Hogyan ne kapjak idegbajt a gyerekeimtől?
…és hogyan ne utáltassam meg magam?
Valójában egy előző, nevelési elvekhez kapcsolódó poszt jutatta eszembe, hogy kérhetnék egy kis segítséget gyereknevelés ügyben, mert néha elszabadul a pokol, és nem bírom. A ma reggelemet is titkos sírással töltöttem, mert felzaklat, ha rosszfej vagyok, márpedig gyakorlatilag minden reggel és este rosszfej vagyok a kölykökkel.
Jelenleg kettővel. Két fiú, 8 és 6 évesek (hozzáteszem, bármelyik pillanatban megszülethet a 3. fiacskám is.) Imádom őket… tényleg. Olyan típusú gyerekek, akiket mindenki szeret, a suliban tök jó fejek, nem rosszalkodnak (nagyon), ismerik a határokat, belevihetők kisebb balhékba, de maguktól nem találnak ki hülyeségeket. Szépek, erősek, okosak, intelligensek, jó a dumájuk, főleg a nagyobbiknak… szóval látszólag minden annyira rendben van.
És akkor eljön az este… és utána a reggel. Ez a lefekvés, felkelés téma ez borzasztó, és minden alkalommal ordítozásba torkollik. Pontosabban én ordítozom, ők meg… néznek, mint egy hülyére.
Kinél, hogyan zajlik ez a procedúra?
Az én elképzelésem ezzel kapcsolatban a következő.
Este vacsi után kb. 7-kor szépen elkezdenek fürödni, készülődni, és 8-kor ágyban vannak. Mivel önállóak, nem igényelnek segítséget, van egy órájuk, hogy szépen, nyugodtan elkészüljenek.
Ehelyett mi történik? 7.15 körül még mindig a szobában felöltözve, éppen játszanak, veszekednek, matatgatnak, dumálgatnak. Ekkor még normálisan szólok nekik. Ennek hatására valamelyik elkezdi a készülődést. Például kitalálja, hogy akkor most elindul vécére hosszúvécézni. Ok, eltelik kb. 5-10 perc, még mindig a vécén ül, a másik meg a szobában folytatja az eredeti tevékenységet, hiszen azt beszélték meg, hogy az éppen vécén ülő kezdi a fürdést. Márpedig ez komoly megbeszélés tárgya, nem lehet csak úgy felrúgni. (A vécét ki lehet cserélni más tevékenységre is, pl. vetkőzik, közben énekelget, vagy a nappaliba járkál be hozzám félpercenként, mert éppen mindig félpercenként jut eszébe valami, stb.)
Természetesen egyre inkább emelkedik a hangerőm, mivel fél 8 körül járunk, és még egyik sem járt a fürdőben! Erre az erőteljesebb felszólításra 1. számú nagy nehezen elindul. Egyébként ez a hatévesem főként. Mivel jókedvű gyerek, ezt sem sieti el, közben dalolászik, táncikál, kb. 10 perc a minimum, erre jön a törölközés, fogmosás… összesen 20 perc. 7.45-50 körül járunk és hurrá, az egyik gyerek elkészült. Jöhet a másik, aki újra kezdi a procedúrát. Nem sikerül a kiürült fürdőszobát rögtön megcéloznia, mindig van még valami mondandója, de vele már. Ekkor már 8 óra felé semmi türelmem nincs, hiszen a 8 órás lefekvési időt már most túllépte, és még nem csinált semmit. Ekkor már nagyon mérges vagyok, és nagyon csúnyákat mondok, (pl. ilyen meg olyan elegem van ebből a minden esti cirkuszból) igyekszem nem üvölteni, mégiscsak este van, mit szólnak a szomszédok?
Na, nem így reggel. Akkor ugye ott az időnyomás. El kell indulni az iskolába, mert olyan a mi családunkban nincs, hogy elkésünk! Itt már technikákat is kipróbáltam a stressz és idegbetegség-mentes reggel érdekében. Nem működik.
- technika: Hagyok nekik időt… ez azt jelentette, hogy 7.30-kor szeretnénk otthonról elindulni, felkeltettem őket 6.30-kor. Felkelnek, ezzel nincs gond, nem az ágyban heverésznek, lustálkodnak, vagy álomszuszékoskodnak, hanem ugyanúgy, mint este, dumálás, veszekedés, játék, mikor mi. Én időközönként benézek hozzájuk (persze enélkül is tudom, hogy semmit nem haladtak), természetesen sehol semmi változás, egyre idegesebb vagyok, kiabálás, fenyegetőzés…
- technika: Ugyanez az elv, de még korábban keltem őket, hogy biztosan jusson elég idejük az egyéb tevékenységekre is. Igen, fel is kelnek, de utána megint minden ugyanúgy folytatódik. Hiába mondom, hogy többet alhatnának, ha rövidebb idő alatt elkészülnének… hatástalan.
- technika: Na, ezt a héten próbáltuk ki, de úgy tűnik, csak magam szívattam meg. Ennek lényege, hogy később kelnek, mondjuk 7-kor, így nem marad idő (elvileg), csak az elkészülésre, semmi játék, vagy egyéb hempergés. Azért szívattam meg magam, mert minden pont ugyanúgy zajlott, mint az előzőeknél. (Nem is értem, komolyan nem értem, hogy nem látják, hogy nem érzékelik, pedig ott az óra a szobájukban, és pontosan tudják az idő fogalmát értelmezni.)
Csak az időnyomás miatt én voltam még idegesebb, így eljutottunk odáig, hogy minden reggel üvöltök velük, (már a szomszédok sem számítanak), amitől az egész délelőttöm rettenetes lesz, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs más módszerem arra, hogy ez normálisan működjön, és annyira felzaklatom magam, hogy az élettől is elmegy a kedvem. És közben azt érzem, hogy az egészre tojnak. A módszer abszolút hatástalan.
- technika: Büntetés. Ha nem készülsz el időre, nem lehet X-boxozni. (Ez az egyetlen megvonható dolog nálunk, mert semmi más nem érdekli egyébként őket. És mivel rendszeresen büntetve vannak, gyakorlatilag soha nem X-boxozhatnak, így már nem is érdekli őket, ha ezzel fenyegetőzöm.)
- technika: Pozitív pszichológia. Ha elkészülsz időre, akkor X-boxozhatsz. Ez működik, egy napig. Ezek szerint a hőn áhított X-box sem annyira motiváló.
- technika: Ébresztés, és utána semmi, csöndben kivárom, mi lesz a vége, mikorra készülnek el. Katasztrófa. Negyed nyolckor már nem bírom cérnával, visszatérés az ordításra.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, kifogytam, nincs több ötlet. A legrosszabb az egészben, hogy mindeközben annyira édesek, amikor énekelnek, mondjuk fürdés közben, vagy kihallgatom, miket dumcsiznak. Itt van ez a kényszer, hogy elkészüljenek, nőjenek fel a feladathoz, ezek egyszerű kérések, alapdolgok. Másrészt jó is hallgatni, amit csinálnak. Nyilván ilyen veszekedések alkalmával sugárzik rólam ez a kettősség, és ezt használják ki, de akkor is jó lenne valami technika ennek a kezelésére, mert borzasztó minden napot veszekedéssel kezdeni és zárni.
Ti hogyan csináljátok?
Ezt leszámítva azért normális család vagyunk, és természetesen nagyon sok a pozitív élmény, csak ez ma annyira kiakasztott, hogy muszájnak éreztem valamibe kapaszkodni.
Hulcsi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
