Minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Megszületett első gyermekem, Dávid. Hatalmas volt az örömünk, apuka minden nap azt kérdezte, amíg kórházban voltunk, hogy viselkedik, jó fiú-e. Kisfiam persze csak aludt és nagyon ügyesen szopizott. Miután hazajöttünk, még mindig minden rendben volt, az első héten még jól aludt, bár éjjel kétóránként kellett keltenem etetni, mert kis súlyú volt. Az éjszakai szoptatások egyáltalán nem viseltek meg. Örültem, hogy elvagyok ilyen kevés alvással is.
A második héten már napközben nem volt hajlandó aludni az ágyában néhány percnél többet. Kipróbáltuk a cumit. Elfogadta és szerette, de ettől még nem akart az ágyában aludni. Szerencsére volt hordozókendőm, így magamra kötöttem, és úgy akár két órát is aludt egyhuzamban. Eljutottunk odáig, hogy már szinte egész nap kendőben volt. Ez engem nem zavart, sőt nagyon szerettem így lenni vele. Kívülről kaptam miatta hideget, meleget, de nem foglalkoztam vele. Nekünk ez így volt jó. Éjjel jól aludt csak enni kelt fel, de már megvártam, hogy ő kérje a cicit. Az esti elalvás is simán ment, mert még elaludt a cicin.
Aztán három hónapos kora körül minden megváltozott. Már altatnom kellett este. Az elejétől kezdve volt altatási rendünk. Este hatkor fürdetés, majd szopizás közben olvastam neki, utána az ölemben elaludt, és beraktam az ágyába. Majd jöttek a nehéz esték. Nem tudtam elaltatni az ölemben. Őrületes módon sírt és feszítette ki magát az ölemből. Fogalmam nem volt, mit csináljak, mi lehet a baj. Gondoltunk arra is, hogy fáj a hasa, de semmi nem használt.
Egyszer, mikor már nem bírtam tovább, beraktam az üvöltő gyerekemet a kiságyba, rácsuktam az ajtót és átmentem a nappaliba, hogy lenyugodjak. Nem sok idő telt el, amikor is kezdett kisebb fokozatra kapcsolni, majd kb. 10 perc elteltével csönd lett. Megijedtem. Azt hittem, kihagy a légzése, ezért berohantam hozzá. A légzésfigyelő működött, ő békésen aludt. Megkönnyebbültem, hogy nincs semmi baja, és nagyon meglepődtem, hogy elaludt nélkülem. Ettől fogva minden este így aludt el. Napközben próbáltam az ágyában altatni a Suttogó módszerrel, ami néhány nap alatt eredményt hozott. Cumit még mindig használt alvásnál.
Ezzel a helyzettel meg is elégedtem volna, de amikor elkezdett mászni és felállni, nem tudtam az ágyában elaltatni, mert mindig felállt. Ekkor volt 8 hónapos Dávid. Férjem ötlete volt, hogy vegyük ki és altassuk ölben. Nagyon tiltakoztam ellene, mert úgy gondolom, meg kell tanulni a picinek egyedül elaludni, de mivel így nem kellett harcolni, belementem a dologba. Ez így ment két hónapon keresztül, majd újra kezdődött a sikítva altatás, meg az, hogy feszítette ki magát az ölemből, pedig nagyon álmos volt. Sokszor annyira kikészített a saját fiam, hogy ott kellett hagynom a szobában, hogy ne tegyek kárt benne. Volt, hogy két órán át altattam sikertelenül. Újra a Suttogó módszert vettem elő, hátha használ. Szerencsére igazam lett, négy nap alatt újra az ágyában aludt el.
Ezután már csak az volt a probléma, hogy éjjel gyakran felébredt, pedig már nem kellett éjjel etetni. Arra gondoltam, a cumi miatt ébred fel, mert miután elalszik, kiesik a szájából. Egyik nap kipróbáltam elalszik-e cumi nélkül. Elaludt és reggelig aludt. Olyan boldog voltam, hogy végre nem kell éjjel legalább háromszor felkelni és odaadni a cumit. Végre tudtam aludni. Persze voltak rossz éjszakái, mikor valamiért fölkelt, de többször aludt éjjel, mint ahányszor nem.
Az idillt megint megszakította valami. Egy hete nem alszunk. Sehogy sem lehet visszaaltatni, ha egyszer fölébred. Hisztérikus sírásban tör ki. Bízom benne, hogy megint sikerül megtalálnom a helyes utat, mert a tehetetlenség nagyon rossz oldalamat hozza ki. Szégyellem magam amiatt, hogy ilyenkor elborul az agyam, ronda gondolataim vannak. Rossz anya vagyok. Ezt érzem most.
Harisnyás Pipi
Kérjük, töltsd ki olvasói felmérésünket itt.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
