2015-ben szültem meg a gyerekemet a debreceni Kenézy Kórházban.
Mivel debreceni vagyok, a terhesgondozás elején a kórház belvárosi járóbeteg-központjába jártam. Problémamentes terhességem volt, a körzeti nőgyógyász csak akkor nyúlt hozzám, amikor én kértem, a néha idétlennek ható kérdéseimre is türelmesen válaszolt. A védőnő szakszerűen, kedvesen magyarázott, ha kérdeztem. A labor külön van várandósoknak, vagyis nincs olyan probléma, hogy nem engednek előre az éhgyomri vizsgálatoknál. Maga az épület kopott, a nőgyógyászati részleg nincs fejlesztve. Érdemes vécépapírt, kézfertőtlenítőt vinni magaddal – én a vizeletmintát üvegben vittem minden alkalommal. Várakozni kell, de nem vészes. (Egy könyvvel bármennyit ki lehet bírni).
A 18. heti „genetikai” ultrahang, ha a TB által finanszírozott rendelésre akarsz menni, a Klinikán van, állítólag nagyon jók a gépek, és az orvosok jó diagnoszták. Én - ez egyszer - magánrendelésre mentem. Itt egyébként bizonyos kor (37 év) felett rutinból ajánlják a magzatvízvételt, én nem éltem a lehetőséggel.
Körülbelül a harmincötödik héten a körzeti nőgyógyász elköszön tőled, legközelebb a hathetes kontrollon látod, ha nem a kórházba mész vissza. Innentől, mivel a ctg ott van, ott lesz a további gondozás (illetve a Klinikán, ha azt választod; „normál” esetben a városiak oda járnak, míg a vidékiek a kórházba).
A kórház ambulanciája nagyon el van maradva a szülészet többi részétől: ide még nem jutott el a felújítás. De a nővérek, szülésznők, szonográfusok nagy többsége nagyon kedves, ezt én fontosabbnak találtam a vécé elhanyagoltságánál (takarítva rendesen van, csak hát régi, na.). Igaz, nekem megvan az a jó tulajdonságom, hogy a pisilési ingert ki tudom kapcsolni néhány órára, vagyis nem kell olyan helyen pisilnem, ahol nem akarok. A legtöbb nőnek ez nyilván súlyos negatívum: megértem őket.
Az orvosok elfoglaltak, nekem nem volt fogadott orvosom, így az ambulancián viszonylag sokat vártam alkalmanként.
A kórházban van szülésfelkészítő tanfolyam, erről nyilatkozni nem tudok, mert nem vettem részt rajta.
A magzatvíz elfolyásakor mentőt hívtunk, gyorsan jöttek, megvizsgáltak, bevittek. Az ügyeleten (ez hajnalban volt) egy nagyon kedves doktornő vizsgált meg, ügyesen, fájdalommentesen, és az adatok felvétele után felküldött a szülőszobára. A külön szülőszoba épp üres volt, nyilván azért kaptam meg, ennek egyébként nagyon örültem. Nem láttam labdát és hasonlókat, jó eséllyel ezen a részen nincsenek ilyesfajta segédeszközök - én nem igényeltem őket, nem hiányoztak. A szülőszobán lezuhanyozhattam, kaptam hálóinget, aztán megkérdezték, bánnék-e beöntést-borotválást, az engedélyemmel megcsinálták. A magzatvíz elfolyása miatt rám kötötték az ctg-t, emiatt nem mozoghattam, nem bántott a dolog. A férjem bejöhetett velem, ami viszont fontos volt nekünk. Néhány óra „semmittevés” után bekötötték az oxitocint, nekem ez sem volt ellenemre, bár utólag utánanéztem, és máshol sokkal tovább hagyják a természetre a vajúdás megindulását. Lehet, hogy csak rá kellett volna kérdeznem, vagy megbeszélni: ez akkor nem jutott eszembe, érdemes lehet megpróbálni. A szülésznők, akik rendszeresen rám néztek, nagyon kedvesek, előzékenyek és türelmesek voltak, minden feltett kérdésemet korrektül megválaszolták. A két orvos közül, akivel „dolgom volt”, az egyik unott, majdnem goromba, ő a megkérdezésem nélkül vizsgált, fájdalmasan, aztán többet nem láttam (szerencsére). A másik, aki a szülésre bejött, nem nyúlt semmihez, hozzám is csak akkor, amikor a szülésznők már ügyesen kisegítették a babát. Ezután, míg a babát mérték, és rám tették, összevarrta a sérült részeket - mivel a baba, amikor elindult, igen hirtelen jött ki, sok varratom lett.
A csecsemős nővérek türelemmel vizsgálták a babát, kedvesen megdicsérték, milyen szép és ügyes, majd, amikor már mellre tettem, és volt időnk együtt, levitték az osztályra - én még ebédet kaptam ott fent, aztán én is lekerültem.
A gyermekágyas osztály teljesen fel van újítva, olyan, mintha egy szállodában lenne az ember lánya. Kétágyas szobában voltam, de láttam a folyosón kétszer kétágyast, ahol négy anyára jutott egy fürdőszoba. A babákat a szülés után minimum hat órával hozzák be hozzád, hogy tudj pihenni, és éjjelre, ha akarod, elviszik. Minden szoptatáskor jönnek segíteni a csecsemősök, van, aki kedvesebb, van, aki türelmetlenebb, de a szomszéd ágyon fekvő kismamához hárman is odagyűltek, hogy tippelgessenek meg segítsenek neki, és addig maradtak, amíg kellett. Mellszívót lehet, sőt érdemes bevinni, ha tudsz fejni, a pótlást odaadják a babának éjjel, ha nincs nálad, és éhes. Tápszerről nincs adatom.
Mivel közvetetten ugyan, de érintett vagyok diétás étkezésben, ezért nagyon megmaradt, hogy bár a normál kaja ehető (nekem; nem vagyok válogatós, a többiek sokszor húzták a szájukat. Nem tudok ebben állást foglalni, én tényleg bármit megeszem), a diétás kajához a nővérek nem értenek, a cég, aki hozza, nincs rá felkészülve, az egyik vidéki kismama gyakorlatilag egy napig nem evett, míg be nem hozott neki a családja ennivalót. Erre a diétázóknak érdemes előre rákérdezni, utánajárni, nehogy gond legyen.
Összességében a tapasztalatom pozitív.
Kenézy Kórház, Debrecen
szülés ideje: 2015
pontszám: 10/9
xy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
