Hihetetlen, hogy az ember mennyi várandósság-szakértővel van körülvéve! Persze mind elvárják, hogy csakis szuperlatívuszokban beszélj a terhességről, ha netán meg mered említeni, hogy nem annyira jó, hogy például minden reggel egy tonna alvadt vért fújsz ki az orrodból (közben rájöttem, hogy valamivel kompenzálni kell a menstruálás hiányát), akkor már csúnyán néznek rád.
Egy nem teljesen józan idősödő úr párás tekintettel közölte velem, hogy neki van 4 gyereke és ő mindent tud a terhességről! MINDENT! (Vajon hányat szülhetett ő?) Én ekkor arra gondoltam, hogy legszívesebben leütném egy péklapáttal. Nagyon durván. Hogy a kék égbe tudhatna ő bármit is a terhességről, én sem tudom, hogy neki milyen, amikor huncutkodik a prosztatája!
A másik, aki azért kérdezi meg, hogy hogy vagyok (általában pasi), hogy szinte meg sem várva a válaszomat, a saját feleségének a saját terhességéről kezdjen el beszélni (kit érdekel…), leginkább arról, hogy az ő felesége csak 8 kilót hízott a terhesség alatt!
Kösszépen.
És a kérdések. Én nem akarok mindenkivel egyfolytában erről beszélni… de muszáj.
„Hogy van a pocaklakó?”
Először is: Mi az, hogy „pocaklakó”??!! Magzat, baba, Vince (ez lesz a neve), akármi, de nem ez. Amúgy ő jól van, kábé a világon ő van a legjobban, védett, meleg, puha helyen, ahova non-stop érkezik az ellátmány.
ÉN hogy vagyok? Ezt persze nem kérdezik, max. azt, hogy élvezem-e?
Persze, minden csudaszép és csudajó, szerintem mindenki imád 15-20 kilót hízni 9 hónap alatt, úgy járni, mint egy elcseszett pingvin, egyfolytában botladozni, émelyegni, lihegni, olyan fejfájásrohamokat átélni, mint még soha, nem aludni, tétlenül nézni, ahogy képtelen olyan dolgokra, amik régen nem okoztak gondot (és most az egyszer nem igaz, hogy minden fejben dől el).
De Vincét várom. Jobban és jobban. Egyre többet gondolok rá, hogy milyen lesz, ha itt lesz… soha nem jut eszembe, hogy ő lenne minden kellemetlenség okozója. Ő cuki, ez biztos. Már tudom, hogy reggel ötkor kel, érzem, ha csuklik, érzem, ha leér hozzá a zabpelyhes keksz. Vajon ő mit érez, ha tüsszentek?
Már kiságy is van és elkezdtem fészket rakni, pontosabban rakatni a férjemmel, mert én nem emelhetek, nem tologathatok bútorokat, de ő lelkesen segít és tervezget velem. Látom, ahogy lassan összeállnak a dolgok körülöttünk és mire Vince megérkezik, minden kész lesz.
Zsófi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
