(Ri)poszt – A „fegyvermester” válaszol

A magyar médiában a legritkább esetben nem ábrázolják ellenszenves, potenciális vagy tényleges bűnözőként és/vagy elmebetegként a valójában tisztességes fegyverbarát polgárokat. Egy-egy fegyveres cikk mindig felkorbácsolja az indulatokat, a fegyverbarátoknak a jóindulatú, de tudatlan és sablonos hozzászólások valóságos áradatával kell szembenézniük. Viszont a fokozott figyelem kitűnő alkalom a tudatlanság homályának eloszlatására. Szemezgessünk a múltkori cikk hozzászólásaiból. http://bezzeganya.postr.hu/gyermekem-es-fegyverem-is-biztonsagban-van-otthon

Előre leszögezem, a hozzászólók jóindulatúak, csak a megfelelő háttértudás hiányzik. Sértegetés szándéka nélkül, a tárgyilagosság kedvéért: őszintén, Önök közül ki az, aki mást is tud a fegyverekről, mint hogy melyik végükön jobb állni?

Néhány gondolat

Mielőtt terítékre kerülnének a válaszok, megosztanék Önökkel néhány gondolatot, szigorúan azok közül, amik a témához kapcsolódnak, de a hozzászólásokhoz csak lazábban.

Tízévesen beléptem a keszthelyi BEFAG lövészklubjába. Édesanyám hallott a lehetőségről, Ő érdeklődött utána. Meglepő, igaz? Kezdő csoportunkban (9-12 fő) az átlagéletkor 10-11 év volt. Oktatóink és edzőink: Német Gyula, azaz „Gyuszi bácsi”, és Keczeli Zoltán (igen, a lövészbajnok Keczeli Bianka édesapja és edzője) jó munkát végzett. Önök talán csodálkoznak, de észrevétlenül sikeresen megtanítottak minket nemcsak balesetmentes fegyverkezelésre, hanem felelősségteljes viselkedésre is. Gyuszi bácsi és Zoli bácsi a mai napig dolgoznak, bátran belevághat bármelyik lurkó ebbe a sportba, mert nem csak lövészetet, emberséget is tanítanak.

Amikor meglátogatom Tanítóimat, nem csak az új, fűtött, világos, szobanövényekkel csinosított (bármilyen meglepő) lőtér tölt el őszinte örömmel. Látom a „törpéket”, fiúkat és lányokat vegyesen, akik ugyanolyan ügyesek és fegyelmezettek, mint mi voltunk, bizonyítva, hogy a fiatalabb generáció semmiben se kevesebb az idősebbeknél. Ráadásul többen vannak. Ők a jövő bajnokai, de már velünk együtt a jelen fegyverkultúrájának építői.

Miért van otthon fegyver?

Mert apuka, de gyakran anyuka is sportlövész, vadász. Sőt, van, hogy csak anyuka! De például légfegyver 7,5 Joule torkolati (mozgási) energia alatt szabadon tartható örömlövészetre. Az önvédelem se ördögtől való ok. Ha valakinek vallása mást állít, magánügy, övé a döntés.

Önvédelemről

Legelőször is tisztázzuk: az önvédelem témáján belül a klasszikus önvédelmet értem. Azaz nem tudtuk elkerülni a bajt, szép szó, határozott fellépés nem segít, „kérik” a pénzünket, óránkat, mobiltelefonunkat, vagy a kóbor kutya belénk készül marni, már ha még nem tette meg. (Itt jegyzem meg, veszélyes négylábúak Magyarországon is vannak: az előbb említett kóbor kutyák, faluhelyen vagy erdőben kirándulva ráadás veszett róka.) Ebben a helyzetben a támadók számát és felkészültségét, jogszabályokat, lelkiismeretünket, önvédelmi eszközeinket mérlegelve, de valószínűleg inkább az életösztöntől hajtva meghozzuk a döntést: ellenállunk.

Ilyen helyzetbe akárki kerülhet, ráadásul időpont egyeztetés nélkül. Támadónkat nem fogja érdekelni, mennyire européerek, erőszakot elutasítók vagyunk, főleg ha négylábú. Egy példa az élet más területéről: hiába közlekedünk akár gyalogosan a szabályokat betartva, önhibánktól kívül történhet velünk baleset. Az önvédelmi helyzet is felfogható balesetnek.

Tisztelt olvasóim valószínűleg már kezdik elfogadni: nem vagyunk paranoiásak. De ha üldözési mániában szenvedek, attól még üldözhetnek. Komolyabban: mi, akik gázsprayt, gáz-riasztó vagy éles fegyvert hordunk, ugyanúgy rettegés nélkül éljük az életünket, mint bárki más. Ez ugyanaz az óvatosság, mint amikor bekötjük a biztonsági övet, óvszert használunk, felvesszük a bukósisakot motorkerékpáron, elmegyünk kivizsgálásra az orvoshoz, életbiztosítást kötünk. Igaz, az említett esetekben nem vágják a fejünkhöz, hogy férfiatlanságunkat és gyávaságunkat kompenzáljuk. Amúgy mi lenne akkor, ha kompenzáljuk? Nem ártunk senkinek. Egyébként értelmes, érvelő vitában nincs helye személyeskedésnek.

Miért gázsprayt, gáz-riasztó fegyvert ajánlunk önvédelemre?

Az Európai Unió második legszigorúbb, de abszolút első helyen legtrehányabban megalkotott fegyveres jogszabályai miatt Magyarországon feudális előjog az önvédelmi éles fegyver tartása. Átlagos polgár kérelmét a legritkább esetben nem utasítja el az igazgatásrendészet. Magyarul: miután egy nagykorú, büntetlen előéletű, egészségügyileg alkalmas polgártársunk sikeres fegyverismereti vizsgát tett, az egyenlők között az egyenlőbbek eldöntik, mennyit ér az élete (ún. mérlegelési jogkör). De a lottónyereményt is elviszik.

A harcművészetek és küzdősportok nem a legalkalmasabbak. Már nevükben a művészet és a sport szó jelzi, ma már milyen irányába fejlődtek tovább. A tágabban értelmezve a pusztakezes harc se a legmegfelelőbb. Gyerekek, nők, idősebbek már egy átlagos fizikumú férfival szemben is jelentős hátrányban vannak. Ezenkívül nem lovagias egy-az-egy ellen párbajra kell készülni. Egy súlyosabb betegség a legedzettebbeket is legyengíti, pedig lábadozva is munkába, egyetemre kell menni. Balesetek: például ha valaki karját törte az komoly hátrány. Késes támadót puszta kézzel esetleg legyőzhetjük, de a kés okozta seb a legprofibbak számára is erősen esélyes.

Hatékony alkalmazásukhoz sok-sok év edzés kell, viszont akár holnap is érhet támadás. Egy gáz-riasztó pisztoly használata fél óra alatt elfogadható szinten elsajátítható és begyakorolható. Bizony, még ezt is gyakorolni kell, ha nem is oly sokat. Egy kis hadtörténet: kezdetben a pontatlan, lassan újratölthető és kezdetlegességük okán még sok más hiányossággal küzdő tűzfegyverek azért szorították ki a sok szempontból jobb íjat és más fegyvereket, mert használatukra gyorsan kiképezhető volt minden paraszt, szó szerint.

Tartsuk minél távolabb a támadó(ka)t. Itt már a kés, boxer (nem a gatya), vipera, gumibot és társai is kiesnek, már ha mindenáron megszegjük a jogszabályt (jórészük közbiztonságra különös veszélyes eszköz, fizethetjük a szabálysértési bírságot). Lásd 175/2003. (X. 28.) Korm. rend.

Igazából önálló cikket érdemelne az önvédelem, a legelterjedtebb ön- és közveszélyes tévhitek még egyet, ha nem kettőt. Gyorssegélyként ajánlom a gazpisztoly.hu honlapot (kellemes olvasgatást kívánok), ami több más önvédelmi lehetőséggel is foglalkozik. A fegyverkedvelő közösség elsősorban kezdők, laikusok számára készítette ezt a színvonalas oldalt. Lássuk a medvét: hozzászólásokra válaszolok.

Észrevételek, válaszok

(Időrendben válaszoltam a hozzászólásokra. A helyesírási hibákat javítottam, ékezeteket pótoltam.)

 „Apám fegyver-és késmániás […] Légpuskája is van. Nekem soha nem jutott eszembe otthon lövöldözni vele.”

Megnyugtatom, lakásban mi se lövöldözünk. Aki a sors szeszéjéből panellakó, az lőtéren használja lég-, gáz-riasztó fegyvereit. Bármilyen meglepő, a fegyverbarátok többsége az átlagnál felelősségteljesebb ember, pont ezért az se feltétlenül lövöldöz otthon, aki kertes házban sínylődik. Például mert szilveszter kivételével zavarja a szomszédot a gáz-riasztó fegyver hangja. Vagy drótkerítés van, és a fegyver látványát se szereti a szomszéd. Arról nem is beszélve, ha mellélövök, akkor nem a cél mögötti lövedékfogóba csapódik a lövedék, hanem átrepül a szomszédhoz, ami már nem udvariassági, hanem biztonsági és jogi kérdés. A biztonságos fegyverkezelés négy axiómája közül egy úgy hangzik: ismerd a célt, és azt is, ami mögötte van.

Viszont nincs ésszerű kifogás az otthoni örömlövészet ellen, ha biztonságos, és a szomszédokat se zavarja. Például szerencsémre nálam három méter magas kőkerítés van, a túloldalán se út, se használt épület.

Majdnem elfelejtettem: madarakra és más állatra se lövök.

„A gázpisztoly+babakocsi sem a legjobb, hisz utána futni kellene.”

Még ha ez igaz is lenne, a semminél mindig jobb egy választási lehetőség. Felnőttek vagyunk, mindenki eldöntheti, adott helyzetben engedelmeskedik, vagy ellenáll.

A könnygáz legalább tíz percig annyira csípi a támadó szemét, hogy nem tudja kinyitni. Erről önkénteseken több tesztet végeztünk a közelmúltban. Egyik itt megtekinthető. Gázspray teszt is készült.

„Egyetértek, hogy jobb megmutatni, magyarázni, tanítani a gyereket a fegyverhasználatra, mint dugdosni. Na de hány éves kortól?”

Remélem másnak is feltűnt, ez a kérdés mennyire hasonlít a szexuális felvilágosítás problémakörére: „hány éves kortól”? Mellékesen csendben megjegyzem, a „hány éves kortól” kérdés itt is, ott is kibúvó, halogatási lehetőség az álszemérmes szülő számára.

Ha a gyerek mindig őszinte és életkorának megfelelő választ kap kérdéseire, egy kérdéskörből se csinálunk tabut, az a legjobb, akár fegyverekről, akár szexualitásról van szó.

„ez olyan önigazolásos-megnyugtatásos poszt, a fegyvermániád miatt”

Etikátlan, hogy a cikk mondanivalóját a szerző megbélyegzésével próbálja gyengíteni. Amúgy Önnel ellentétben én ismerem a szerzőt. A továbbiakban személyeskedésre nem reagálok, nem vagyok hajlandó egy bizonyos szint alá süllyedni.

„sima hajlakk nekem is volt sokáig a táskámban, mini DM-es, annyit ér szerintem, mint a gázspray”

A gond az, Ön szerint hatékony a hajlakk, a hozzáértők szerint nem, amivel a támadója is egyet fog érteni. Javaslom egy gázspray beszerzését, ami kipróbáltan hatásos, és biztosan nem okoz egészségkárosodást, amit a rendőrség kifejezetten értékelni fog.

A válaszom többi részét ne vegye támadásnak, egy jelenségre reagálok. Az emberek többsége álszent módon viszonyul a fegyverekhez. Egy történet a sok közül: egy hölgy közölte, ő nem hajlandó gáz-riasztó pisztolyt hordani önvédelemre, amit azzal a komoly és átgondolt érvvel indokolt, hogy „fegyver alakú”. Helyette előkerült a táskából egy méretes „rambókés”. Magyarul: egy emberi élet kioltására tökéletesen alkalmatlan eszköz helyett tökéletesen életveszélyes eszközt akart használni.

„Csak ugye a készenlét a gyenge pont ilyenkor, nem mászkál mindenki csőre töltött fegyverrel, pedig úgy van értelme, hogy csak előkapod és lősz. Meg a spraynél is, kupak le és fúj.”

Ez egy nagyon gyakori érv, csak tökéletesen téves. A mai lőfegyverek és gáz-riasztó fegyverek (amik valójában fegyver formájú önvédelmi eszközök, csak jogilag fegyverek) biztonságosan hordhatók kibiztosítva, csőre töltve. Németországban a rendőrség követelményrendszere a müncheni olimpia óta tiltja, hogy ne ilyen (mármint tűzkészen biztonságosan hordható) öntöltő pisztolyt rendszeresítsenek. Nem, a magyar rendőröknek ez tilos.

A fegyvert nem táskában, hanem tokban hordjuk. Így gyorsan elővehető, rejtve van (mint ahogy jogszabály előírja), és kényelmes. Mint itt látható.

Bármilyen meglepő, modern fegyvert megfelelő tokból valóban csak elő kell rántani és lőni. A gázsprayeknek nincs kupakja pont az időveszteség minimalizálása miatt, kivéve, ha kötöznivaló bolond a tervezője. De az ilyet gyártó cégek gyorsan csődbe mennek. Amíg ez megtörténik, dobjuk ki a kupakot. Természetesen a gázsprayt is tokban, klipsszel övön/nadrág derekán rögzítve, vagy kabátzsebben hordjuk, nem a táska feneketlen mélyében.

„már messziről ki kellene szúrni a támadót”

Nem is olyan messzi, az a messzi. Ezt már Magyarországon is teszteltük, ami itt látható-olvasható.

„Jött a doki az oxitocinnal, mire anyuka: »vidd innen azt az infúziót, mert lelőlek, mint egy kutyát!«”

Egy igazi szociológiai tanulmány rejtőzik ebben a hozzászólásban és a hasonló ugratásokban, amiket nap, mint nap a saját bőrömön tapasztalok. Egész pontosan az, hogy Magyarországon a fegyverbarátokat elmebetegnek és/vagy bűnözőnek tartják, akik alig várják az alkalmat vérszomjuk csillapítására. Elnézést, nem haragszom Önre, csak ez már régóta kikívánkozott belőlem.

„én biztosan más híreket olvasok, de én inkább olyan esetekről hallok, amikor”

Mikor szerepelt az a hírekben, hogy Kovács apuka szombat délután megtanította a porontyot biztonságosan kezelni a légpuskát, és nagyon élvezték a konzervdoboz vadászatot? Nyilván Ön is nagyon jól tudja, ennek nincs hírértéke, ezért nem is olvashat más híreket. Ugyanazokat a híreket olvassuk.

„Van itthon egy légpuska, megmondtam a férjemnek, hogy zár alatt tarthatja, máshogy nem.”

Nagyon helyes, vicc és irónia nélkül mondom. A cikk ugyanis arról szólt, ne keltsük fel a gyerekben a vágyat a tiltott gyümölcs után. Ha meg akarja nézni a fegyvert, szülői felügyelet mellett – nem úgy, hogy közben a tévére figyelnek a gyerek helyett – nézhesse meg, miután tisztázták a biztonsági szabályokat. Ez kipróbált járható út.

„Fegyvert kiskorú kezébe? Normális?”

Miért nem normális? Ott a szülő mellette, nem tíz méterre, azonnal elveszi a légpuskát, ha nem tudja fegyelmezetten használni. MHSZ-ről, azaz Magyar Honvéd Szövetségről hallott? Megszűnése előtt bizony általános iskolások is lőhettek a Szövetségben.

Egyébként amikor először használtam fűnyírót, Nagyapám is fogta, úgy tanított.

„nem tartom megoldásnak a fegyver viselését átlagemberek számára. Ahol rossz élni, onnan el kell költözni”

Hova? Temetőbe?

Feltétlen ki fogom kérni a véleményét, amikor lakást vásárolok, biztos tud kóbor kutya és betörőmentes helyet.

A baj kerülése nem garancia arra, hogy a baj is elkerül minket. Ez is egyfajta baleset. Amikor önvédelmi eszközre, fegyverre van szükség, akkor már nem sikerült elkerülni a bajt, mert a kóbor kutya ráharapott a lábszárunkra, vagy a betörő a lakásunkban kutakodik.

„rossz érzésem van az élet kioltására kifejlesztett tárgyaktól”

Tiszteletben tartom, tartjuk a véleményét: senki se kényszeríti, hogy ilyeneket vásároljon, birtokoljon, hordjon, használjon. Csendben megjegyzem, egy múzeum-, lőtérlátogatás segíthet, ha később kényelmetlennek érzi ezt a helyzetet.

Egyébként faluhelyen hasonlóan gondolnának a csirkék a konyhakésre.

A válaszom többi részében egy jelenségre reagálok. Egészítsük ki: sokaknak azoktól a tárgyaktól is rettegnek, ami csak erre emlékezteti őket, és ami valójában alkalmatlan erre. Például gázsprayvel még senkit se öltek meg, sőt még komolyabb sérülést se okoztak. Még ütni se lehet vele, mert kilyukad a flakon.

„ha az a kérdés, hogyan kerüljem el a bajokat, akkor kb. ezer dolgot tartok hasznosabbnak, mint a lőfegyvereket. A gyerekeimet is inkább ezekre tanítom meg.”

Mint írtam, amikor önvédelmi eszközre, fegyverre van szükség, akkor már nem sikerült elkerülni a bajt. Ön akkor cselekszik helyesen, ha a baj elkerülését és a fegyverhasználatot is megtanítja a gyerekeinek, akiket végtelenül szeret, különben csak félmunkát végez.

„látom magam előtt azokat a kifejezetten jelentéktelen és férfiatlan ismerőseimet, akik egy FEGYVER viselésétől, vadászélmények mesélésétől érzik kompenzálva hátrányukat.”

Ha valaki ettől érzi magát férfinak, nevessen egyet rajta.

„Nekem a valamelyik Rendőrakadémiának az a jelenete jutott eszembe, amikor Tuckleberry őrmester összejön egy rendőrlánnyal, és a vetkőztetés különböző kézifegyverekből való kihámozást jelent.”

Ez melyik epizódban van? :-))

„Apukám katona, járt többek között Irakban is. Beszélgetned kéne vele arról, hogy milyen sérüléseket tud okozni egy gyerek kezébe került fegyver. Pedig ott aztán úgy nőnek fel a gyerekek, hogy tudják használni, és mégis.”

Nem hiszem, hogy katona édesapja azt is mesélte, hogy elmagyarázták a gyerekeknek a fegyverkezelés négy alapszabályát a harmadik világban. Minden baleset ezt bizonyítja. Fegyverek között nőnek fel, de inkább csak játszani tudnak vele, nem használni.

Nagyapám a második világháború alatt-után volt gyerek. Fegyverek között nőtt fel. Hiába, nem tudta őket használni. Veleszületett érzékkel gyújtotta fel a gyenesdiási erdőt a Vadlán-barlang (szép hely) előtt (lőporral játszott). Utána rohant a plébániára elkérni a kulcsot, hogy félreverje a harangot.

„Azt most hagyjuk, hogy önvédelmid vajon miért van, azt ma mar nem osztogatják csak úgy, mint tíz éve.”

Fegyveres szlengben a gáz-riasztó fegyvert is önvédelmiként nevezik. Továbbá az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, azaz bizonyítani kell, hogy a helyi fegyverügyi előadó kártyapartnere, ivócimborája a szerzőnek.

„De hogy a feleséged a babakocsi-tologatáshoz gázfegyverrel jár, azt már totál nem értem. Minek? Ha valaki ki akarja tépni a kezéből a táskát (pelenkázót?), akkor beletúr?”

Mit nem lehet ezen érteni? Egy nőt inkább megtámadnak. Nem táskába túrna, hanem az oldalához kapna, ahol tokban, és ahogy a törvény előírja, rejtve hordja.

„És az komoly, hogy inkább elővesz egy fegyvert, mint odaadja a nyüves mobilját?”

Vannak néhányan, akik tesznek azért, hogy ne legyenek áldozatok. Ez mindenkinek a saját döntése. Mi ebben a kivetnivaló? Sörre ne hívja meg a rablót?

„Nekem azt tanították, hogy nem hadonászunk a fegyverrel, csak akkor vesszük elő, ha használni is akarjuk.”

Pontosan. Nem fenyegetőzni, a meglepetés előnyével használni kell. Gáz-riasztó fegyver nem halálos hatású, bátran használjuk. A jogszabály szerint, ha magunk vagy más tulajdonát megvédjük, az is önvédelem.

A Büntető Törvénykönyv szerint:

„29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.”

„Apunak joga van elővenni a fegyvert, ha a rossz bácsi el akarja venni a kocsiját? Apu le is lövi a rossz bácsit, mert apunak ehhez joga van?”

Nem. Apu hagyni fogja, hogy munkája gyümölcsét, több százezer vagy millió forint értékű autóját elvigyék. Mert ehhez joga van. Komolyabban: mindenki eldöntheti, mit visel el a lelkiismerete. A rossz bácsi már eldöntötte.

„Amúgy persze, szerintem se legyen tabu, mert a titok csak birizgálja a gyereket. De hogy megmutatni hogy kell szétszedni, lőni vele? N,a ugyan már miért?”

Pontosan azért, hogy ne legyen tiltott gyümölcs. Nem ütközik törvénybe, ha lőtéren (ahol fegyveres ember szükségszerűen előbb-utóbb megfordul) a lövészetvezető és a szülő felügyeletével lő vele. A szülőé a döntés, a cikk szerzője csak a bevált receptet javasolta.

 „nem szeretnék azzal a tudattal élni, hogy a szomszéd Pistikéből olyan komolyságot és megbízhatóságot néznek ki a szülei, (amit pl. én nem) hogy lehetővé teszik neki, hogy olykor a kert végében lövöldözzön. Csúzlival is nagyon jókat lehet célba lőni, mégis az ablaktörésnél rosszabb nem várható.”

Hazugság nélkül megnyugtathatom: engedély nélkül tartható légpuska 7,5 Joule torkolati (mozgási) energiája kevesebb egy csúzliénál, még egy ablakot se lehet belőni vele. Éles lőfegyverrel pedig otthon lövöldözni tilos.

Egyébként a szomszéd Pistike szülei nem fogják az Ön orrára kötni, mit csinál a kertben. Magyarul már lövöldözhet. Ezzel a tudattal kell élni.

„egy olyan országban, ahol legálisan vásárolhatnék meg automata géppisztolyt is 2 órán belül”

Pedig az ilyen államokban, például Izraelben, Svájcban jobb a közbiztonság: ahol visszalőnek, ott nem éri meg ámokfutást rendezni. Az öngyilkos merényletek más téma, az elnevezésben is benne van: öngyilkos.

Most jut eszembe: Csehországban és Szlovákiában legálisan lehet sorozatlövő (azaz automata/önműködő) fegyvereket gyűjteni. Sőt, lőtéren meg lehet járatni a vasakat. Ott is jobb a közbiztonság. Az eurót is előbb vezetik be.

„Miért nem hordasz kést”

Most megdöbbentem: a cikk szerzőjét ismerve hord kést, mert ki kell bontani néhány csomagot, madzagot kell vágni, tízóraihoz-uzsonnához való paprikát, paradicsomot, hagymát fel kell szelni. A villája reklamált, hol a párja. Van egy magyar mondás: férfi kés nélkül, mint vőlegény pöcs nélkül.

„Meg is kérdezem nagy bátran, szoktak-e a gyerekek egymásra lövöldözőst játszani?”

Játékpuskával, ha nem transzvesztitának neveli a fiát. Ugyanúgy lövöldözőst játszik, mint dédapáink, nagyapáink, apáink.

„A gyerek barátai hasonlóan felelősségteljesen bánnak a fegyverrel, ha átjönnek játszani?”

Valószínűleg a gyerek barátai sehogy se fognak bánni a fegyverrel, főleg nem játszani.

Egyébként a szomszéd vadász kilenc éves koromban megmutatta a fegyvereit, lőszereit, vadászkését, amikor megtudta, mi az érdeklődési köröm. Természetesen végig figyelt. Mellesleg minden héten kaptam kölcsön vadászkönyveket. Aranykor volt.

„Lehet-e ismerni egy kisgyerek vérmérsékletét annyira, hogy meg tudjam ítélni, hogy később sem nyúl fegyverhez, ha érvényt akar szerezni az akaratának?”

Miért nyúlna fegyverhez? A konyhakés, csillagfejű csavarhúzó, paradicsomkaró, sétabot inkább kéznél van.

Az, hogy felnőtt korában mennyire uralkodik magán, annak semmi köze a gyerekkori fegyveres élményekhez.

„A vasaló VASALÁSRA való. A fegyver pedig ÖLÉSRE. Arra találták ki.”

Ezenkívül célbalövésre. Arra találták ki. Világviszonylatban civileknek hobbilövészetre adják el a legtöbbet.

Ha valakinek a lelkiismerete nem bírja el, hogy létezik önvédelem és vadászat, ahol ölni kell, akkor nem öl, nem kényszerítik rá.

„Mindenki pontosan tudja a lőfegyver érdekességét, NEM OLYAN UNALMAS, mint egy vasaló, nincsen mindenkinek.”

A cikk pont arról szólt, hogyan ne váljon ilyen eszközzé a fegyver.

„Nem is olyan régen volt olyan hír, hogy egy gyerek bevitte a suliba apuka otthon tárolt kézigránátját!”

Apuka nyilván más szempontból is törvénytisztelő polgár, biztos jogszabály írta elő, váratlan támadás lehetősége miatt tilos elzárva tartani kézigránátot.

Komolyan: egy katonai eszköz, ami civilek számára tiltott és még a katonáknak is el kell számolnia vele, mikor, hol, mennyit vételeztek, hol kapcsolódik törvénytisztelő civilek fegyvertartásának kérdéséhez?

„Nem értem miért kell a fegyverszeretetet és az otthoni fegyvertartást önvédelemre fogni.”

Az fel se merül, hogy a fegyverszeretet és az elővigyázatosság, azaz önvédelemre felkészülés nem zárja ki egymást, egymástól független dolgok lehetnek? Sokan csak biztonságra vágynak, felhasználói szintnél nem érdekli őket a fegyverük. Pont olyan eszköz nekik, mint egy fúrógép.

„Hogy így akarja-e felnevelni azt a csepp gyereket, hogy a babakocsiból az anyjára nézve egy fegyvert szorongató készültségben lévő idegroncsot lát”

Miért lenne fegyvert szorongató készültségben lévő idegroncs? Amikor vezet, akkor se kormányból vizet facsaró, biztonsági övvel bekötött idegroncs.

Búcsúzásul

Meglepő, de mi, fegyverbarátok - vagy ahogy Önök emlegetnek minket: fegyvermániások, fegyverbuzik – ugyanolyan átlagos emberek vagyunk mint Önök, csak mi ezt a hobbit (is) választottuk magunknak, nem (csak) a rádióamatőrködést. Erről mindenki meggyőződhet, ha ellátogat egy lőtérre, és ha nem is tudja rászánni magát a lövészetre, beszélgethet velünk. Nem harapunk.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Porkoláb Péter