Koraősz van a naptár szerint, hagyományosan a szüret és a borfesztiválok ideje. Ezeken az oldalakon leginkább megvető hangon illik nyilatkozni mindenféle alkoholról, volt szó már rémesen elviselhetetlen családtagokról, akikből két feles után kijön az állat, piaszagú csókokról, esetleg idegpályasimító pohár borról, vagy orvosi tanácsra undorral lekortyolt, menzesz alatti görcsre vagy korai keményedésre javaslott piáról. Pedig Bacchus a bor mellett a mámor istene, a mámor meg legalábbis nekem nem az, amikor az orrunkkal törüljük fel fizetésnapon a Fő/Sztálin/Új Alkotmány/Mindszenty bíboros utat, vagy amikor nemi kapcsolatra lépnénk még amúgy közutálatnak örvendő vagy alig ismert szömélyekkel is. Helyezzük hát a poharat vissza az őt megillető helyére, hátha a gyerek is tanul belőle.
Próbálom elképzelni, hogy is kezdődhetett. Ha az ősember, sőt inkább az ősasszony hasonlított rám, akkor nyilván kinyomta a bogyók nedvét valami fogatlan családtagnak, aztán elrohant kergetni az őskecskét, ami aznap harmadjára lógott meg. De előbb a barlang félreeső helyére tette a lét, nehogy valami vagy valaki kiborítsa. Aztán elfelejtette az egészet, ejnyemán, ott felejtettem, konstatálta az ősasszony hetek múlva, meg se kóstolta, elvégre akkoriban a tartósítószer még semmire nem volt feltalálva. Nem úgy az ősember, már megint elfelejtettetek vizet hozni, bömbölte, ahogy belépett a barlangba, naná, már ő is lusta volt a folyóig menni, jobb híján megitta hát az edény fura szagú tartalmát, amitől olyan virágos jókedve kerekedett félórán belül, hogy még azt is elfelejtette, hogy a vízhordásért aznap felelőst akarta jól elgyepálni még az imént. Te zasszony, ez mi, hogy csináltad? Hát kinyomtam, oszt’ ott hagytam, az ősember post-it híján ezt fel is véste a barlang falára, később nemzeti hőssé avatták, mert az ellenséges törzs ártó szándékkal közeledő előőrsét is megkínálta a nedűvel, amitől egy óra múlva már nagyokat röhögtek, egymás hátát lapogatták és még valami bivalyokat is ajánlgattak, igaz, azt másnapra már elfelejtették, de mégis jobban sült el a dolog, mintha a szekercék és bunkósbotok kerültek volna elő. Hát, valahogy így… vagy egészen máshogyan.
A magyar borvidékek legjobb formájukban csodákat képesek teremni. Mézízű, tűzízű, mindenízű szárazat és édeset, kár, hogy a termőterület kicsi, a minőség meg a cseppet sem kiszámítható időjárás miatt egyenetlen, ezért valószínűleg sohasem előzzük meg Dél-Amerikát, Franciaországot, Olaszországot a nemzetközi borpiacon. A tényleg világhíres tokaji pedig egy sokkal kisebb piacon, az édes borok piacán versenyez, miközben a világ nagyobbik borivó fele a szárazakra szavaz. Ezzel együtt én büszkén mutogatom a kölyköknek a Balaton-felvidék, Villány csodálatos termőterületeit – nem volt még négyéves a nagyobb, mikor megnézhette a villányi lejtőket, vagy a bazaltorgonás Szent-György hegyet szőlőstül. Egy gyerek jelenléte borkóstolónak is szánt túrán istenkísértésként hangzik, pedig ma is emlegetjük a szigligeti pincét-kertet, ahol a gyerekek egymást tologatták a háziak unokáival a kis taligában, miközben mi mindenféle rizlinget, hárslevelűt, szürkebarátot kóstoltunk. A gyerekek jelenléte visszafogó hatást gyakorolt a villányi főutcán is, talán a leány nélkül be se tévedünk abba az étterembe, ahol azt a világbajnok nyulat főzték, csúsztak mellé a Sauvignonok meg a Merlot-ok. És mivel nem feledtük az evést, a Nagy Fehér Vécéistent se szólongatta aznap éjjel senki.
Szóval részemről valahol a kultúra része a borkultúra is, a szőlőfajtákkal, a történelemmel együtt tálalva, a Badacsonyhoz hozzátartozik Kisfaludy, hozzátartoznak a szép színésznék, a lávakövön termett borok meg az ürmös, ahogy Rippl-Rónai is. Pohár borral a kezemben már számtalanszor láttak a kölykök, kiütve pedig egyetlenegyszer sem – talán ez is egy módja, hogy rávezessem őket idejében, a „binge drinking” (ivás a filmszakadásig, hányásos rosszullétig) messze nem az egyetlen módja az alkoholos italok élvezetének, sőt. Talán azt is sikerül sulykolnom, nem mindegy, mit iszol, mitől fájdulhat meg a fejed és a gyomrod, mit egyél hozzá, hogy valóban az élet élvezetéről szóljon a dolog. Mint ahogy a most divatba hozott pálinkát is félreértik sokan – eleink megitták esetleg kora hajnalban, tény – de utána ettek kenyeret, hagymát, szalonnát, majd kapára-kaszára kaptak és dolgoztak, keményen, egész nap. És a reggeli pálinkát legfeljebb vacsoraidőben, de inkább csak ünnepen követte második. A pálinkázás utáni bicskázás inkább bálok, lagzik, kocsmai esték szomorú kísérője volt.
Odáig persze nem merészkedem, mint a dél-francia gazdák, akik közül többen a gyerekek kezébe is különösebb fenntartások nélkül adnak meleg nyári napokon egy fröccsöt. Azon sem akadnék ki, ha a fiam vagy a lányom kategorikusan elutasítana minden alkoholos italt (az életet sokféleképpen élvezhetjük), de nem gondolom, hogy az első gyerekem születése után kategorikusan száműznöm kéne minden üveg Sauvignon Blanc-t a házból, sőt, akár egy jobb borfesztiválra is szívesen kiviszem őket. Persze nem éjfél után – amikor páran már a klasszikus módon értelmezik a „mértékkel és tartózkodással” felszólítást – mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt. Az már tényleg nem gyereknek való. Bár ami azt illeti, az már nekem sem.
Vakmacska
Utóirat: és ha már borfesztivál, akkor ajánló: Színes, látványos, táncos-zenés forgatag a szőlő- és bortermelő eleink tiszteletére, a Budai Várban, a huszadik budai Borfesztiválon szeptember 7 és 11 közt. Szeptember 10-én a Szüreti Felvonulás lesz, amely a régmúlt szüreti mulatságait idézi fel. A menetet a borrégiókból érkező, egyedi népviseletben pompázó, néptánc és hagyományőrző együttesek, Magyarország borvidékeinek elöljárói, borrendjeinek, borbarát egyesületeinek tagjai, valamint a Szarvasgomba Lovagrend képviselői alkotják.
A gyerekekre is gondoltak: játszóházas gyermekmegőrzőn kívül színvonalas, ingyenes szórakozás várja a gyermekeket az ajánló szerint. Klasszikus gyerek hobbytechnikák alkalmazásával hűtő mágnes és cserépfigura készítés, maszkkészítés, és rajzverseny várja a kicsiket szombaton és vasárnap a Kreatív Hobby jóvoltából.
A Jótékonysági Borárverés idén már 13. alkalommal mutat példát arra, hogy a társadalom sikeres tagjai, a szőlő- bor ágazat eredményes vállalkozói számára fontosak az elesettebbek, a segítségre szoruló embertársaik. A felajánlások és a borárverésen keletkező közel 3 millió forint felhasználója hagyományosan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Teljes program: http://www.aborfesztival.hu/
