Koktélcseresznye korábbi írására szeretnék reagálni. Olvasva a történeteket nagyon sajnálom, hogy ezek az anyák nem 30-40 évvel ezelőtt szültek. Nem volt UH és több olyan vizsgálat ill. gyógyszer sem, amit a mai vén fejemmel most sem értek. A terhesség alatt 4 vizsgálat volt kötelező és nem volt fogadott orvos.

Az első gyermekemet az egyetem alatt szültem. Reggel a férjemmel bementünk az előadásokra és ő adott néhány feladatot – ami az ő előadásához kellett – majd ki-ki ment a saját előadótermébe. Előtte nap voltam orvosnál, aki a szülés várható idejét egy héttel későbbre javította ki. Fél tízkor a vécén elment a magzatvíz. Taxi, kórház. Teljesen ki voltam tágulva, az orvos annyit tett, hogy a hasamon ugrálva kinyomta belőlem a gyereket. Másnap fürdésnél a szülésznő meg is kérdezte, hogy mitől olyan kék-zöld a hasam. Egyébként én voltam az utolsó szülése, mert a sok műhiba miatt másnaptól el volt tiltva, csak mint onkológus működhetett.

A második gyerek három hetet késett. Ekkor befektettek a kórházba, hogy hétfőn megindítják a szülést, mert az orvos valami konferenciára ment. Vasárnap éjjel kb. 1-ig beszélgettünk a szobatársakkal, mire ők elaludtak. Ekkor éreztem, hogy vérzek. Feltettem két törülközőt, de így is véres csíkot húztam magam után, míg elértem a szülőszobáig. Kb. 1/2 óra múlva megjelent az orvos, aki szó szerint leordította a fejemet, hogy  mit képzelek én, én vagyok ma a 10. szülése, miért nem hagyom aludni. Ezek után fél óra múlva megszületett a gyermekem.

A harmadiknál reggel fél 8-ra bementem dolgozni, és 8-kor vittek be a kollégáim a kórházba. Ekkor már, mint kiderült, 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Fél tízkor telefonáltak utánam, ekkor már összevarrva feküdtem a folyosón. Mielőtt valaki megkérdezi, hol volt ez időközben a férjem, elárulom, a közelemben sem. Az első esetben intézte a dolgait az egyetemen, de nem volt időm megkeresni. Másodszor én családi okokból elmentem más városba. (Nem vesztünk össze.) Harmadik esetben közöltem vele, ha akkor sem lesz ott, elválok. Olyan munkája volt, hogy sokat kellett utaznia, de mivel ezt mondtam, két hónapig nem ment sehova. Akkor megkérdezte, hogy van egy munkája, ami miatt aznap el kellene utaznia, szerintem elmehet-e, nem fogok-e szülni? Én mondtam, hogy nyugodtan menjen, nem hiszem. Nem jött össze, megszületett a gyermekem.

Mint a fentiekből kiderül, nagyon könnyen szültem, ezzel együtt a mai eszemmel sem szeretném, ha a férjem bent lett volna. Nem szedtem vitaminokat, viszont sok gyümölcsöt ettem és amennyit lehetett, a szabadban töltöttem. A legkisebb súllyal született gyerekem 3700 gramm volt, a legnagyobb 4250. Vele híztam a legtöbbet, 6 kg-ot, így minden szülés után szinte vékonyabb voltam, mint előtte, pedig nem vagyok vékony alkat. Amit még hibának látok a mai nőknél: én nem szedtem fogamzásgátlót, és nem volt abortuszom. Az első gyermekemnél még traktort is vezettem. Ma a legnagyobb közel van a 40-hez, a legkisebb pedig a 30-hoz. Teljesen egészségesek, sőt, a fogorvos azt mondta mindegyiknek, hogy nem erre a világra valók, olyan jó a fogazatuk még mindig. Még tömésük sincs. A terhesség másállapot és nem betegség. Mindenkinek az enyémhez hasonló könnyű, boldog terhességet és könnyű szülést kívánok.

Senkilánya52