Fogadott orvosom volt, figyeltem nagyon magamra, vitaminokat szedtem. Május elseje volt, az orvosom éppen a szülőszobában volt, amikor kerestem, mert kevesebb mozgást éreztem. Leüzent az ambulanciára, hogy nézzen meg másik orvos, mert ő nem ér rá… Ha azt mondta volna, várni kell, vártam volna türelmesen, mivel benne bíztam, neki fizettem.
Megnézett a másik orvos. Mindössze harminc másodperces volt az ultrahangvizsgálat. Annyit mondott, hogy nagy a baba és lusta.
Hazamentem, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Másnap visszamentem. Az orvosom kissé felháborodottan, de azért fogadott. Ultrahangon nézett, és hosszú percekig semmit se mondott, csak nézett mereven a monitorra... Behívott még két orvost, akik ugyanúgy néztek, mint ő. Az én fogadott orvosom, aki miatt a kínok kínját éltem át...
Aztán közölték, hogy a baba halott.
Másnap megszültem 2 kg 99 dkg-mal a kislányomat.
Örökké emlékezni fogok rá. Megnéztem, gyönyörű fekete, hosszú haja volt, angyalszép volt...
Azóta örök gyász minden május harmadika.
H.
