Már a terhességem során is rengeteg problémám volt. Az elején minden rendben ment, egészen a 18. heti ultrahangig. A diagnózis: kevés magzatvíz, egy élő magzat flexiós kényszertartásban. Mondanom sem kell, egyből falfehér lettem. Felküldtek Pestre az I-es számú női klinikára ultrahangra.
Két hét múlvára kaptam csak időpontot, de addig nem tudtunk várni. Felkerestünk egy nagyon jó magán szakembert, aki egy óra múlva már fogadott is. Nagyon jó híreket kaptunk, teljesen normális mennyiségű magzatvizet látott, és a babámmal is minden rendben volt. Két hét múlva ezt Pesten is megerősítették. Sikerült teljesen megnyugodni.
29 hetesen vizsgálatra mentem, és megint rossz híreket kaptam: a méhszájam nyitva volt egyujjnyira. Hazaengedtek szigorú pihenést javasolva. Este 6-kor húszperces, rendszeres fájásokkal mentem a szülőszobára. Egyből felraktak nst-re, azután tüdőérlelő injekciót kaptam, majd bekötötték a magnézium infúziót, ami reggel 6-ig folyt. Néztek egy nst-t, ami még mindig fájásokat mutatott. Kaptam egy erősebb infúziót, az megállította a folyamatot. Este 9-kor engedtek el a szülőszobáról az osztályra. Ott voltam két napot tünetmentesen és utána hazaengedtek.
A 32. heti ultrahangon egy kicsit kisebb volt a babám súlya az átlagnál. Március 8-án a 38. heti ultrahangra mentem: nem volt biztató, amit az orvos mondott. A méhlepényem elhalt, a pici nincs 2 kg. Azonnal nst – rossz is lett. Egyből felvettek a szülőszobára, azt se tudtam, mi folyik körülöttem. Nst-re tettek, és akkor már minden rendben volt. Az orvos nem akart szülést indítani, csak megfigyelés alatt tartani. A méhszájam ekkor már kétujjnyira nyitva volt.
Jött a váltás, az ügyeletes orvos flowmetriát nézett. Azt mondta, hogy a tápanyag- és oxigénellátás jó, de őt aggasztja a magzatvizem mennyisége és a baba súlya, ezért burkot repesztene. 16 órakor burkot repesztett, szinte semmi magzatvíz nem volt. Azt mondta, hogyha 2 óra múlva nem indulnak meg a fájások, egyből császár. Hál’ isten, burokrepesztés után 10 perccel 2 perces fájásaim lettek.
19:05 perckor megszületett a kisfiam 2150 grammal, 45 centivel és 9/10-es apgarral. Odahozták a mellkasomra kb. 2 percre, utána megmutatták az apukájának, és vitték is a PIC-re. (Megjegyzem, hogy a fiam nyakán volt a köldökzsinór, amit én a zárójelentésemből tudtam csak meg, amikor mentünk haza). Másnap reggel 5-kor már mehettem is le az osztályra a kisfiamhoz. Szegénykém inkubátorban volt és infúziót kapott, mert leesett a vércukra, de egyébként teljesen egészségesen született.
Szépen lassan elkezdték teáztatni. Minden egyes etetésnél mentem hozzá abban reménykedve, hogy na, majd most már biztos lehet szoptatni. Délutánra kikerült az inkubátorból egy nyitott ágyba. Beszéltem az orvossal, azt mondta, a következő etetésnél lehet szoptatni. Hát mégsem lehetett, de üvegből etethettem. Sajnos elkezdett hányni, bármit kapott, kijött belőle, és fogyni is elkezdett. A harmadik napon leszívták a gyomrát a szemem láttára. De következő etetésnél már szoptathattam és nagyon ügyesen elkezdett enni.
Az első három nap szörnyű volt, minden egyes alkalommal görcsben volt a gyomrom, hogy most vajon milyen állapotban fogom látni a gyerekemet. Meg is kaptam az egyik dolgozótól, hogy nyugodjak, meg vannak ott szörnyűbb helyzetben lévő babák is, az enyémnek csak az a baja, hogy hányt egy kicsit. Megértettem én, amit mondott, de ő akkor is az én gyerekem, és fontosabb a másénál. Sajnos az ötödik napon nagyon besárgult, ezért aluszékony lett, és nem szopizott, csak nagyon keveset. Szorgosan fejtem minden egyes etetés után, de már nagyon kezdte megszokni a cumisüveget, az kényelmesebb volt neki. Fél órát szenvedtem sokszor vele, mire szopott 5 ml-t. A 10. napon végre hazaengedtek. Távozási súly: 2230 gramm. A szoptatást erősen nyüstöltük itthon is, de sajnos nem ment. Ez legyen a legkisebb problémánk. A lényeg, hogy egészséges a kisfiam. Ma már 4300 gramm, 56 cm, kiegyensúlyozott, mosolygós kisfiú.
ui: Köszönöm az szülészorvos és a szülésznők segítségét, jobb ügyeletet ki se foghattam volna. A PIC dolgozóinak pedig minden elismerésem, néha szörnyű, ami azon az osztályon van, mégis annyira segítőkészek tudnak lenni. Köszönöm nekik.
Csilla
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
