otthon néztem a vizes vébét, hogy a gondolataim eltereljem, de valahogy a mensi görcsök között erősebb görcsök jelentkeztek. Mi a franc?! Mégis lesz ma valami, pont a kiírt napon?
Négykézláb próbáltam lazítani, a szülésfelkészítőn és jógán tanult légzéssel lélegezni. Férjem közben hazajött, én időérzéket vesztettem. Zuhany, kád - az erős görcsök nem múltak. Talán 7, talán este 9 volt, mikor már tényleg azt mondtam, hogy szerintem valami van, menjünk be. A fájások másfél percig tartottak, 4-5 percenként jöttek. A férjemnek persze végig magyaráztam, hogy de mi van, ha hazaküldenek, mert vaklárma, és milyen ciki már...
Becsöngettünk, a délutáni ügyeletes doki fogadott megint, megvizsgált, háromujjnyi, papírvékony méhszáj. Ctg - minden oké. Felhívták a dokim, férjem kint várt.
Izgultam rendesen, ctg ülve elég kellemetlen volt így a fájásokkal. Na, aztán jött az előkészítés, az én szülésem szó szerinti legszarabb része! Beöntés, hello. Borzalmas volt, fél órán át szenvedtem a mosdóban. Ráadásul el is gyengültem tőle, izzadtam. Le a vécére, fel a vécéről. Zuhany. Megint jön. Borotválni nem kellett, azt ügyesen karban tartottam.
A szülőszobán
Hivatalosan 21:45-kor vettek fel, mást nem hallottam akkor szülni. Mehettünk a szülőszobára, miután túléltem a klotyókalandot, szép, meleg sárgás félhomály. A sok-sok vajúdó pozíciót dobhattam a kukába, na, meg hogy a férjem majd masszírozgat, mert egyből szülőszékre kerültem. A dokim is beért, szülésznőnek pedig egy karakán nőt kaptam. A férjem is előkerült, mellettem izgult, fogta a kezem. A hasamon a ctg, én emiatt izgultam csak, hogy a baba szívhangja rendben legyen. Így leírva ez a ctg elég központi része a szülésemnek, nagyon ráfeszültem a kis ketyerére. (Egyik barátnőmet kb. a kitolás előtt császározták, mert leesett a szívhang.)
A doki és a szülésznő időnként le-lelépett, én meg ott tanítottam a férjemnek, hogy hogyan segítsen átlélegezni az eufemizmussal „hullámnak” nevezett fájásokat. (Nem fájás, hanem hullám, ami közelebb hoz a babádhoz! - Szólt a bába a youtube videón a fejemben). Mert én magamtól össze-vissza lihegtem volna, a férjem meg túl gyorsan lélegzett velem, úgyhogy ott magyaráztam, hogy lassabban! Aztán kértem, hogy csináljanak már valamit ezzel a szülőszékkel, fekve tényleg szörnyű vajúdni. A szülésznő felállította a támlát, így egy fokkal (45-tel, haha) jobb volt. Közben valami cukros infúziót kaptam, fájdalomcsillapító nem volt, nem is kérdezték, mondták, hogy szépen haladunk.
Burokrepesztés
Megint otthagytak, aztán volt burokrepesztés, és ennyi volt a mesterséges beavatkozás. Nekem nem fájt, nem is éreztem, nem is ellenkeztem, tájékoztattak róla korrekten. A szülésznő ezután annyit mondott, ha székelési ingert érzek, nyomhatok. Erre megint otthagytak. A ctg néha leesett 80-ra, de azt mondták, ez természetes, nagy nyomás nehezedik a picire. Ügyesen küzdött, én mindig is úgy gondoltam rá, hogy gigászi munkát végez a kisbaba születése közben; ő is épp annyira küzd, ha nem jobban, mint az anya.
Lassan jött a székelési inger is, eleinte rosszul nyomtam, nemcsak a fájások alatt, hanem utána is, de ezt akkor nehezen állapítottam meg, hogy hol ér véget a fájás. Aztán a szülésznő segített (hosszabban nyomni, egymás után többet), és egyre ügyesebb lettem. Szem becsuk, hasprés, lefelé nyomás. Közben megkérdezték, hogy itt a baba feje, megfogom-e, hát, én itt nemet intettem, valahogy szerettem volna túllenni, egy kicsit groteszknek tűnt, hogy akkor én ott odanyúljak. Amire emlékszem, mivel végig be volt csukva a szemem, az a szag. Minden nyomásnál az a nagyon tömény szag. Nem rossz, nem jó, de irtó erős a születés szaga.
Szülés a kiírt napon
Aztán végre, óriási megkönnyebbülés közepette megszületett (szinte kicuppant) a kisbabám, rám tették azt az „óriási” testet, és nem akartam elhinni, hogy ő bennem volt. A köldökzsinórt a férjem vágta el. A felsírásra nem is emlékszem, 23:56-kor, végtelenül pontosan érkezett. A dokim hangja a fejemben: aranyóra vagy nem aranyóra? Én meg csak azon izgultam, ugye egészséges? Bevallom, nekem a Down nagy mumus volt. Hiába volt 1:17700-hoz az esély, a félsz megmaradt. Sajnos elvitték egy kicsit, leszívni a nyákot, pedig amúgy 9/10 volt az Apgarja. Az újdonsült apuka mehetett vele, ott viszont teljesen megfürdették, ennyit a magzatmázról. Engem addig a dokim varrt, gátmetszés, szia, na, az iszonyúan fájt. Jobban, mint a szülés.
Aztán végre visszahozták a babámat, rám tették (és azóta is rajtam van). Hármasban tölthettünk másfél órát.
Az orvosom annyit mondott, magának még kell szülnie! Vele kapcsolatban amúgy rossz érzéseim nincsenek, mert szülés alatt normális volt, inkább a terhesgondozáss hagy némi kívánnivalót maga után.
Az alkatom, ez most nem fennhéjázás, de tényleg megvan hozzá, a hasam pár hét alatt totál lapos lett, semmi nem látszik rajta, vékonyabb vagyok, mint valaha. 54-ről kezdtem a terhességet, 64 volt a vége, a kórházból már 57-tel jöttem ki, most 52 vagyok, mondjuk a szoptatás sem hizlal, annyi szent.
Na, de nehogy azt higgyétek, nálunk minden tökéletes, a negyedik trimesztert iszonyúan megszenvedtük, a babám születése óta minimum négyszer kel éjjel, csak hogy panaszkodjak egy kicsit.
Kb. 3 hónap kellett, hogy a kötődés kialakuljon, megerősödjön, mert én bizony nem éreztem a szülés utáni ködöt, inkább a nem hiszem el, hogy van egy babám érzés volt az erősebb. Meg a felelősségérzés borzasztó súlya. Most volt 5 hónapos, imádjuk, hihetetlenül édes, jó kedélyű, szociális kis lény.
Hogy lesz-e második? Az attól függ, hogy a fogzás, a szepaszori, a mozgásfejlődés mennyire rontja tovább az alvását, mert azt hiszem, hosszú távon ez tudja kicsinálni az anyukát (ha anyatejes, karban alvós, ringatós a baba és/vagy ha anya nem tudja sírni hagyni).
V.
HA TE IS MEGOSZTANÁD SZÜLÉSED TÖRTÉNETÉT, A BEZZEGANYA@BEZZEGANYA.HU CÍMEN VÁRJUK!
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
