27 éves vagyok, 2017. október hetedikén adtam életet egy kislánynak. Az apa megerőszakolt, drogos ember lett a kapcsolatunk ideje alatt. Ezért is mentem el tőle, illetve egy belső hang diktált. A családomhoz költöztem szégyentől ázva, mert tudtam, hogy megvan a negatív véleményük, és teher vagyok csak, ahogy mindig is voltam.
Kezdettől fogva veszélyeztetett terhes voltam, stresszmentes életet kellett volna biztosítani, de több lelki, érzelmi bántalmazást kaptam. A 30. hétben egyujjnyira kitágultam, de setovább. Még a 36-37. hét környékén sem, de görcsök és haskeményedés volt. Nem vettek komolyan, mert nem tejeltem őket a fizetésükön felül.
Az említett napon anyámat kísértem ki épp, mikor melegséget éreztem, majd felmentem a szobámba, s elöntött a vér. Még az a doki volt bent, akinél nem egy anya és babája veszítette
el az életét. Hát nem elég, hogy sokkot kaptam az elmúlt hetek hónapok magánya mellett, még ez is.
A doki azonnal ultrahangot csinált, alig hallottam a lányom szívhangját. Végül pedig sürgős császár volt. A doki keze úgy remegett, csak további bajt okozott ugyanis két „lyukat” csinált a
karomra, plusz vérveszteség. Hozzáteszem amúgy is vérszegény voltam.
Már alig tudtam magamról, de a kislány nevét még el mondtam, mire egy hölgy talált megfelelő vénát. Aztán másik ágyra kellett feküdnöm, végül toltak a műtőbe. Kiszolgáltatva és kétségek között éreztem magam. Többen körülöttem, mintha vallatnának, olyan világítást kaptam, majd jött az éles fájdalom.
A katétert állat mód helyezte fel a doki, de szerencsénkre jelen volt olyan is, aki tudja, mit csinál. Ez adott erőt. Majd jött az altató, alig kaptam levegőt, végül minden elsötétült. Azóta történtek, történnek dolgok, főleg csúfosak.
Nem volt könnyű végignézni, hogy másokat látogat a párja, hogy szabadon mehettek bár hova. S nekem még egy rendes szülés sem adatott meg. Kis híján majdnem elvéreztem, a kislány nehezen, de életben maradt.
Minden nehézség, fájdalom magány és szülés utáni depi ellenére hatalmas csoda anyának lenni.
F.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
