Az utóbbi évtizedekben, főleg Amerikában, divatba jött a lakossági DNS -tesztelés. Több cég is foglalkozik ezzel, és a mintákból akár többmilliós adatbankot építenek, amelyet elemezve nagyon érdekes felfedezések születnek. 

Néhány tízezer forintnyi összegért lehet beszerezni egy csomagot, aminek segítségével az ember otthon levesz egy nyálmintát, beküldi a cégnek elemzésre, majd kap egy nagy adathalmazt, ami egész sok mindent tartalmaz. Megmondja, hogy a génjeidben milyen etnikumok és milyen arányban szerepelnek, a Föld mely területeiről (akár egy konkrét városra leszűkíthetően!), hogy őseid körülbelül mikor és hova vándoroltak ki illetve be, milyen betegségekre van genetikailag hajlamod, és ami a legérdekesebb: a többi, milliónyi regisztrált géntulajdonos közül kik és milyen fokon rokonaid. Meg lehet így találni rég elveszett távoli vagy akár közelebbi rokonokat, gyerekkorukban örökbeadott felnőttek kutathatják fel a vérszerinti családjuk még élő tagjait, és ijesztő csontvázak szakadhatnak nyakába annak, aki óvatlanul piszkál meg eltemetett családi titkokat.

A Boredpanda gyűjtött össze a Redditről néhány szívmelengető vagy éppen hajmeresztő történetet, ezekből idéznék egy párat: 

„Mindig tudtam, hogy örökbefogadtak. Csináltattam egy DNS-tesztet, és kijött, hogy van egy elsőfokú unokatestvérem. Megkerestem, és kiderült, hogy az anyám szült öt gyereket, majd terhes lett velem, de ezt titokban tartotta mindenki előtt. Senki se tudta a családból, hogy létezem, anyám csak egyik lányának árulta el a létezésemet halála előtt kevéssel, de amikor ő elmondta a család többi tagjának, senki nem hitt neki. Amikor megkerestem őket, felkiáltott: - Látjátok, én mondtam! Ennyi éven át! Van egy kistesónk!!! - Fantasztikus élmény volt.”

„A DNS eredményeim meglepőek voltak, mert nem mutattak egy picike olasz származást sem, pedig apám nagyanyja Szicíliából vándorolt be Amerikába. Ezt elmondtam anyámnak, aki azt válaszolta, hogy „nahát, ez érdekes”, majd megkért, hogy apának ne beszéljek erről. Belegondolva akkor születtem, amikor anyám 17 éves volt és apám a seregben…”

„Megtudtam, hogy van még egy édestestvérem. A szüleim a házasság előtt hozták őt össze, ami a 60-as években botrányos volt, így anyámat a családja elküldte a nagynénjéhez vidékre a szülésig, majd örökbe kellett adnia a babát. Miután a szüleim meghaltak, a nagynéném elmondta, hogy van még egy testvérünk. A nővérem csináltatott egy DNS-tesztet, és hamarosan rátaláltunk a bátyánkra, és igazán közel kerültünk egymáshoz vele és a családjával.”

„Egy fiú unokatesóm a teszt segítségével talált egy ismeretlen lány unokatestvért. Megkereste, és kiderült, hogy az elhunyt nagybátyánk a lány édesanyjának jó barátja volt - ez a hölgy szeretett volna egy babát, és a nagybátyánk szívességből hozzásegítette. A kislány a nagymamánktól pár sarokra lakott, még találkoztak is párszor, amikor a lánycserkészek sütijét árulta. A nagymamám soha nem tudta meg, hogy a saját unokájától vesz sütit.”

„Egy barátnőm DNS-tesztelési csomagot vett az ikertestvérének és a szüleinek karácsonyra. Amikor kinyitották az ajándékot, a szülők egymásra néztek, majd azt mondták: „ó… köszi”, majd inkább áttértek a következő ajándékra. A lány nem értette a dolgot. Aztán elmentek sétálni, és az édesapja elmondta neki, hogy örökbefogadták kiskorában, az édesanyja meg sírógörcsöt kapott emiatt, mert úgy volt, hogy ezt örökké titkolni fogják, és az apa nem egyeztetett vele az igazság kimondása előtt. A lány és a nővére teljesen paff volt, soha nem sejtették, hogy nem vérszerinti gyerekeik a szüleiknek, mert nagyon hasonlítanak mind és kifejezetten alacsony is az egész család.”

„Találtam egy elsőfokú unokatestvért, akit az édesapám húga szült leányanyaként és örökbeadott! Amikor felhívtam, iszonyú boldog volt. Kiderült, hogy az örökbefogadó szülei rég meghaltak, saját gyereke nem született, és a férjén és annak a nővérén kívül sajnos nincs rokona. Tőlem megtudta, hogy van három féltestvére és öt unokatesója! Hamarosan találkoztunk mind, nagyon hasonlít az édesanyjára és a húgaira és nagyon örültünk mind, hogy megtaláltuk egymást és a családunk része lett ő is.”

„Megtudtam, hogy a vérszerinti apám regisztrált szexuális bűnelkövető.”

„A feleségem megtudta, hogy az apja nem vérszerinti apja. Teljesen elveszettnek érzi magát, még nem beszélt erről az anyjával, nagyon bonyolult a kapcsolatuk… Közben valahol megkönnyebbült is, mert akit eddig az apjának hitt, egy gyökér. Reméli, hogy aki az anyja második férje, már negyven éve, az az ő vérszerinti apja… Ezek után én aztán nem csináltatok meg semmilyen DNS-tesztet. Elég tudnom, hogy 90%-ban elcseszett vagyok és kész.”

„A nagybátyám megcsináltatta a tesztet, és kiderült, hogy van két testvére. Az anyjának tíz gyereke született, a legnagyobbról és a legkisebbről azt mondták, hogy meghaltak a szülésnél, és örökbeadták őket. Fogalmunk sincs, hogy miért történt így - meghalt már a nagymamám és a nagyapám is. Nyilvánvalóan azt hitték, hogy soha senki sem tudja meg.”

„Megkeresett egy elveszett családtag, akit anno örökbeadtak. Kiderült, hogy a nagyapámnak viszonya volt a nagy-nagynénémmel, hatalmas családi botrány lett és próbálták elmismásolni. Szegény pasas nagyon kivolt, amikor megtudta a származása részleteit, próbáltam segíteni neki, tulajdonképpen ő egyszerre a nagybátyám és az unokatestvérem…”

És végül:

„Genetikus családkutató jelen. Dolgoztam önkéntes és fizetett ügyeken is. A legmegrázóbb az volt, amikor kiderült, hogy az ügyfelem vérszerinti apja a saját nagybátyja - az anyját a saját bátyja erőszakolta meg. Megrázta az egész családot a felfedezés. Figyelmeztetek minden ügyfelemet, hogy a DNS-kutatás megoldhat problémákat, de szörnyű családi titkok is kiderülhetnek, így gondolják át, mielőtt erre adják a fejüket.”

Mit mondjak, ezek a sztorik nem hozták meg a kedvemet a DNS-kutatáshoz. Ti mit gondoltok?

Borzlány