Monique lombik lombiknapló

Lombiknapló, 2. rész

Előzmények>>>

Lombikra lesz szükség
 

Megvolt tehát a szakorvosi javaslat: IVF PGD eljárással. Hogy időben is elhelyezzem számotokra a történetet: 2017 júliusát írtuk ekkor. Bár volt mit „emészteni” lelkileg, már gyakorlatilag másnap bejelentkeztem a Kaáliba első konzultációra, valamint az Istenhegyi Klinikára genetikai tanácsadásra. Szeptember végére (az egyik helyen), illetve szeptember közepére (a másik helyen) kaptam időpontokat. Mivel ezekre „a férfiembernek” is el kellett jönnie, ezért gondosan betettem mindkét időpontot a telefonunk naptárjába, emlékeztetővel – így ő is tudta, mikor kell elkéredzkednie a munkahelyéről.

Volt tehát két hónapnyi időm, illetve időnk arra, hogy véglegesen lemondjunk a spontán babagyártásról – hát mit mondjak, nem volt könnyű. Folyamatosan ott volt a gondolat: hátha egészséges lenne! Elviekben az első kislány is egészséges volt, hátha megismétlődik a csoda... Hiszen én teherbe tudok esni! A lombik azoknak „való”, akik nem tudnak teherbe esni egyáltalán... Talán már a következő ciklusban sikerülne, most épp jók a pajzsmirigy értékeim... Miért is nem próbáljuk meg legalább...

Tudatosan kellett a lombik gondolatához szoktatnom magam. Túl nagy a kockázat. Ha lány lenne és súlyosan Turner-es, már az első néhány hétben elvetélnék, és ez akár újra és újra megtörténne – ez kinek jó? Közben egy egyhetes nyárutói nyaralást is beiktattunk a Balatonnál – semmire nem gondoltunk, csak horgásztunk, pihentünk, én főzőcskéztem (glutén-, tej- és szójamentes diéta!) és futottam.

Elérkezett végre a genetikai tanácsadás napja: két biológus doktornő ült velünk szemben. Megnézték a Turner-es leletet (amin éppen egyikük validáló aláírása szerepelt), szemrevételeztek engem: kezem-lábam, nyakam és a hajam. Legfőképpen az érdekelte őket, hogy valóban van-e (ultrahanggal igazolt) peteérésem – hiszen ez a lényeg, ez az, ami fontos, és ami a Turner-eseknél elviekben nincs (a tankönyvek szerint legalábbis).

PGD eljárás
 

A találkozó második fele tulajdonképpen nem volt más, mint a PGD eljárásról szóló ismertető: lézeres technika segítségével a megtermékenyített zigótából „levágnak” néhány sejtet, és azoknak meghatározzák a kariotípusát. Amelyikben nincs Turner, azt javasolják visszaültetésre. A Turner mozaikosságának lehetősége miatt extrém esetben akár az is előfordulhat, hogy rejtve marad a rendellenesség, és az egész hiábavaló volt – emiatt a terhesség során mindenképpen javasolt valamelyik invazív szűrővizsgálat (magzatvíz-mintavétel vagy chorionboholy-biopszia). Egyébként 97-98 százalékos bizonyosságot tudnak vállalni.

Konkrétan rákérdeztem: nincs szükség fagyasztásra, még ugyanabban a ciklusban megtörténhet az embriótranszfer. Ami pedig a spontán teherbeesést illeti: hajrá, ne fogjuk vissza magunkat. Hmmm... Ezen akkor idiótán elnevettük magunkat, azonban hazafelé az autóban csak erről beszélgettünk. Mi vaaaan?? Mégiscsak lehetne spontán is? Nem, ezt a kockázatot nem kellene bevállalni. Ha a terhességi szűrővizsgálatokkal kiderül, hogy mégiscsak örökölte a Turner-t, akkor senki sem  fogja megmondani, hogy milyen „mértékben”. „Csak annyira”, mint én, vagy súlyosan beteg lenne? Hihetetlen, de mégis igaz: egy genetikai betegség esetében az érintettség mértékéről beszélgetünk...

Átlagos esetben genetikai betegségnél az érintettségre vagy „igen” vagy „nem” a válasz, a mi esetünkben azonban ennél árnyaltabb a kép. Nem bírtam ki, két nap múltva telefonon felhívtam a doktornőt, és elmondtam neki, hogy nem hagy bennünket nyugodni mindaz, amit a spontán teherbeesésről mondott a távozásunk előtt. Érdekes telefonbeszélgetés volt... Elmagyaráztam neki a gondolkodásmódunkat: ha kiderül, hogy mégis hordozza a rendellenességet, senki sem fogja tudni megmondani, hogy csak annyira beteg, mint én (értsd: nem értelmi fogyatékos, teljes életet él, még rendszeres ciklusa is van, igaz, fertilitási problémákkal küzd), vagy súlyosabb a helyzet. Nem szeretnénk egy esetleges „elvetessük - ne vetessük” dilemma elé kerülni, mivel nem lenne mi alapján dönteni.

Végülis elismerte a gondolkodásmódunk relevanciáját, viszont a döntést természetesen ránk bízta. Ő ilyen döntést nem hozhat meg helyettünk. Őszintén szólva, furcsa volt, hogy erre az egészre nekem kellett felhívnom az ő figyelmét, és nem fordítva történt... Így hát a döntés megszületett: ha ez a módszer segít, hogy a leendő babánk ne legyen Turner-es, akkor élünk a lehetőséggel. Újabb adag óvszer került tehát a fiókba. És ezzel a spontán terhesség témáját „elengedtem”.

Az első konzultáció
 

Nem sokkal később elérkezett az első konzultáció napja is a Kaáliban. Én aznapra szabadságot vettem ki, mivel úgy alakult, hogy reggel az endokrinológusnál kellett kezdenem, a Kaáliba pedig csak ebédidőben kellett mennünk. Szép őszi nap volt, a kertben a padon ültünk, és vártunk a sorunkra (elég jelentős csúszás volt). Olvasgattuk a zöld színű tájékoztató papírt, amit a regisztráció során kaptunk, és beszélgettünk a folyamatról, arról, ami ránk vár. Utólag visszagondolva, kicsit dühös voltam a csúszás miatt (mégiscsak munkaidőben voltunk mindketten), azonban jó volt, hogy ezt az egy órát is ki tudtuk használni arra, hogy beszélgessünk a folyamatról, hogy megértsük pontosan, mi fog történni. Mire bejutottunk a dokihoz, addigra a tájékoztató papír leírás alapján nagyjából már megértettük, hogy fizikailag / „biológiailag” mi is fog történni pontosan.

A doki szűkszavú volt, a lényegre szorítkozó, gyors, precíz – semmi bájolgás, lélekápolgatás, „jaj kedveském” vagy ilyesmi. Ez mindkettőnknek tetszett. Azonban villámgyoran felmértük azt is, hogy az ilyesféle kommunikáció hátránya az tud lenni, ha nem kérdezünk: könnyen lehet, hogy a doki evidensnek gondol és ezért nem mond el olyan részletet, ami számunka nem érthető. A jelszó tehát: kérdezni, kérdezni, szégyenkezés nélkül, addig, amíg minden világossá nem válik. Egy egész dossziényi lelettel érkeztem, és nem túlzás azt mondanom, hogy gyakorlatilag mindent átnézett. Az egyetlen kérdés, amiben bizonytalan voltam, az az embriótranszfer időpontja volt: 3 napos vs 5 napos – utóbbi esetben fagyasztás kell. No, sebaj, ezt még ráérünk tisztázni az Istenhegyivel. A verdikt: államilag támogatott időpont 2018. május. Hiányzó vizsgálatok: méhtükrözés, HIV + hepatitisz B+C szűrés mindkettőnknek, belgyógyászati „igazolás” arról, hogy a magasvérnyomás-betegségem kezelés alatt van, élettársi közjegyzői okirat. Igazán nem sok! Sosem éreztem már annyira közel a célt, mint akkor.

A 2018. májusi időpont mindkettőnket „fejbevágott”, összenéztünk. Talán még a szánkat is elhúztuk... Az eszem tudta, hogy nem rövid várólistára kell számítanunk, így kimondva és ténylegesen szembesülve a dologgal azonban sokkal inkább mellbevágott. Abban maradtunk, hogy átgondoljuk a fizetős lehetőséget is a következő találkozónkig – legkésőbb januárban találkoznunk kellene. A doki a dossziémból kiválogatta azokat a leleteket, amiből saját másolati példányt szeretne, és arra kért, hogy intézzük el a fénymásolást a recepción az időpontegyeztetéssel együtt. Vigyorogva jöttünk ki a szobából és indultunk el a recepció felé: végre elindultak a dolgok! Vége az egy helyben toporgásnak! Spoiler: a recepción persze nem voltak hajlandóak ilyen mennyiségben fénymásolni, így azt én magam oldottam meg a második konzultációra. Nem baj, ennél nagyobb bajon sose legyen, csak a folyamatnak ezt a részét valahogy nem sikerült megértenem.

Nem akarok ennyit várni!
 

Már másnap éreztem, hogy én nem leszek képes jövő májusig várni. Az pont 9 hónap! Egyszerűen képtelenség, hogy én még majd’ egy évet várjak... A „zember” végül nem érezte ezt annyira tragikusnak: előre megmondták, nem árultak zsákbamacskát, ha ennyi a várakozás, akkor ennyi. Csak pár hónap, legalább van idő elintézni a hátralevő vizsgálatokat.

Én azonban felpörögtem. Pillanatok alatt szereztem időpontot a már említett meddőségi doktornőhöz kenetvételre: lássuk, elmúlt-e végre a nyári enterococcus faecalis fertőzés... Amíg nem negítív a leletem, nem lehet méhtükrözést csinálni. Két héttel később már a doktornő előtt feküdtem széttett lábakkal, ő pedig nagy örömmel hallgatta a beszámolómat a Kaáli-ban történt konzultációról.  Újabb három hét múlva pedig a sófeltöltéses virtuális méhtükrözés reggele virradt rám. Újabb fontos mérföldkő! Oda egyedül mentem, nem éreztem szükségét, hogy a párom ott legyen, még annak ellenére sem, hogy egy kicsit féltem. Az időpontegyeztetésnél a recepciós pasi ugyanis rám ijesztett, hogy legyen nálam görcsöldő a vizsgálat utánra, és akár már előtte is bevehetek egyet. Örök, bár utólagos tanulság: női vizsgálatok fájdalmasságával kapcsolatban sose higgyetek férfinak!

Kicsit aggódtam amiatt is, hogy a 14. nap reggelén mentem: ez egy ciklusfüggő vizsgálat, amit a ciklus elején kell elvégezni, mindenképp még peteérés előtt. Kicsit aggódtam, hogy lekéstem a vizsgálatot, hamarabb volt esetleg peteérésem (itt néhány óra, fél nap is számít...), de végül minden rendben volt. Gyakorlatilag nem volt más, mint egy jó alapos ultrahang – csak itt most fel is töltötték a méhemet sóoldattal. A bal oldali petefészekben 8, a jobb oldaliban 3 tüszőt talált, domináns tüsző a bal oldaliban. Szép szabályos alakú a méhem, semmi látható szervi elváltozás nincs. Kaptam szép fényképeket a méhemről – büszkén mutogattam este otthon a páromnak, őt persze annyira nem hatották meg a méhem mm-ben megadott méretei.

Már csak a vérvételt (HIV + hepa), valamint a közjegyzői okiratot kell elintéznünk, és mehetünk vissza a második konzultációra! Juhhé! Rég nem tapasztalt eufória lett rajtam úrrá, és elképesztően felpörögtem – minden lépéssel egyre közelebb éreztem a nagybetűs CÉLT. A párom persze sejtette, hogy mire ez a nagy sietség és pörgés: fizetős lombikot szeretnék, még bőven a jövő májusi államilag támogatott időpont előtt.

Folyt. köv.

Monique

Tünde Blokus társasjátékBezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?