16. hét
Örömmel jelentem, hogy a bárányhimlő elmúlt, egy pici nátha maradt hátra belőle, de már nincs szobafogság, a kicsit hideg, de tiszta időben sokat sétálgatunk délelőttönként. Nekem rettentően hiányzott, és a kisfiam is újra élvezi, hogy nézelődhet. Igazi fiú, mi más kötné le legjobban a figyelmét séta közben, mint a közlekedő autók?
Nagy mumus nálam a fogorvos témakör, sokáig húztam-halasztottam, hiába szimpatikus, kedves, precíz a fogorvosom, ha nem muszáj, nem szívesen ülök be a székébe. Ezzel szerintem még sokan így vagyunk. Talán a gyerekkori sztk-s időszakból maradt vissza ez a félelmem, amikor nem túl gyerekbarát módon jött a fogaim közelébe a doki. De hát ami muszáj, az muszáj, így pár hete már rávettem magam egy fogászati szűrésre, ahol úgy vélte a fogorvosom, hogy az egyik fogam gyökérkezelésre szorul. Ezen a héten kellett volna visszamennem, hogy a gyógyszeres tömés után sor kerüljön a végleges tömésre.
Egyik délelőtt úgy gondoltuk, hogy „kihasználjuk” a nagyszülőket, akik pont szabadságon voltak, hogy vigyázzanak a kisfiunkra, és nekivágunk a boltoknak karácsonyi ajándékokat vadászva. Hát, azon a napon, két nappal az időpontomat megelőzően megfájdult a fogam. Gyors egyeztetés után fogadott is a fogorvosom, kivette a gyógyszeres tömést és úgy egyeztünk meg, hogy két nap múlva, ha elmúlik a fájdalom, megpróbálja betömni. Örültem, mert minden fájdalom megszűnt, be is lett tömve a fogam a megbeszélt időpontban. Egy nap volt még a hétvégéig, ha mégis elkezdene fájni, akkor jelentkezzek. Természetesen elkezdett fájni, így a hétvégére való tekintettel újból tömés ki, fog belseje szabadon. Folyt. köv. majd csak januárban, nehogy az ünnepek alatt újabb problémát okozzon.
Visszatérve a vásárlásra, miután az ajándékvadászaton túlestünk és nem jutottunk dűlőre, úgy gondoltuk, hogy idén inkább személyes és egyéni ajándékokkal lepjük meg a családtagjainkat. Tipikusan a „nekem már nem kell semmi, ne költsétek feleslegesen a pénzt” hozzáállás érezhető a család több tagjánál, így tényleg úgy döntöttünk, hogy nem veszünk felesleges dolgokat. A nyertes ajándékötlet a fényképes naptár lett, amit sikerült is a hétvégén számítógépen megszerkeszteni a kisfiunk vigyorgós fényképeivel. Rengeteg fényképet csináltunk év közben, próbáltuk az emlékezetes pillanatokat megörökíteni, nem volt egyszerű 12 képet kiválasztani. Tipikusan bőség zavara helyzet volt.
Ez az első karácsonyunk hármasban, izgatottan készülődök, csinosítgatom a lakást, bár tudom, hogy egy 11 hónapos gyerek még nem fog emlékezni rá, hogy az ablakokon mikulásos és karácsonyi matricák voltak. A gyertyagyújtás közben elkalandoztak a gondolataim. Pár nap és újabb ultrahang következik. A szívem legmélyén még ott a félelem, ami a szülésig nem is fog elmúlni. De nem hagyom magam, nem szeretném, ha ez bélyegezné meg minden napomat, pozitívan tekintek előre, hogy jövőre már négyesben készülődünk a karácsonyra, két mosolygós és egészséges gyermekkel az ölünkben. Sokszor eszembe jut, hogy milyen is lesz az élet négyesben. Tudni fogom majd egyformán szeretni őket? Legbelül érzem, hogy menni fog, hiszen tiszta szívünkből szeretnénk ezt a babát és a szeretetem a kisfiam iránt nem osztódni fog közöttük, hanem sokszorozni, hogy elég legyen mindkettejüknek. Kívánom, hogy mindenki békében és boldogságban tudjon készülődni az ünnepekre!
Lotti
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
