Május és június két izgága hónap az iskola életében, az osztálykirándulások időszaka. Amit a gyerekek izgatottan várnak, mi pedig nem kicsit izgulunk, ahogy a rendes szülők ezt általában teszik. A gyerekeknek ez egy páratlanul izgalmas élmény, együtt lehetnek végre az iskolai kötöttségek és kötelezettségek nélkül, mint egy hatalmas bulit, úgy élik meg a kirándulást. Szülőként mi azonban inkább a biztonságra és a szervezési nehézségekre koncentrálunk. Miközben megpróbálunk lazák maradni.
Minden évben nagy viták folynak a szülők között arról, hová szervezzék az osztálykirándulást, legyen-e többnapos, mennyibe kerüljön és milyen közlekedési eszközt használjanak. Fontos szempont, hogy a programok biztonságosak legyenek, és persze sarkalatos kérdés az is, kik legyenek a kísérők.
Ha végül sikerül is összeegyeztetni a különböző igényeket, az aggodalom nem feltétlenül múlik el. Különösen akkor, ha a gyerek messzebbre utazik, akár külföldre, ahol mi nem lehetünk mellette.
Egy jó osztálykiránduláshoz elengedhetetlen a bizalom. Rá kell bíznunk gyerekeinket az osztályfőnökre és a kísérőtanárokra. Bíznunk kell abban, hogy a gyerek nem kerül veszélybe, hogy társai nem zaklatják, és hogy a buszsofőr biztonságosan szállítja őket. Az aggodalmaink a távolsággal és az ott töltött napok számával egyenes arányban nőnek. Mit tehetünk szülőként, hogy a gyerekünk osztálykirándulása nyugodt és biztonságos legyen?
Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy szavatoljuk gyerekünk biztonságát, ha elkísérjük az osztálykirándulásra. Ez megkönnyíti a gyerkőc számára a csomagolást és az utazást is. Azonban minden kirándulásra csak meghatározott számú felnőtt mehet, és kísérőként az egész csapatra figyelni kell, nem csak a saját csemetére. Illetve természetesen a saját gyerekünk is teljesen másképp viselkedik akkor, ha mi is jelen vagyunk, ez alól egy ilyen különleges alkalom sem kivétel. Vannak olyan típusú gyerekek, akik teljesen leblokkolnak attól, ha szüleik is jelen vannak egy ilyen helyzetben, így van, hogy a kísérő szülő inkább hátrányt okoz – legfőképpen annak, akinek a boldogságáért ő a legjobban aggódik – a saját gyerekének. Egyes gyerekeknek biztonságot nyújt a szülők jelenléte, míg mások cikinek érzik ezt, és tartanak attól, hogy a többiek csúfolni fogják őket miatta. Mindezeket mérlegelve induljunk neki a kísérő szülő szerepnek.
Ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk elkísérni a gyereket, akkor részletesen tájékozódjunk a helyszínről, a programokról és a szállásról. Ma már az interneten is sok információhoz juthatunk, így megismerhetjük a körülményeket, megnyugtató válaszokat kaphatunk anélkül, hogy a gyerkőcöt vagy a tanárokat terhelnénk extra kérdéseinkkel.
Az osztályfőnöktől kérhetünk információkat a szállás nevéről, címéről, a látogatandó helyekről és programokról. Fontos, hogy ne „spoilerezzük” előre az összes programot, mert ez csökkentheti a gyerek lelkesedését. Ne lőjük le a poént.
Bőröndben kislakás
Bár nem szabad túlpakolni a gyereket, ügyeljünk arra, hogy minden szükséges dolgot magával vigyen, mint például naptej, kullancsriasztó spray, megfelelő túrabakancs, elemlámpa, zsebkendő, sebtapasz, vízálló kabát, sapka, váltóruha és kulacs, illetve a személyes okmányai.
A felkészülés része az is, hogy közösen pakoljunk a gyerekkel. Így tudni fogja, mi hol van, és mire használható. Ne erőltessünk rá olyan dolgokat, amiket nem szeretne használni. Fontos, hogy együtt csináljuk ezt végig, miközben figyelembe vesszük az ő igényeit és vágyait is.
Ha mindent megtettünk, ami tőlünk telt, akkor már csak bíznunk kell az osztályfőnökben, a társaságban és legfőképpen a saját gyerekünkben. Bíznunk kell abban, hogy képes lesz kezelni a nehéz helyzeteket és élvezni fogja a kirándulást. Fontos, hogy ne adjuk át neki saját aggodalmainkat, mert az csak növeli az ő szorongását.
Tanítsuk meg neki, hogyan kérhet segítséget, ha szüksége van rá, olyankor is, amikor nem a mobiltelefon az elsődleges eszköz erre.
A mobilt nem is feltétlenül kell odaadni a kisebbeknek – a nagyobbaktól meg már úgysem lehet elvenni – az osztályfőnök úgyis tájékoztatni fogja a szülőket a fontosabb eseményekről.
Tanítsuk meg neki, hogyan kérhet segítséget, ha szüksége van rá, olyankor is, amikor nem a mobiltelefon az elsődleges eszköz erre.
Fel a fejjel, engedjük el jó szívvel a csemetét, aggódjunk érte egészséges mértékig, és várjuk vissza őt boldog, kipirult, történetekkel teli és hullafáradt mivoltában, csupa koszosan.
Akác
