A barátnőm egyik nap sem ért rá a héten, teljesen agyrém, de az új pasija lányának készít ajándékot, ráadásul úgy, hogy még csak nem is ismeri. Most fognak találkozni először. Állatkertbe mennek, állítólag a kislány odavan a pillangókért. A barátnőm pedig totálisan belevette magát egy falidísz gyártásába. Megvásárolta a legcsillogóbb sablon pillangókat, girlandokat, díszeket, speciális kartont, színes szárnyakat és munka után rohan haza, gyártani. Egy sikeres belépő hatalmas és színes pillangó névjegykártyáját. Helló, Viki vagyok, és az apukáddal járok. – nem tudom, mi fog kisülni ebből, szerintem ez túlzás.
De nézzük a tényeket. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy ha kapcsolatba kerül valakivel, akkor az illetőnek már van gyereke. Jó esetben csak egy, vagy csak egy házasságból van több. A helyzet senkinek sem egyszerű, sokrétű és minden történet teljesen egyedi lehet, azonban vannak bizonyos „aranyszabályok”, amelyeket érdemes észben tartani, ha egy apával vagy egy anyával kezd valaki randizni.
Egy gyerekes szülőnek bármi közbejöhet. Kezdve a randival. Bébiszittert kell szerveznie, lebetegedhet a kicsi, a nagyi lemondja, a másik szülő nem vállalja, a sor végtelen. Ilyenkor a másik félnek nem igazán lehet egy szava sem. Majd bepótoljátok. Megvetted a színházjegyet, és azt az eszement drága piros cipőt is, de a gyereknek hörghurutja van és az utolsó pillanatban csörög a telefon, hogy mégsem…
De még betegség sem kell ehhez feltétlenül. Ha egy szülő sokat dolgozik, elképzelhető, hogy a fennmaradó kevés idejéből a lehető legtöbb időt szeretné a gyerekével tölteni. Ilyenkor több lesz az olyan program, amikor hármasban vagytok és gyermekvasút, játszótér, bábszínház lesz műsoron, a felnőtt adás csak akkor kezdődik majd, ha a gyerkőc már az igazak álmát alussza.
Vannak olyan elvált vagy különvált szülők is, ahol váltott műszak van, akik megosztott elhelyezéssel nevelik a gyerekeket, ilyenkor a nagy Ő-nek mondjuk havi két hete teljesen szabad, de akad olyan is, aki nem is tartja a kapcsolatot a másik szülővel, egyedül, vagy családi segítséggel neveli a gyermekét, ebben az esetben még nehezebb lesz elszabadulnia egy-egy estére.
Ha az érezhető, hogy egy szülőnek a gyereke érdekei az elsők, hogy bármilyen ügy csak utána következhet a fontossági sorrendben, tulajdonképpen örömteli, hogy odaadó szülőként helyén van a szíve és az értékrendje. Fontos, hogy létezzen egy olyan egyensúly, amiben kettőtökre is marad idő, de az szerintem semmiképp sem jó jel, ha valaki egy ilyen helyzetben háttérbe szorítja, vagy kevésbé foglalkozik a gyerekével. Félreértés ne essék, nem a friss kapcsolat elején szokásos érdeklődésről vagy lelkesedésről van szó, csupán arról, hogy a gyerek ilyenkor se legyen mellőzve.
Gyereket nevelni nagyon is nehéz feladat, egyedülálló szülőként viszont kifejezetten embert próbáló: ha valaki teljesen magára maradt, akkor azért, ha pedig nincs túl jóban a szülőtárssal, nincs segítsége, akkor pedig azért. A gyerekével szemben szinte biztos, hogy fog olyan döntéseket is hozni, úgy reagálni, olyasmit megengedni vagy tiltani, amivel te, mint a kapcsolatba csöppent kívülálló fél nem értesz egyet. Nehéz kérdés az, hogy ilyenkor mennyire szeretnél és mennyire teszed jogosan, ha véleményt nyilvánítasz vagy beleszólsz a szituációkba.
Az első randikon ez meglehetősen furcsa lenne, amikor azonban a kapcsolatotok már komolyra fordult, akkor fontossá válik, hogy tudjatok egymással nyíltan beszélni egy olyan kényes témáról is, mint a gyereknevelés, hiszen a gyerek egy idő után része lesz a te életednek is.
Minden jól működő családban vannak családi poénok, amiket egy idegen nem elsőre ért, olyan szokások, mondások, játékok, amelyeket számukra is nehezebb kívülállókkal megosztani. Ezekben a helyzetekben idő kell ahhoz, hogy te is megtaláld a helyed. Minél kisebb a gyerek, ez valószínűleg annál könnyebben fog menni, egy kisebb gyerek hamarabb épít bizalmába téged, egyszerűbb megnyerni, mint mondjuk egy kamaszt.
Ha tartóssá válik és komolyra fordul a kapcsolat, és akár össze is költöztök, újabb nehézségekkel következnek. Együtt fogsz élni ugyanis egy olyan gyerekkel, akinek „sem anyja, sem apja” nem vagy. Ezt meg kell beszélnetek a kedveseddel, hogy milyen szabályok alapján fogtok működni az új élet során, hogy minden félnek jó érzés legyen ez az új felállás.
Ha úgy is alakulnak a dolgok, hogy a család teljes jogú tagjává válsz, biztos, hogy lesznek olyan pontok, amit másképp gondolsz, mint a gyerekek vér szerinti anyja vagy apja. Kifejezetten nehéz, feszültséget generáló helyzetek adódhatnak ebből, a kezelésükhöz jó adag érzelmi intelligencia szükséges. Senki sem szereti, ha kritizálják a gyereknevelési szokásait, még akkor is nehéz ezt elfogadni, ha a szerelmünk teszi. A szülői attitűdön változtatni pedig akkor is nehéz, ha egyébként az érintett szülő elfogadja a másik fél igazságát is. Az asszertív, szeretetteljes kommunikáció és a türelem kulcsfontosságú a siker érdekében.
A barátnőméknél azóta megvolt az első gyerekes randevú. A hatalmas pillangós falidísz ugyan tetszett a kislánynak, de a barátnőm cipelhette utána végig magával az egész állatkerten át, és állítólag több pillangó le is potyogott róla. Az új pasi csak mosolygott rajta és azt mondta, nem kellett volna ekkora ajándékot vinnie. De szerintem teljesen mindegy, hogy mit mondott, a barátnőm fejében csak repkedtek tovább a színes pillangók...
Menta
