Már annyi rossz szüléstörténetet olvastam, gondoltam, megosztom veletek az én élményeimet is. Én a kislányommal 2010. október 19-re voltam kiírva, de az én pici lányom csak 2010.10.25-én akart a világra jönni. Nst-re kellett mennem, de egy belső hang azt mondta, hogy feküdjek is be magamtól, mert már a reggel sem volt szokványos. Nagyon izgatott voltam és nagyon sokszor kellett pisilni mennem. Beérkeztünk a kórházba. Az NST-n semmi jel nem utalt arra, hogy azon a napon lesz is „valami”, de én ragaszkodtam hozzá, hogy maradok.
Felmentem a szülészetre, az akkori ügyeletes orvos is kérdően nézett, rám hogy én most mit is keresek itt, és határozottan állította, hogy itt még nem lesz ma semmi. Kaptam egy szép kis papírt, hogy ha esetleg jönnek a fájásaim, majd húzogassam a vonalkákat. Olyan délután 3 óra fele már kezdődött is. A fájások egyelőre csak picik voltak, de sűrűn jöttek: félóránként, negyedóránként. A négyórás viziten mondtam és mutattam a vonalkáimat, a doktor úr azt válaszolta, hogy minden pici fájást nem kell behúzni, meg ezek még biztos jósló fájások.
Hát gondoltam magamban, hogyha ezek csak azok, mi lesz, ha tényleg szülni kell? A fájások egyre csak erősödtek. Az egyik szobatársamhoz elég sűrűn jöttek látogatók, ki-be mászkált a szobába, de én tartottam magam, és nem igazán látszott rajtam, hogy fáj. Mondogattam azért neki is, de szerintem ő sem akarta nagyon elhinni, hogy ebből tényleg szülés lesz. De én feltaláltam magam. A kórházból, ahol vajúdtam, nagyon szép volt a kilátás a Balatonra. Ha jött egy fájás, futottam a vécére, valahogy mindig pisilnem kellett. Szóval hol a Balatont, hol a mosdót nézegettem, de igazából azt csináltam, amit akartam: ettem-ittam, mászkáltam, ledőltem az ágyra és mindezt egyedül. Párommal telefonon tartottuk a kapcsolatot, jöttek be hozzám a kórházba édesanyámmal és az anyósommal együtt. Sms-ekre is volt energiám, az egyik barátnőm tartotta bennem a lelket.
Már nagyon fájt, de megérkezett az anyukám: én őt szerettem volna, hogy mindenképp velem legyen. Na, és innét gyorsultak be az események. Szóltam a kedves doktor úrnak, hogy már biztos szülés lesz. Megvizsgált, és én gondolom, már annyira a szülőcsatornában volt a baba, hogy nem hallotta a szívverését, mert egyből szólt az asszisztensnek hogy hamar szülőszoba és az első legyen az Nst gép, amit rám köt! Futottunk fel az emeletre, még a liftet sem vártuk meg. Gyorsan felfeküdtem az ágyra (éppen harangoztak: este 7 óra volt), kiabáltak anyukámnak is, hogy jöjjön, ezzel teljesült a vágyam. Szegényem fel sem fogta, hogy mi van, ő csak látogatóba készült, nem gondolta, hogy most már el is jött a pillanat, amikor megszületik az unokája.
Gyorsan rám kötötték az Nst gépet, de fordítva kapcsolták be, szívhang sehol... De a szívem, a testem jelezte, hogy nincs baj, és az én pici babám is, mert rúgott egyet, és szóltam is, hogy mocorgott. A kedves szülésznő bekapcsolta rendesen, és jelezte hogy igenis minden rendben van. Megjött a doktor úr és a szülésznő, és mindenki, aki ott kellett, hogy legyen. A babám nagyon sietett, én is erősnek éreztem magam, bár mikor a feje jött, akkor én is mondtam, hogy Úristen, nagyon fáj, de még két nyomás, és kint is volt az én kislányom. 7 óra 10 perckor már meg is született.
De nem volt elég az igazolom, még a kedves doktor úr gratulált is nekem hogy „gratulálok, kisfiú”. El tudjátok képzelni, hogy mi zajlott le bennem, levegőt is alig kaptam... (Gondoltam abban az egy másodpercben, hogy minden rózsaszín vagy sárga, honnét szerzek fiús dolgokat, nem kisfiúra számítottunk, hanem kislányra.) De aztán nevetett, és mondta, hogy kislány. Az én szépséges Dorina Leilám! Büszke volt rám és rá is az anyukám. Behívták a páromat is, és ő is megpuszilgatta az ő pici kislányát! Nagyon szép súllyal és hosszal született: 3200 gramm és 52 cm volt.
Szóval az én szülésem szép emlékekkel van tele. Éreztem, hogy nem lesz baj, pedig a magzatvíz is zöld volt, de én tudtam, hogy minden rendben lesz. A vajúdást az első tolófájásig is egyedül csináltam végig a szobában, de nem bánom. Ilyen szép emlékeket kívánok mindenkinek.
Alexandra
