A tanév idén augusztus 24-én kezdődött. Ugyanazon a napon kezdődött a kicsi és a középső új óvodája illetve bölcsődéje, szóval az első reggel egy logisztikai rémálom volt a szülőknek, de ez cseppet sem zavarta a gyerekeket, hogy boldogan vigyorogjanak a fényképezőgépnek. Fél nyolc előtt pár perccel értünk az iskolához, végül a büszke és meghatódott apa maradt ott pár percig a nagyfiúval, én pedig mentem tovább a kicsikkel.

Az első napon tizenkettőkor kezdődött az évnyitó ünnepség, ahol a nagyobb gyerekek köszöntötték az első osztályokat. Nagyon kedves szokás, hogy az ünnepély végén harmadikos gyerekek kézen fogják az elsősöket, és átvezetik a kissé megszeppent gólyácskákat egy jelképes kapun, majd a kapu túloldalán betűket formázó kis ajándékcsomagot kapnak. Ezzel az első tanitási nap véget is ért.

A második napon kipróbáltuk az új reggeli menetrendet, hét órakor indultunk el otthonról, az ovist tettük le először, aztán jött az iskolás, és végül a bölcsis, akivel még ott kellett maradni, mert nem viselte túl jól az évkezdést. Később sikerült kialakitani a rendszert, igy kb. nyolctól fél négyig tudok dolgozni, és négy - fél öt között szedem össze a gyerekeket. Férjem pedig az évek óta megszokott fél 8 - este 6 időbeosztásra állt vissza. A tanitás reggel nyolc órakor kezdődik, és vasárnaptól csütörtökig fél kettőig tart, pénteken délig. Ezenkivül a fiúnkat beirattuk az iskola épületében tartott napközibe is, igy a barátaival együtt az iskolában ebédel, utána részt vesz még egy délutáni órán, és megirja a leckéjét is, mielőtt játszani kezdenek. Elméletileg legalábbis, mert ebből az elmúlt hetekben többször is volt problémánk, hogy nem volt kész a lecke. Ez azért problémás, mert ha délután elmegyünk még bevásárolni, vagy játszótérre, esetleg edzése van valamelyik gyereknek, akkor este hat előtt nem jutunk a lecke elkészitéséhez, és ilyenkor már nagyon fáradt a fiam. Matematikából és héberből minden nap van lecke, nem sok, de nekünk extra idő elkésziteni, és néha olvasás feladatot is kapunk.

Az osztályba 33 fiú jár, ami nem kevés, de megfelel a helyi szokásos osztálylétszámnak. A tanitó nénivel egyelőre elégedettek vagyunk, és az elsőre túlságosan "mazsola" délutános tanitó bácsi helyett három nap után kaptunk egy új, nagyon kedves de szigorú délutános tanitó nénit is. A vallási tárgyakat az oviból már ismert, nagyon aranyos rabbi tartja, tehát a tanári kar gerincét ismerjük és szimpatikusnak találjuk. Nem találkoztunk a testnevelés tanárral, a "Tudomány és technika" tanárral, illetve a "Zene és művészetek" tanárral, de erre még talán ráérünk. Túl vagyunk az első büntetéseken is, sajnos annak is megvan a hátránya, ha az egész osztály évek óta ismeri egymást, keresni sem kell a partnert az őrültködésekhez. Az első napon beszéltünk a tanitó nénivel a fiúnk "előéletéről" (by Dr. Luci), nevezetesen hogy kommunikációs és figyelemhiányos fejlesztésre javasolták az oviban, illetve gyógytornára. Az idei fejlesztések még nem kezdődtek el, a neurológiai felméréssel is várunk szakértői tanácsra novemberig, amikor már a tanitó néni véleménye is kialakul a gyerekről. Külön beszélgettünk az iskola speciális szociális tanácsadójával, akinek eleve az a feladata, hogy támogassa a szülők/gyerekek/tanárok közötti kommunikációt, és segitse a fejlesztésre szoruló gyerekeket. Hát, lesz vele dolgunk, az biztos, sajnos a nagy osztálylétszám, a zaj, a sok lecke nem ideális a fiamnak, időre van szüksége, amig felveszi a tempót. Igyekeznek türelmesek lenni mindenkivel, de nálunk szó nincs olyasmiről, hogy alhatnak órán, vagy hogy nincs lecke. Az első pillanattól kezdve igyekeznek a gyerekeket gyorsan ránevelni az iskolai szabályokra, és csak akkor veszik elő a játékokat, vagy kapnak szabad feladatot, amikor már elérték az arra az órára kitűzött célt. Az udvarra tanitási időben, tehát amikor más osztálynak órája van, nem mehetnek ki, de van egy külön játék-osztály, ahova át szoktak menni, ha a tanitó néni úgy itéli meg. Szünetekben természetesen kint játszanak, és egy héten négy testnevelés órájuk is van. Ettől még nem könnyű beleszokni az elsősöknek az új ritmusba, és ez nem is meglepő.

Amiben mi tudunk neki segiteni, az extra figyelem és türelem, sok-sok beszélgetés, és a lehető legkevesebb iskolán kivüli terhelés. Ennek első lépéseként kivettük őt az egyik edzésről, és csak az úszás marad. Ezzel persze tovább nőttek a mi terheink, mert a gyereket rendesen és naponta le kell mozgatni (saját tapasztalat és fejlesztői utasitás), ami komoly kihivás lesz ősszel/télen, de majd csak kialakul, hogyan tovább. Most egyelőre a helyi ünnepek miatt tanitási szünet van egészen október tizedikéig, utána újra fejest ugrunk az iskolás életbe.