Határtalan öröm töltött el 2013 júniusában, hiszen évek óta tervezgetett babánk első próbálkozásra megfogant. Rosszullétektől mentes, csodálatos várandósságomat egy hihetetlenül gyors szüléssel sikerült megkoronázni, ezt szeretném megosztani veletek.
A szülés előtt több felkészítő tanfolyamon is részt vettem, rengeteg szüléstörténetet átolvastam, paksaméta alternatív vajúdási pozíciót szemléltető rajz volt a szülőszobai pakkba bekészítve, arra nem számítottunk, hogy semmire sem lesz idő...
Február 16-ára voltam kiírva, de az 5-én távozó nyákdugó miatt sejtettem, hamarabb megláthatjuk Luca babát. 7-én 11-re mentem a fogadott orvosomhoz vizsgálatra, három hete nem látott, kíváncsi voltam, vajon hogy állunk. Meglepetten mondta, hogy nagyon lent van a gyerek feje, és bár még csak egyujjnyira vagyok tágulva, szerinte ebből 3-4 nap múlva már baba lesz. Mivel nyitva voltam, be is lesett valami kis 'távcsővel', a magzatvíz tiszta, a gyerek hajas. A vizsgálat kissé fájt, de elhessegettem a gondolatot, hogy pont ma ügyeletes a doki, és három nap múlva elutazik, de csak nem piszkálna meg... (túl sok ilyen sztorit olvastam)
Délre értünk haza párommal, ő elment dolgozni, én pedig jódolgomban 12.54-kor rendeltem egy pizzát és két somlóit. Kétgyerekes barátnőmmel beszéltem közben telefonon, mikor kérdezi, hogy miért hallgatok el időről-időre. Mondtam neki, hogy kicsit ilyen menstruációs görcsszerű érzések törnek rám néha, de semmi komoly. Hirtelen rám szól, "Basszus, te vajúdsz!" Áh nem, mondom, nem fáj a derekam, meg semmi, csak kicsit fura a hasam alja...Meg amúgy is túl sűrűn jön, tuti nem fájás. Végül rábeszélt, beálltam a forró zuhany alá, méregetem, 2 percenként 30-40 mp-ig tart az érzés... Nem múlik, nem múlik...13.15-kor felhívom a szülésznőt, azt mondja, menjünk be, megnézni, mi lehet ez. Kétkedve fogadom, lemondom a pizzát, hívom párom, hogy jöjjön haza, megyünk vissza a kórházba. Majd kiugrik a bőréből, rekordhamar hazaért, addigra meg is ettem minden, a lakásban fellelhető szénhidrátot.
13.37-kor egy 'indulunk szülni' videót készítettünk, és elindultunk a kórházba, bár én még mindig kételkedem. Mondtam páromnak, hogy ciki lesz ezekkel a gyenge jóslókkal beállítani, forduljunk inkább vissza. Nem, bemegyünk. Útközben aztán kezdett erősödni ez a menzeszszerű érzés, mikor a 15 perces út tizedik percében a hasam pukkant egyet. Sejtettem, hogy a magzatburok volt, már tudtam, tényleg elindult. Továbbra is 2 percenként 40 mp-ig tartottak a hullámok. Ahogy kiszálltam a kórháznál, éreztem, hogy minden fájásnál egyre lejjebb és lejjebb ér a magzatvízáradat a nadrágomon. Pontban 2-kor fel is értünk csigatempóban a szülészetre, megvizsgáltak, bő egy ujjnyi, de nagyon lent van a baba. Közben a doki mosolyogva mondja, 3-4 nap múlvára várt csak, hova sietek? Én még mindig nem hittem el, hogy szülök, 2 perces menstruációs fájásaim vannak, sehol a derékfájás, ez nem lehet a szülés!
Mehettünk a szülőszobára, ahol a papírok és egy NST lerendezése után fél órát ültem a labdán a tűzforró víz alatt – ez volt a legjobb része, áldottam érte a szülésznőm. Ekkora már azért sziszegtem rendesen a fájásoktól. Elkezdtem epiért könyörögni, bakker egyujjnyi mégcsak, és már ennyire fáj? Epit ide, én nem bírom a fájdalmat! De a szülésznő mondta, erre nem lesz idő, ebből 4 körül baba lesz. Én nem hiszek neki, csak könyörgök tovább az epiért. A zuhany alatt gyorsan felhívtuk a rokonokat, hogy szülök, majd 3-kor vissza kellett menni a szobába újabb NST. Megvizsgált a doki, bő 3 ujjnyi. Én meg még fel se fogtam, hogy tényleg szülök! Szorongatom a párom kezét, már 1 percig tartanak a 2 percenként jövő fájások, már sehogy se jó, csak oldalt fekve bírok létezni. Hirtelen rám tör a hányinger, telepakolom az ebédemmel a vesetálat. A sok tanfolyam mehet a kukába, folyamatosan rám kell szólni, hogy vegyek már levegőt, magamtól eszembe nem jut, csak egy dolog, ez FÁJ bakker, ez fáj! Bekötnek egy infúziót, majd újabb vizsgálat, 15.20, célegyenesben vagyunk, kezdhetek nyomni. Felnézek riadtan a dokira, ugye ezt nem mondja komolyan, én MOST fogom megszülni ezt a gyereket? Nem létezik, MÉG NEM FÁJ A DEREKAM!
A kitolás elég bénára sikerült, folyton hörögtem, a sok tanfolyam ellenére nem lefele, hanem gyomorba nyomtam. Talán azért sem ment jól, mert igazából nem éreztem, hogy megváltoztak a fájások, nem éreztem székelési ingert, ugyanúgy 2 percenként jöttek az egy percig tartó menzeszgörcsök.
Párom fogta a lábam, és én csak nyomtam és nyomtam, de nem éreztem, hogy változna valami. Aztán egyszer csak elkezdett gyorsabban olajozni odalent a szülésznő, és mondta a doki, hogy na, most megfoghatom a feje búbját, aztán tessék szépen kinyomni ezt a babát. Akkor esett le, hogy ebből tényleg mindjárt gyerek lesz! Megfogtam a kicsúcsosodó mindenséget, aztán nyomtam egy nagyot, és mondták, hogy lihegjek – tudtam, hogy akkor már a kis teste csusszan ki. 16.01. (Hogy eltalálta a szülésznő!)
Lenéztem, és ott feküdt, nyekergett a kis tündérkém, és én csak azt hajtogattam, Úristen, megszültem egy gyereket, Úristen, megszültem egy gyereket! Hihetetlen volt!
Annyira gyorsan történt az egész, hogy felfogni se volt időm, gyakorlatilag 3 óra alatt megszületett, nagyon fájt, de csak rövid ideig, és tulajdonképpen éppen hogy kicsit elfáradtam, simán sétáltam át a gyerekágyas részre utána. Hihetetlen volt az egész, annyit készül rá az ember lélekben, és semmi, de semmi nem úgy alakul. De ez így volt a legjobb, ha választhatnék, újra ilyen szülést kérnék, se egy bevérzett szem, se egy hasbakönyöklés, se ájulósremegés.
Mondta a szülésznő utána, hogy ezt hívják viharos szülésnek, és első babát nem illik ilyen gyorsan megszülni. A következő babánál az első gyanús jelre induljunk, mert a parkolóban fog megszületni.
Sajnos a gátmetszést nem úsztam meg, (meg a karfiol-aranyeret sem) talán a varrás volt a szülés legrosszabb része, minden bökés után megkérdeztem a dokit, készen van-e már.
Szerencsém volt, kevesen szültek azokban a napokban, úgyhogy egyedül voltam a kétágyasban, és pikk-pakk haza is mehettünk.
Luca baba igazi tünemény, eszik-alszik baba, és a szomszédok sem panaszkodtak még, keveset sír, és nagyon édes. Formás kis mintababa
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen "meglepetés-gyors" szülése legyen, és ilyen gyönyörű mintababája.
Ne felejtsétek, akkor is induljatok el a kórházba, ha menzeszszerű görcsök jönnek rendszeresen, mert nem mindenkinek fáj a dereka.
A gyermekágy tejfakasztó gyönyörűségeiről talán egyszer majd később.
E.