Babérlevél Borit mindenki röviden csak Babér Borinak hívta.
Mindig irigykedve nézte, ahogy a lányok időről időre összejöttek, és hangos nevetgélés közben elmesélték, kivel mi történt, kiről mit tudtak meg. Ott volt Vanília Vella, aki hosszú, vékony alakjával olyan volt, mint egy igazi fotómodell. Gyömbér Gyöngyi is a lánycsapat tagja volt, akit a Nők egyszerűen imádtak, mert sok problémájukon segített. Duci testét látva senki sem gondolná, hogy ő is mennyire sikeres. Fahéj Fanni is gyakran csatlakozott a lányos összejövetelekhez. Kedvességével mindenkit levett a lábáról.
Hívták ugyan Babér Borit maguk közé, de ő sosem ment. Ő maga sem tudta megmagyarázni, hogy miért nem. Egyszerűen úgy érezte, hogy nem tartozik közéjük. Ő nem olyan ételekbe való, mint a többiek. Pedig ő is különleges, sokat is használják. Például a krumplifőzelék nem is igazán finom nélküle. Persze az Emberek közül nem mindenki szereti őt egyformán. Van, aki épp csak egy körömnyit dob belőle az ételbe. Ő ezt nem bánta. Inkább élvezte a hosszú fürdőzéseket főzés közben.
Gyömbér Gyöngyi volt az, aki úgy döntött, véget vet ennek a helyzetnek. Megbeszélte a lányokkal, hogy valahogy kicsalják Borit a csigaházából.
Egyik nap Bori látta, hogy a lányok megint összejöttek, és megint sutyorogtak róla. Mert biztos, hogy róla sutyorogtak. És Bori ezt megelégelte. Olyan mérges lett, hogy szép zöld színe szinte elpirult. Összeszedve minden bátorságát, harciasan megindult feléjük.
- Rólam sutyorogtok, igaz? Ez csúnya dolog ám! Hagyjátok abba!
- Igen, rólad sutyorogtunk, de csak azért, hogy végre szóba állj velünk. – mondta Gyöngyi és kedvesen Borira mosolyogott. Bori nem ilyen reakcióra számított, jól meg is lepődött. Már nem is volt olyan harcias.
- Miért vagytok ilyen kedvesek velem? Hiszen mi nem találkozunk ugyanabban az ételben!
- Na és? Attól még lehetünk barátok. Legalább többet megtudhatunk egymásról és az ételeinkről.
- Rendben. Többet nem leszek veletek ellenséges. – mondta Bori és gondolataiba mélyedve visszament a helyére.
Hirtelen Só Sándort pillantotta meg maga előtt.
- Látom, Bori, valami bánt téged. Csak nem a lányok sértettek meg?
- Nem, dehogy! Nagyon kedvesek voltak és barátságosak. Csak én érzem még mindig úgy, hogy nem tartozom közéjük.
- Ez természetes, - próbálta megnyugtatni őt Sándor – hiszen te örökzöld vagy, ők meg nem.
- Jaj! Ez eszembe se jutott. – suttogta Babér Bori döbbenten.
- Tudod mit? Ne is foglalkozz másokkal, csak gondolj arra, hogy te a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe vagy! – tanácsolta neki Sándor. – Hogy tetszik?
- Nagyon tetszik! – mosolyodott el Bori.
Másnap reggel vidáman kihúzta magát és hangosan köszönt mindenkinek. A lányoknak is. Ők meg kerek szemekkel néztek egymásra. Nem értették, hogy lett hirtelen még fénylőbb zöld Babérlevél Bori.
Kisvirág
