Sose hittem volna, hogy első terhességemről és az azt lezáró szülésről egykori egyetemi tanárunk szavai jutnak majd eszembe, de azért leírom őket, mottó helyett.
„Tudják, a laboratóriumi patkányok és maguk között az a különbség, hogy ők legalább kitalálnak a labirintusból.”
Hát igen. Minden tiszteletem ellenére nemcsak külsőre emlékeztetett a hölgy Dolores Umbridge-re, de ez nem teszi semmissé büszkeségemet (vagy inkább a megkönnyebbülést?): én egyszer már kitaláltam ebből a labirintusból, magam se tudom hogyan, de így van. És – bár már most látszik, hogy mennyire más lesz a két terhesség –, kimondhatatlanul örülök, hogy egy újabbat is megélhetek.
Mióta tudom, hogy nemsokára kétszeres „ANYUKAAAAA!!!” **[Forrás: tetszőleges eü. dolgozó, 2013.] leszek, egyrészt vigyorgok a „de ja vu” – pillanatokon, másrészt igyekszem kiélvezni a még boldog egykeség naiv tudatában totyogó-száguldozó-zakózó kisfiammal töltött minden percemet. Addig azonban – különösen, amíg még nem érzem a tulajdon tenyeremmel a mocorgást testem keltető részlege tájékán – nagyon nehéz a várakozás. Leírom, eddig hogyan telt, jó? Vége-hossza nem lesz, de összefoglalom a lényeget:
a) terhességem jelenleg elsősorban online természetű, illetve
b) hetekig hathetes terhes voltam.
A) Ismerd meg babádat, avagy az első trimeszter online gumicsontjai
Terhesség hétről hétre – cikkek és videók
Nem tudom, ki hogy van vele, de én az első 19 héten (az első rúgásokig) nem tudtam azonnal azonosulni új szerepemmel, bármennyire is örültem a két csíknak. Semmi, de semmi nem lett más, mint azelőtt. Sok más kismamával szemben (persze a tiltólistán kívül – pá, szusi, alkohol és nemespenész) engem még egy nyamvadt émelygés sem emlékeztetett reggelente arra, hogy babát várok. Az első hetekben talán fáradtabban kóvályogtam a szokásosnál (vashiányos lévén, nem volt nagy változás korábbi bágyadt-kómás állapotomhoz képest), és riasztóan kevésszer volt hangulatom papásmamást játszani. Üdítő kivételt képeztek az első trimeszteres nihilben a „Terhesség hétről hétre” oldalak, amelyekből legalább már azt is megtudtam, hogy szegény kölök (8 hónapig más név híján Anakin) épp melyik vonásában kezd különbözni egy közönséges gőtétől/ebihaltól/Alientől.
Yoda/Padmé (kábé még szintén 8 hónapig…) esetében néhány dolog más: már most kiélhetem babázhatnékomat a bátyján, néha hányingerrel küszködök (juhéééé, új élmény, új perspektíva – a vécére), néhány dologtól undorodni kezdtem, néha ellenállhatatlan vágyat érzek a hasábkrumpli vagy a puncspudingos palacsinta iránt (árulkodó jel…?). Végül, de nem utolsósorban – populáris kulturát érintő ismereteimet azóta kiterjesztvén – a fent felsorolt embriószerű lények mellé sorolom immár a goa'uld - lárvát is.
Online kalkulátorok
Az első terhességem alatt rengetegszer kalkulátortam ki a neten, hogy vajon hányadikán bújik majd elő a kis jövevény. Azért rengetegszer, mert szegény dokik a rapszodikus ciklusom által nyújtott ingatag fogódzó miatt az aktuálist megelőző év december 20-tól (igen, ő elírta kínjában, már az x-edik nyári szabist helyettesítette egy pohár kávéval a mancsában) január 1-ig mindenre tippeltek.
A kis Yoda/Padmé szülinapját tekintve majdnem egy hónapig vártam kíváncsian a dokik tétjeit, miután a világháló november közepét jósolt.
B) Az a végtelen hatodik hét…
Az első vizsgálat elég mókásan zajlott. Mint kiderült, az egyik kolléga helyettes megjelölése nélkül ment szabadságra, ennek köszönhetően folyosón vártamban majd’ hátast dobtam, mikor egy türelmetlenkedővel közölte a jelenlévő, pácban hagyott orvos, hogy kábé tízig fogunk ott ülni, vele az élen. Szerencsére esetemben túlzott, az időpontomhoz képest félórát csúsztam, és sutty, már be is jutottam.
Utólagos hozzáfűznivalóm: de minek. Újra elpanaszolta a szituációt, valamint a folyományát (nem szó szerint, de értelméhez hűen): most minden bige a kerületben, akinek reggel esett le, hogy „Na, akkor ma spuri a nőgyógyászhoz!”, a nyakába szakadt. Szóval ne is haragudjak, ultrahangra nincs idő, rákot szűr, és visszarendel jövő hétre, itt az üvegcse, majd vigyem be a laborba. (Juhééééééééé, az első üvegcse!!!) A kenetvételre volt amúgy még egy jelentkező, egy védőnő gyakornok, de a doktor úr elhessegette, mondván: egyszer egy elvetélt kismama erre a kis kefére meg az orvosra akarta kenni a dolgot, nézze, erre a kis vacakra, ni. Tapintásra hathetesnek tippelt (miután részletesen kifejtette, hogy én nem tudhatom, terhes vagyok-e meg hogy mikor foganhatott, ugyanis az az ő szakmája. Teszt, internet… ugyan, kérem.) Amúgy tisztelettudó volt a doktor úr, de ennyi duma alatt háromszor megnézhette volna az ultrahangon, terhes vagyok-e. Slusszpoén: miután négyszer félórát utaztam (ebből kétszer félórát akadálymentesítetlen, lépcsőzős helyeken kendőből kihízott, kocsis gyerekkel együtt), plusz vártam a laboros sorban egy félórát és kezembe kaptam a laboreredményt, kiderült, hogy egy sima terhességi tesztre küldött azzal a helyre kis üvegcsével. Utóbbin kívül egyébként nem bosszankodtam semmiért, jólesett a reggeli séta a napfelkeltében, s a várakozás sem esett nehezemre.
A második vizsgálat egy rég idézett ovis poénra emlékeztetett. Nem jó vicc, de leírom, mert napokig ez járt a fejemben utána, s így az olvasó hűen átélheti velem a megélt eseményeket.
„Tetyek-vetyek, motyogatok, työngetnek. Nézek jobbra, nézek balra, senki. Visszamegyek, tetyek-vetyek, motyogatok, megint työngetnek. Nézek jobbra, nézek balra, senki. Visszamegyek, tetyek-vetyek, motyogatok, megint työngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra… hát az a hülye postás nem középen áll?!”
Ugyanaz az orvos ultrahangozott, akinél legutóbb is jártam, kissé fájt (ejnye, hátrahajló méh… ugye, ugye…). Tekergette-forgatgatta (aú…) erre is, arra is, sehol semmi. Végül megtalálta, aztán (Béééééla, gyere csak ide!!!) átadta a botkormányt a szomszéd szobából áthívott kollégájának, kormeghatározás céljából. A kinyomtatott kép tanúsága szerint a kis hamis megállt a sarokban (ha jól értelmezem, a bejáratnál, ahogy az anyja a hetes buszon). Mindkét orvos megegyezett abban, hogy még mindig (vagy már megint) hathetes terhes lehetek, tehát mínusz négy héttel számolnak. Ezt olyan érzésként írnám le, mintha több körből kimaradtam volna egy társasjátékban, ráadásul vissza kellett volna húznom a bábumat a pálya elejére. Azért bejegyeztek egy harmadik kollégához, tíz nappal későbbre.
A harmadik vizsgálaton aztán végre kiderült: már a kilencedik hétben járok! Yoda az újabb képen már kivehetően babaszerűnek tűnt, és magabiztosan a rendelkezésére álló tér közepén lebegett. Egyelőre azonban még mindig nincs hivatalos álláspont a szülés időpontját illetően. Az új, neten kikalkulált dátum: december 7. Sebaj, a héten várnak a terhesgondozóban. Ide nekem az összes üvegcsét, jövök!
Rozi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
