Csütörtök koradélután felhívtam a rendelőt, megérkezett a vérvétel eredménye, a hcg hormonszint drasztikusan lecsökkent. Délután 3 órára behívtak minket megbeszélni a műtétet.
A lányunkat most nem adtuk le megőrzésre, de nagyon ügyesen viselkedett a váróteremben. Bevetette magát a játszósarokba, a többi várakozó hölgyet szórakoztatta válogatott huncutságokkal. Amíg várakoztunk, kitöltöttük az anesztes kérdőívet és egy nőgyógyászati papírost. Nem sokkal később behívott a doktornő. Együttérző volt, de nem tolakodó, mint ahogy mindenki más is a rendelőben. Elmondta az esetleges, de nagyon ritka szövődményeket, a műtét menetét, valamint, hogy délelőtt már szabadlábra helyeznek, mivel maga a műtét 5-10 perc lesz. Ezután átküldött minket a kórházba, az anesztes orvos már vár minket.
Csütörtök délután nagyon szép idő volt. Ahogy átballagtunk a rendelőből a kórházba – maximum 5 perc séta – végig azon tűnődtem, hogy lehet rossz híreket kapni egy olyan szép napon, amikor egy felhő sem rondít bele a decemberi tavaszba. Fellifteztünk a harmadik emeletre, ott vannak a műtők és az anesztesek szobája. Többnyire nincsenek bent a szobában, de van egy telefon a folyosón, amiről fel kell hívni az éppen ügyeletes orvost. Pár perc múlva már meg is érkezett. Bevezetett minket a szobába, leültünk vele szemben, majd odaadtuk a papírt. Felvilágosított az esetleges szövődményekről, valamint, hogy a műtétet teljes narkózisban végzik majd el. Megvizsgált, majd utunkra bocsátott.
Hát ennyi volt, gondoltam magamban. Másnap vége lesz egy el sem kezdődött kalandnak. A várandósság végig néma volt, nem beszélt hozzám. Míg a lányunk már hathetesen megmondta, hogy kislány, és a nevét is megsúgta. De Ő nem beszélt.
Pénteken kora hajnalban keltünk fel, 7 órakor már bent voltunk a kórházban. Nyáron sajnálatosan bezárták a szülészetet, mivel a napi másfél szülés nem hozott elég pénzt a konyhára, helyette geriátriát nyitnak. A nőgyógyászati betegeket a belgyógyászati osztályon látják el, régen felesben működött a szülészettel a negyedik emeleten.
A nővér behozott műtős hálóinget, kompressziós harisnyát, hálós bugyit és egy betétet. Mondta, hogy öltözzek át, nem sokára visszajön és akkor elvisz a műtőbe. Addig a férjem átvitte a lányunkat az ismerősünkhöz. Nem sokkal később visszatért a férjem is és a nővér is. Utóbbi hozott egy pirula nyugtatót, majd együtt eltoltak a műtőbe. Oda a férjem most nem jöhetett be, de a nővér mondta, hogy ne aggódjak, most megeteti a férjem, úgyis reggelizni készült.
Először egy zsilipes terembe kerültem, ahol az ágyamról fel kellett másznom egy olyan asztalra, ami fel-alá mozgott. Onnan pedig áttettek egy fűtött ágyra, majd gyorsan betakartak előmelegített törülközővel és kitoltak egy folyosóra. Nagy volt a nyüzsgés, sokan akkor érkeztek meg, köszöntek egymásnak, későbbi kávézást terveztek. Innen egy másik terembe kerültem, ami már közvetlenül a műtő előtt volt. Itt felkerültek a tappancsok az EKG-hoz, bekötöttek egy rózsaszín kanült a kézfejemre – elég kellemetlen helyre sikerült beszúrni, pont a hajlathoz. Itt még elmorzsoltam néhány könnycseppet. Túlságosan beleéltem magam, hogy nyáron babázhatok. De arra gondoltam, ha beteg, akkor el kell engednem. Még mindig fájdalommentesebb az elején elveszíteni, mint később.
Ettől a ponttól nagyjából képszakadás. Még emlékszem, hogy megérkezett az anesztes orvos, aki előző nap felvilágosított. Hogylétem felől érdeklődött, megjegyezte, reméli, nem reggeliztem. Aztán az asszisztens hölgy egy nagy fecskendővel odaállt mellém és benyomta a fehér színű koktélt.
Fél 10 körül tértem magamhoz a szobámban. Körülöttem a férjem magyar kollégái beszélgettek, a lányom éppen rohangált, már visszahozta a férjem hozzánk. Nem sokkal előtte toltak be. Dél körül elengedtek minket. A férjem egyik kollégája ügyelet után volt, meghívott magához ebédre. Rendelt kínait, mire odaértünk, már várt minket az ebéd. Amikor hazajöttünk, lefeküdtünk aludni, már délután 2 óra lehetett. A lányunk nagyon fáradt volt, ahogy leért a feneke az ágyában, már aludt is, majdnem 6 óra volt, amikor felkelt.
A hétvége gyorsan eltelt. Testileg és lelkileg is helyretettem magam. Pénteken megyek vissza az orvoshoz, akkor kiderül, lesz-e valamilyen kivizsgálás vagy sem. Ahogy beszélgettem barátnőimmel, többen is mondták, velük is történt hasonló. De aztán jött az egészséges baba. Most én is ebben reménykedem, hogy 2016-ban eljön hozzánk is a gyermekáldás.
Elza
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
