2014 októberében született a fiunk a Zala Megyei Kórházban Zalaegerszegen. Terhesgondozásra félig jártam a kórházba, mert az ultrahangokat ott készítették, de ezen kívül magánrendelésre jártam a fogadott orvosomhoz (ő nem rendelkezik a megfelelő ultrahang vizsgával, így nem végezhet genetikai szűréseket). Várakozni hol többet, hol kevesebbet kellett az ultrahangra, ez elmondható a nőgyógyászati vizsgálatokra, terhesgondozásra is (mások tapasztalatai alapján), de próbálják tartani az időpontokat, amennyire csak lehet. Az ultrahangok során az orvosok alaposak, korrektek voltak, ami az időbe belefért, azt megmutatták, jótanácsokat is kaptam, de szerencsém volt, mert mindig jó orvoshoz kerültem. Van két ultrahangos orvos, akihez máskor volt szerencsém, mindkétszer azzal az elhatározással jöttem ki, hogy ha legközelebb hozzájuk kerülnék, akkor be sem lépek az ajtón inkább.
Az épület modern, de a berendezésekre már látszik, hogy kevesebb forrás jutott. Bár az ultrahang készüléket pont most cserélik egy pályázat keretében, így arra nem lehet már panasz. A folyosón található férfi és női vécé, ezekben szappan, vécépapír nincs, de zárhatóak, és van víz (általában). A vérvételre is időpontra lehet menni, itt is igyekszik tartani a hölgy az időpontokat, de vagy sikerül neki is, vagy nem. Az asszisztensek mindig rohannak, de ha kérdés van, mindig készségesen segítenek, ha kedvesen szólítja meg az ember őket.
Szülésfelkészítő tanfolyam bizonyos időközönként indul, erről mindig raknak ki előre papírt a nőgyógyászati szakrendelőben, ultrahang-rendelőben. Telefonon lehet jelentkezni rá, nagyon sok témával foglalkoznak (szülés alatti légzéstechnikák, csecsemőápolás, étkezés terhesség és szoptatás alatt, torna a gyermekágy alatt, stb.), de én nem vettem részt rajta, így nem tudom, hogy mennyire hasznos, és mennyire a valóságot tükrözik az ott elhangzottak.
A szülészeten dolgozók nagy része is kedves, segítőkész. Lehet fogadni orvost és szülésznőt is, utóbbit papíron kell felkérni a 32. hétig, de érdemes már jóval előbb megbeszélni a szülésznővel ezt, mert az igazán jók hamar „betelnek”, ugyanis korlátozva van, hogy hány kismamát vállalhat egy szülésznő egy hónapban. Az utolsó hetekben a ctg-ket a választott szülésznő végzi már, ilyenkor át lehet beszélni minden kényes témát a szülésről.
A szülés megindulásakor a hivatalos rend szerint fel kell hívni a fogadott szülésznőt és be kell menni a kórházba. Ott az ügyeletes orvos vizsgál meg (hacsak nem pont bent van az ember orvosa), és ha ő úgy ítéli meg, hogy valóban beindult a szülés, akkor értesíti a fogadott orvost. Erre állítólag a sok téves riasztás miatt van szükség. Én viszont annyira pórul jártam az ügyeletes orvossal, hogy pont pár hete megbeszéltem a fogadott orvosommal, hogy legközelebb ezt a kört kihagyjuk, és őt hívom akár éjjel is, ha úgy érzem, hogy megindul a szülés, és megvizsgál. Sajnos elmondható, hogy az osztályon dolgozik egy-két olyan orvos, akinek rossz híre van, az orvosom is kapásból kitalálta, hogy kihez volt szerencsém a mondatokból, stílusból, és abból, hogy könnybe lábadt a szemem, amikor elmeséltem, hogy mennyire fájt a vizsgálat.
A szülészeti protokoll más kórházakhoz viszonyítva elég szigorú és mondhatjuk úgy, hogy elavult, sőt erőszakosan avatkozik bele a folyamatokba. Kád, félhomály, szülőszék, bordásfal, stb. nincs. A beöntés, borotválás kötelező (ez utóbbit elhagyják, ha valaki otthon megcsinálja). A beöntés egy külön helyiségben történik, ezután át kell sétálni egy másik helyiségbe, ahol van két zuhanyzó és vécé (átlagos állapotú). Emellett található egy öltöző az apukáknak is. Ja, igen, apuka csak „műtős ruhában” jöhet be hivatalosan a szüléshez, ezt előtte az osztályon kell megvásárolni. Az más kérdés, hogy gyatra minőség, és a férjemről levetették, mert annyira viccesen nézett ki benne, hogy azt mondták, nem tudnak dolgozni, ha röhögnek.
A homeopátiát a szülésznők támogatják (mindenki döntse el, hogy ez negatívum vagy pozitívum). Vajúdás alatt lehet ülni, van labda is, de kitolni szigorúan fekve, kengyelbe szíjazott lábbal lehet, és szinte mindenki kap oxitocint is, emellett a vajúdás vége felé már nem engedik felkelni a kismamát. A folyamatokat szeretik sürgetni az itt szült ismerőseim elmondásai alapján. A gátmetszés az orvosok nagy részénél rutinszerű, a gátvarráshoz az érzéstelenítő viszont sajnos már nem (négy szobatársamból háromnak nem adtak érzéstelenítőt). Szülés előtt egyeztetni kell az orvossal, hogy a kismama mit szeretne, mert zárt ajtók mögött, azért el lehet térni ezektől a szigorú szabályoktól. Pár orvos és szülésznő már gátvédelem-párti, de ezt is jobb előre megbeszélni. EDA-ra nincs lehetőség, kivéve egy orvosnál, aki szülész-nőgyógyász és aneszteziológus is.
Valamilyen fájdalomcsillapítót állítólag adnak vajúdás alatt, ha kéri a kismama, nekem az orvosom úgy írta le, hogy olyan mintha egy üveg vodkát innék meg. Én nem kaptam, mert gyorsan történt minden, mások meséltek róla, sokat nem hatott nekik, ahogy beszámoltak róla. Előszeretettel vagy inkább a sietett szülés levezetés miatt szükségből gyakran könyöklik ki az emberből a gyereket. A szülőszobákban van cédélejátszó, nem tudom, hogy mennyire használják, de nekem egy ismerősöm sem hallgatott zenét (én sem). Szülés után elviszik a babát pár vizsgálatra, de utána vissza is hozzák, és segítenek mellre tenni, ekkor két órát együtt lehet hármasban a család, illetve négyesben, mert a szülésznő általában ilyenkor bent van, hogy ha bármi baj lenne, észrevegyék.
Az újszülött osztályon külön vannak a természetes úton szült nők és a császárosok. A természetes úton szültek ötágyas szobában, császárosok 2+2 ágyas szobákban. Egyágyas/vip/alapítványi szoba nincs. Minden szobához van fürdő és vécé. Ezek is átlagos állapotúak, naponta kétszer takarítják őket. Nálunk nem volt baj a tisztasággal, mindenki ügyelt rá, hogy ne legyen gond. Az ágyak régiek és kényelmetlenek, ha egyszer sok pénzem lesz, én veszek új ágyakat a kórháznak. A babák rooming-in rendszerben az anyukával vannak szinte egész nap, csak a reggeli vizit idejére viszik el őket, de van olyan gyerekorvos, aki ekkor is behívja a kismamát, hogy legyen ott.
Bababarát a kórház, a címre nagyon büszkék, főleg a főorvosnő. A szoptatást nagyon támogatják, tápszert ritkán adnak. Az osztályos védőnő hétköznap segít minden kismamának, aki kéri, emellett a csecsemős nővérek is segítenek a mellre tételben, fejésben stb. A csecsemős nővérek nagy része kedves, segítőkész, egy-két mufurc van köztük, de általában minden párosban volt egy, akihez bátran lehetett fordulni, ha az embernek baja volt. A babáknak adnak ruhát, pelenkát (napi ötöt, sokan mondják, hogy kell bevinni, de amikor nálunk elfogyott, adtak zokszó nélkül), köldökápoláshoz szükséges dolgokat.
A gyerekorvosok nagyon felkészültek, le a kalappal a szakmai tudásuk előtt. Egy doktornőt kivéve a modorukra sem lehet panaszom. Az ő heppje, hogy a kismamák hálóingben vagy pizsamában legyenek, a mellettem fekvő anyukát meg is ríkatta, mert lehordta mindennek, amiért azt hiszi, hogy wellnesselni van (melegítő volt az anyukán), és ráparancsolt, hogy öltözzön át normális ruhába. Én mondjuk a következő szülés utánra viszek be mást is pizsamán és hálóingen kívül, mert kényelmesebb lett volna, és engem nem is érdekel, ha a doktornő a fejére áll, de gondoltam leírom, hogy senkit ne érjen meglepetésként, ha esetleg belefut (bár talán most már lassan tényleg nyugdíjba megy, annyi ideje készülődik már).
Fürdetésnél is jelen lehet a kismama, sőt, az egyik csecsemős nővér pontról pontra elmondja minden áldott alkalommal (akkor is, ha többedik gyerek), hogyan kell otthon fürdetni, köldököt ápolni, stb. Látogatók sem a kórterembe, sem a folyosóra nem jöhetnek be. Vagy kamera alá kell betolni a babát a kiskocsiban, és a társalgóban láthatja a látogató tévén keresztül, vagy a folyosó végére kell kitolni, és üvegen keresztül nézhetik meg. A nőgyógyászatos nővérek mind tündérek voltak, az embernek a lelkére kötötték, ha gyengének érzi magát, ne keljen fel, hívjuk őket, segítenek kimenni; ha kell lepedőt cserélni, szóljunk, ne feküdjünk véres lepedőn. A protokoll része még a szülés után három (császár esetén négy) napig adott oxitocin injekció napi kétszer. Természetes szülés esetén a szülés utáni negyedik napon lehet hazamenni (szülés napja ebbe nem tartozik bele, tehát ha valaki szerdán szül, akkor vasárnap mehet haza), császárnál ez öt nap. De többedik szülés után, ha mindenki jól van, akkor egy nappal előbb elengedik az embert. Az ételek van, hogy nagyon jók, van, hogy a kórházi koszt blogra illenek.
Amit még személyes érintettség miatt fontosnak érzek megemlíteni, az a gyógytorna. Ha bármi gond van a gát tájéki izmokkal (inkontinencia, fájdalmas gátseb szülés után, süllyedések, stb), akkor szakorvosi beutalóval ingyen lehet igénybe venni gyógytornászi segítséget. Nekem erre már évekkel ezelőtt is szükségem volt, és terhesség során is több alkalommal mennem kellett. Nagyon hasznos segítség a torna testileg, a gyógytornász hölgy személyisége pedig lelkileg. Szülés után a korábban „kezelt” pácienseket külön felkeresi a hölgy, és személyre szabott, már a gyermekágy alatt végezhető gyakorlatokat mutat, és egy rövid feladatsort is ad papíron, amit szoptatás alatt is lehet végezni és segít egy kicsit a testet karbantartani. Ha valakinek problémája van, bátran kérdezzen rá az orvosánál, nem fogja megbánni, ha pár alkalommal elmegy. Én személy szerint a terhesség alatti rengeteg vizsgálat mellé bevenném az intimtornát is legalább lehetőség szintjén. Csodákra képes, nekem a nőiességemet, a szexuális életemet mentette meg.
Összpontszámnak 7-est adok. És reménykedem, hogy a szülészeti protokollban lesz fejlődés, mert ha naivan besétáltam volna a szülőszobára, nem biztos, hogy szép emlékként marad meg bennem az élmény, de így szerencsém volt. Az elégedettségemet mutatja, hogy költözés miatt már másik megyében lakunk, de a következő babánkat is itt szeretném világra hozni.
Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg
szülés ideje: 2014 október
pontszám: 10/7
Kata
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
