Úgy voltam vele, két fiú után még csak be kéne próbálkozni egy lánnyal. A férjemet racionális érvekkel sikerült meggyőznöm, hogy kell még gyerek nekünk.
2002-ben volt egy vetélésem a hetedik héten, utána viszont azzal a lendülettel fogant meg a következő gyerek. A hetedik héten vele is benne volt a zabszem a fenekemben, hogy hátha megint előfordul /hisz’ lehet, hogy a császár után sérült a méhem, és Úristen, mi van, ha többé nem tudok gyereket kihordani?/, de aztán megúsztam épcfd bőrrel azt a hetet, és elégedetten dőltem hátra.
A következő héten viszont a vécépapíron sok vér volt! Teljesen kiakadtam. Bevágódtam a kocsiba, és felvezettem Pestre, a kórházba. A folyosón elkaptam az orvosomat, éppen ügyelt, és mondtam neki, hogy úgy tűnik, megint úgy jártam, mint a múltkor! Megvizsgált, de a gyerek ott kuporgott odabent, és a szíve lelkesen dobogott. Feküdtem bent egy hetet, addigra a vérzés teljesen elállt, aztán szabadon eresztettek. Onnantól kezdve problémamentesen zajlott a történet, viszont az egy hét alatt láttam és hallottam sok mindent, aminek hatására folyton találtam valami rettegnivalót.
Február negyedikére voltam kiírva, január legvégén a hasam már a földön lógott, pont úgy néztem ki, mint akiből már félig kint a gyerek. Elsején be is fektetett az orvos a kórházba, picit megnyílt a méhszájam, a gyerek feje lent, úgy gondolta, ebből egy, maximum két nap múlva mindenképpen szülés lesz! Mivel a császárom után szülni szerettem volna, abban maradtunk, hogy abba nem fér bele az indítás. Így vártunk. Másnapra a hasam visszamászott a torkomba, az ígéretes jelek pedig elmúltak.
És vártunk, és vártunk. Még ki is lógtam a kórházból, randiztam a férjjel, hogy egy kis gyerekindító szexszel rásegítsünk az ügymenetre, de mint halottnak a csók! Aztán ötödikén az orvos elment három napra síelni. A kolléganőjére bízott, ha addig netán-tán megindulna a szülésem, akkor ő lesz velem. Aznap front volt, vártam, hogy én is majd jól megszülök, de semmi. A csillárról is vajúdó nők lógtak már, enyém meg még odabent kuksolt.
A front elvonult, minden elcsendesült.
Hatodikán este, miután telefonon bőgve sipákoltam egyet a férjemnek, hogy én már soha nem fogok megszülni, néztem valami remek Valóvilágot vagy Bigbrothert, de annyira ócska volt, hogy kikapcsoltam, és lefeküdtem aludni. Bezzeg a szobatársam, aki aznap jött, ott volt a szülőszobán! A dög! Aludtam békésen három órát, mikor is pontban éjfélkor arra keltem, hogy nagyon pisilnem kell. A következő pillanatban valami megpattant a hasamban, és elkezdett folyni belőlem aaaa… Basszus, bepisiltem! Oh, lehet, hogy ez nem pisi?? Magzatvíz! Folyik a magzatvíz!!! Szülök!! SZÜLÖK!!!
Telefon extázisban a férjnek, hogy szülök, induljon a kórházba. Erre közölte, hogy tél van, előző nap esett a hó, nem indul neki éjjel a csúszósban. Miközben telefonáltam, éppen jött be a szülésznő, tolta be a szobatársamat, aki addigra megszült. Én meg elhadonásztam neki, hogy várjon már, mert most mindjárt én következem!
Mondta, menjek a szülőszobára, megnéznek. Megvizsgáltak, 20 perc ctg, és blazírt arccal közölték, hogy mivel fájás nincs, majd reggel 6-kor jelentkezzek a szülőszobán indításra.
Totálisan felháborodtam, hogy miből gondolják itt ezek, hogy majd én aludni fogok, miközben már tudom, hogy éppen egy szülés közepén /na, jó legelején vagyok/
Puffogva visszavonultam a szobába és lefeküdtem.
Aztán ahogy ágyat ért a fenekem, elkezdtem görcsölgetni. Az volt a tervem, hogy ameddig bírok, bent maradok a szobában, és csak akkor sétálok át, ha már necces a szitu. Nagyon hamar durvultak el a folyamatok. A múltkor jó volt a vécé, hát most lerogytam rá, és vártam az ellazulást, ehhez képest olyan görcsöket generált a póz, hogy alig bírtam róla lekászálódni.
A zuhany is jó volt az elsőnél, most viszont pár perc alatt olyan gőzt csináltam a fülkébe, hogy kis híján elájultam. Aztán jött egy két hasmenéses-hányásos előadás. Na, itt elégeltem meg azt, hogy a szobában szórakoztatom magam. Nekiindultam a folyosónak, de ott is kétszer meg kellett állnom, mire eljutottam a szülőszobáig, mert a „hosszú úton” jött két fájás.
Egy Szilvi nevű, nagyon kedves lány volt a szülésznőm. Gondolta, szórakoztat, ha már egyedül szülök. Végül vele állapodtunk meg abban, melyik nevet is válasszam a leendő lányomnak a kettő közül, amelyik tetszett. Fájások között elviccelődtünk, fájás alatt meg az ágy rácsát akartam kitépni a helyéről.
Nem akartam én se labdát, se bordásfalat, csak fetrengtem az ágyon, és vártam a halálomat, vagy a doktornőt az EDÁval! Mindegy lett volna, melyik.
Addig ad kéjgázt! Adjon! Szívom, semmi! Még jobban szívom, az ég adta világon semmi hatása rám.
Hajnal lévén a doktornő eléggé hamar beért. Bejön, mondja, hogy megvizsgál, csak oldalról a hátamra kéne fordulnom. Először úgy voltam vele, nem fog menni, de meggyőztem magam, hogy a vizsgálat miatt tán jó lenne, és kecsesen, mint egy fóka, átbillentem a hátamra! És aztán kapom az EDÁt!
Ahhh elmúlt az iszonyat fájás!
Doktornő megvizsgál:
-Méhszáj eltűnt, nyomhatok!
Mi???? ÉN? EDA nélkül??? De az fájni fog! Láttam a tévében, hogy mikor a gyerek csak félig van kint, az fáj! De akkorra már jött a tolófájás. Nem is fáj! Csak azt érzem, hogy nyomnom kell. Levegő be, nyom, levegőcsere, nyom, szünet. Következő fájás. Levegő be, nyom, levegőcsere, öö izé, bluggyanás, de most mi van? Ez nem ér! Még csak most jöttem bele! Még szülni akarok! Ezek meg itt mutogatják nekem a lányomat! Hol a fájás, gát, vagy bármi? Gátmetszés? Semmi?
Hetedike, hajnali 3 óra 28 perc, lány. 52 cm, 3560 gramm, és nagy, fekete haja van! A köldökzsinóron pedig két csomó. Nem tudom, mit művelt bent, de megúszta ép bőrrel.
Mivel előtte volt egy császárom, a doktornő mondta, hogy akkor most betapintással ellenőrzi a heget. Szilvi elkezdte ismét előszedni a kéjgázos kézi-készüléket.
- Az meg minek? Néz rá a szemüvege fölött a doktornő.
- Hát a betapintáshoz!
- Ugyan, nem kellenek ide ilyenek!
És betapintott. Nem tudom, ez másnak milyen olvastam olyat, hogy altatták a nőt, vagy hogy nagyon fájt, nekem még azt is lehet mondani, hogy kellemes érzés volt, mint ha valami bársonyos anyaggal simogattak volna belülről.
Két óra múlva totális eufóriában besétáltam a szülőszobáról a kórterembe.
Felhívtam a férjemet, akit az igazak álmából keltettem, hogy megszületett a lánya.
Borsoly
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
