Én magam legyantázom a bikinivonalad

Csicsergő, Sakura fa virágzó május vége, munkahely megint nincs, a kislányuk három hónapos.
Ja, igen. Ilyenkor, amikor Zakharnak hirtelen nem lesz munkahelye, vagy addig a nyolc hónapig, amíg ugyan volt, de közmunkás fizetést kapott érte, szóval ilyenkor és mindig a két oldalról nagyon lelkes és rendes szülők segítenek. Tolják a pénzt a háztartásba, Vilnius apja, Zakhar anyja, hogy nekik semmiben ne kelljen hiányt szenvedni. Legyen Zakharnak új cipőre, motorra, mindenféle tabletre és telefonra, minden olyan dologra, amiket hazahord úgy, hogy senkinek sem szabad róla beszélni és semmi másra nem is marad pénz. Vilnius előre retteg az iskolakezdéstől, és utólag szégyenkezik a nagyfia miatt, akinek már a végén egy zoknicsomag vásárlásakor is hárítania kell a verbális balegyeneseket a büszke családfő részéről.

Felejtsük is el azt az apró tényt, hogy Vilnius rendszeresen és fokozatosan mond le dolgokról, vagy mondatja le őt Zakhar: Fodrászhoz egyébként se menj, mert nekem ne legyél szőke, az mindenki másnak voltál, most legyél lenőtt barna, csak nekem. Kozmetikushoz se nem menjél, mert én veszek gyantát és én magam legyantázom a bikinivonalad, ingyen. Ugye, milyen jó? Ugye érted, hogy miért kell így csinálni? Milyen izgalmas is ez, gondolj bele. Én gyantázlak, én fésüllek, én babázlak, én érintelek, én beszélek, én döntök,én uralom, én kormányzom, én nyúlok be a torkodon keresztül a szívedig és kapcsolom át egy állásba, én radírozok ki mindent belőled, ami voltál, hogy nekem legyél egy kreált álmom, én pusztítom el a másokkal való kapcsolatodat, nekem te ne menjél a fészbúkra, mert azt nagyon nehezen viselem, ott mindenki aki ismer, az a múltad, ezekre nincs szükség, én leszek a barátod, én leszek a férjed, én leszek a haverod, én leszek a gyereked, az apád, a távoli és közeli rokonod, a véredben akarok csörgedezni, és majd úgy adagolom az oxigént, ahogy nekem tetszik, bejutottam az irányító központodba és most mindenkit megzsarolok.

Zakhar egyre labilisabb, közben egyre több pirula piruettezik a konyhában lévő dobozkában. Elkezdi párhuzamosan felíratni a gyógyszereket a pszichiáterét megkerülve a háziorvosával is. Így aztán dupla adagban kapja a nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és alvást a család. Elvileg. Gyakorlatilag ez valami olyasmi lehet, mint amikor a harmadik kávé után felébred az ember. Nem hat.

Júniusban egy haverjával Zakhar saját vállalkozásba kezd, gyümölcsöt és zöldséget kezd árulni egy belvárosi piacon. Ehhez kiváltja az őstermelői igazolványt, nagyobb terpeszű kölcsön start támogatást vesznek fel Vilnius apukájától, megveszik a kezdő árukészletet és hajrá. Vilnius most oda járkál a kislányukkal, odafolynak a villamos padlójára a kánikulában, mennek ölelkezni a meggyes körmű Zakharhoz, drukkolnak, segítenek. Esténként együtt járnak a nagybani piacra, mert Zakharnak  jogosítványa sincs, volt, csak ittas vezetésért elvették évekkel ezelőtt. Szóval Vilnius kell az esti bevásárlásokhoz. Az autó is kell, átalakítják, belakják ládákkal, az ülések alatt és a kesztyűtartóban szilvauralom alakul, a szőlők elfoglalják a kalaptartót, barackok hempergőznek a csomagtartóban. A vállalkozás nehezen indul. Ráfizetéssel, sok macerával, az esti muníció bevásárlás nyűgjeivel. Oda mindig viszik a lányukat is, mert nagyon pici és nagyon mellből eszik és egyébként is nagyon helyesek így együtt, mint kisbabás zöldségesek, nem csapják be annyira őket a már dörzsöltebb nagybanizók.

Pár napra elmennek a Balatonra is. Felfüggesztik az éppen berúgott vállalkozást. (Ez most a motoros szakszó, nem az italos berúgott.) Oda Zakhar két gyereke is velük tart, a háromlábú kutya is, műanyag babakádat csak elvből nem visznek, de egyébként majdnem az egész lakást összecsomagolják. Zakhar az indulás napján a fürdőszobában zokog, így találja Vilnius. Megint a múlt miatt, már majd nem is magyarázom, csak írom, hogy szomorú vagy zokog és kész. Hogy ő csak a Balatonra tudja elvinni Vilniust (Nem is igaz, nem ő viszi, még a benzinpénzt is kapják a szülőktől, ingyen nyaralás van), és egyáltalán az egész helyzet méltatlan. Vilnius ettől borzasztóan kiakad és jól összeveszve érkeznek meg a kisházba. A négy nap mégis jól telik, ott a három nagy gyerek, a kisbaba, mondom, még a háromlábú kutya is, muszáj belefeledkezni a dologba. Zakhar éjszakánként a ház előtt alszik a teraszon, hálózsákban. Szekszin nomád és - ki hinné, kedves olvasók – nagyon szomorú. Vilnius kioson hozzá, amikor már alszanak a gyerekek és odabújik kicsit, de vígasz már régen nem tud lenni. Van még pár botrány odalent, a magyar tengernél. Például hogy a nagyfiú elhozza ajándékba saját régi babajátékát a kicsinek, a közösnek. Amivel Vilnius múltjában játszott a saját kisgyereke. Az nem jó, az a házba sem kerülhet be, értelmetlen és borzalmas jelenet van belőle, persze titokban, mert ez még a gyerekek előtt sem állna meg, azt érzi az aljas patkány, szóval hazamenetelkor Zakhar fogja és titokban elviteti a játékot a nagyszülőkkel és amikor Vilnius ezt számon kéri, azt mondja neki, nem fért volna be a kocsiba. Figyelem, ez a lélekrajz. Kapaszkodjunk csak meg és vegyük át még egyszer. Szóval Vilnius nagyfiának a baba kori játéka ellen volt kifogása, mert az egy másik apukás másik életben volt játék, azaz a múúúúlt.
Embertelen ember.

Folyt. köv. Még mindig van mit.