Hushpuppy hatéves, bozontos, raszta hajú amerikai kislány, aki messze, délen él apjával, Winkkel. Hushpuppy, csak úgy, mint más gyerekek, gyurmázik és állatokat tart, barátai és félelmei vannak, de ami mégis megkülönbözteti a többi gyerektől, az az, hogy az ő gyurmája sár. Ebből a sárból épít fészket egy barátjának, aki mocsári madár, és Hushpuppy tudja, hogyha nem gondoskodik róla, a barátja elpusztul.
Ezt az iskolában tanulta, ahol sokat beszélnek még életben maradásról, és a globális felmelegedésről is, ami Hushpuppy világának a végét jelenti, mert a jégmezők felolvadnak, a gát miatt a víz megemelkedik, és elönti azt a mocsaras lápot, ahol a kislány falábakon álló szemétkalyibákban él apjával és másokkal, vadul és szabadon. Ahogy az állatok, aminek ők is vallják magukat. Hisz minden élőlény csak hús, következésképp ennivaló.
A lápos település, Bathtub(fürdőkád) határa a gát, épp úgy, mint a hatéves fogalmai szerinti életnek és az általa felfogható világnak. Tudja, hogy ha a vihar vizet hoz, és őket elmossa az ár, az azt jelenti, hogy az élet gyárában valami gubanc van, hisz minden egy óriási univerzum része, és attól függ a működése, hogy mennyire illeszkednek a darabkák. Hushpuppy romlatlan és jó, élete a szeretet körül forog, de ez nem más, mint a természet rendjének teljes elfogadása, annak a természetnek, ami enni ad, de meg is ölheti őt, amiben a barátai a malacok és az alligátorok. Édesanyja rég elhagyta őket, utána csak néhány sárral és krétával rajzolt, szomorú arc, mese, és egy kosárlabdatrikó maradt. Agresszív, nagybeteg apja harcolni, vadászni tanítja, köztük a szeretet nyelve a konzerves dobozból tákolt csengő, ami elhozza a kajaidőt mindenféle állatnak, hitnek és félelmeknek. Félelmeknek, amik a kisgyerek fejében óriási vadkanok és bölények keresztgyerekére hajazó fekete szörnyetegek, amikkel ha szembe nézünk, térdre is kényszeríthetjük őket.
Ezek a szörnyek valójában a víz, a vihar, az apa halála, de lehetnek akár a „normális” körülmények között élő emberek is, akik úgy érzik, meg kell menteniük Hushpuppyt és a többi vadat. Nem értik, hogy számukra a menedékhely egy víz nélküli akvárium, és azt sem képesek megérteni, hogy vannak helyek a világon, ahol mérhetetlen a nyomor, mégsem érezzük a bűzt. És onnan nézve nincs szomorúbb a falba csatlakoztatott haldokló állatoknál, vagy a csipkegallér mögé szorított, jólfésült kislányoknál.
Benh Zeitlin elsőfilmes rendező évekig élt lent délen, Louisianában, elfeledett közösségekben és a világ peremére szorult emberekkel, akiknek az életét tanulmányozva született meg az „A Messzi dél vadjai” című film ötlete. Szereplői maguk is déliek, a rendező a saját tapasztalatai, a déli barátok történetei, és a színészek improvizációi alapján készítette el a filmet, Lousiana ijesztő szépségű mocsárvidékén. Quvenzané Wallis (Hushpuppy) városi kislány, most az egyik legfiatalabb színésznő Oscar-jelölését érdemelte ki ezzel a szereppel, Dwight Henry (Hushpuppy apja) pedig a forgatással szembeni pékségben dolgozott. Ha hinni lehet a kritikusoknak, akkor ha a kislány nem is, de a forgatókönyv, a rendezés, netán a film maga is esélyes a szobrocskára.
Erabod
Források:
http://www.imdb.com/title/tt2125435/
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
