– A magyarok mit szoktak csinálni, ha gyerekük születik?
– Ünnepelnek…
– Oké, de mit csináltok ünneplésképpen?!
– Hát… főleg iszunk. Az újdonsült apuka elmegy a barátival lerészegedni, míg anyuka a kórházban van a kicsivel. Ez a tejfakasztó buli. Ez a hagyomány.
– Más szokás nincsen?
– ?!!!??
A hollandok természetesen nem mértéktelen evéssel-ivással, illetve ezek tetszőleges kombinációjával ünnepelnek meg bármit is. Amíg mi eszünk-iszunk karácsonykor (és persze hasztalan ajándékokra költjük a pénzt), addig ők versikéket írnak egymásnak, amit családi körben megosztanak, közben esetleg elrágcsálnak pár sütit, és megisznak egy pohárka alkoholt. Amíg mi úgyszintén eszünk-iszunk születésnapokkor, addig ők például együtt biciklitúráznak, kirándulnak. Ez csak két példa, de biztos van még számos bizonyítéka, hogy az ünneplésnek Hollandiában semmi köze sincsen a kulináris élvezetekhez…
Azonban ha gyerekük születik, a hollandok is „kirúgnak a hámból” a maguk módján. Például elszívnak egy drága szivart. Az ünneplő család pedig ánizsgolyócskás toastkenyeret eszik. Ez nagyon holland, nagyon hagyományos és nagyon kötelező rituálé minden családban. A golyócskák színe persze világoskék vagy rózsaszín, ami mindenképpen elég bizarr látványt nyújt a vajas kenyérkén. Létezik még narancsban is az áru – csakis a királynő „hivatalos születésnapján”!
Érdekes még, hogy milyen hagyományos módon tájékoztatják a hollandok környezetüket a gyerekáldásról. Nálunk ugye nincsen semmilyen különös szokás, általában ad hoc módon jelentik be a szülők a kis jövevény érkezését.
Először is készül egy „bébikártya”, amit az összes rokon, barát, ismerős, kolléga megkap. Nem bitek halmaza, hanem valódi papír, amit el lehet tenni emlékbe. Erről már korábban írtam (link). Válaszul mindenki gratulálókártyákat küld vissza. Szerintem ez egy szép emlék, ezért megőriztem Adél kártyáit mind, láthassa majd, ha felnő, kik köszöntötték őt születésekor. Habár a magyar rokonoknak is küldtünk kártyákat, gratuláció Magyarországról mégsem érkezett. Semmilyen formában. Sem képeslap, sem SMS, sem e-mail, esetleg távirat, semmi. Valahogy senki sem érezte úgy, hogy ilyenkor illik valamit visszaböffenteni az újdonsült szülőknek. Két magyar barátnőm, akik külföldön élnek, viszont küldtek kártyát. Úgy tűnik, ők már kulturálódtak ennyire…
Ez persze mind az ismerősöknek szól. A széles körű tájékoztatás céljából egy nagy világoskék/rózsaszín fél házat/ablakot/ajtót betakaró valamivel jelölik a szülők a babás házat. Ez rendszerint valami gólyás design, amin szerepel a kicsi neve is. Furcsa és hivalkodó szokás ez, tekintve a holland nép puritánságát. Hollandiában ugyanis nincsenek feltűnő autók, házak, ruhák, vagyis mindenki igyekszik a legkevesebbet mutatni magából, és a legjobban elvegyülni a tömegben. Mégis valahogy kifelé, a világ felé fordulnak. Mi, magyarok, inkább befelé fordulunk. Habár fennen hirdetjük anyagi javainkat, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy kitegyünk az ablakba egy hatalmas „Pisitike megérkezett” táblát, hiszen senkinek semmi köze sincs ahhoz, hogy kinek mikor milyen nevű gyermeke született. Pláne nem egy idegennek, ez egyszerűen nekünk túl intim. Csak ahhoz van mindenkinek köze, hogy milyen sok pénze van egyeseknek…
Nekem tetszik, hogy ilyen sok szép szokás kapcsolódik a gyerekszületéshez, ezért ezen a meccsen a hollandok szereztek pontot.
Csib
