Új sorozatunkban olyan olvasók mutatják be a helyi iskolarendszert, akik nem Magyarországon élnek, és épp kisiskolás gyerekeik lévén közvetlen közelbe kerülnek az ottani sulikkal. Érdekes látni, mennyi a hasonlóság és mennyi a különbség - valamint hogy nálunk jelenleg elképzelhetetlen rendszerek is úgy tűnik, jól funkcionálnak egy eltérő környezetben. A magyar iskolarendszer alakításából jelenleg úgy tűnik, teljességgel kizárnák a szülőket és a helyi közösségeket, ám reménykedjünk, nem lesz ez mindig így, és ha hasznosnak találnánk, akár azon is elgondolkodhatunk, melyik ország melyik megismert jó gyakorlatát ültetnénk át a hazai rendszerbe, és mi az, amit semmiképpen sem. Talán egyszer lesz rá módunk, hogy megtehessük.

Az első részben Meni ismerteti az izraeli beiskolázási rendszert, ami alapjaiban eltér a miénktől.

Az általános iskola hat éves korban kezdődik, és ez valóban hat éves kort jelent. A határvonalként szolgáló dátum december közepére-végére esik (héber naptár alapján van meghatározva), tehát a diákok között van olyan, aki még nem tölti be a hatodik életévét, amikor már a padokat koptatja. Az iskola előtti utolsó, úgynevezett pre-school év kötelező és ingyenes. A gyerekek többsége játékos formában már négy éves korától tanulja a számokat, betűket, alapvető ismereteket (napszakok, évszakok, hónapok nevei és sorrendje, ünnepek stb., logikai feladványok). Az iskola-előkészítő évben az elsődleges célkitűzés, hogy a tudást nagyjából egységes szintre hozzák egy csoporton belül, illetve kiszűrjék azokat a gyerekeket, akiknek segítségre, fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy sikerrel vegyék az első évet az iskolában. Évismétlésre meglehetősen ritkán kerül sor, a fiam 36 fős csoportjában két kisfiúnak kell tovább maradnia.

Az oktatási rendszer meglehetősen tagolt, igyekszem a lényeget bemutatni. Alapvetően vannak állami és magán általános iskolák, előbbiek erős többségben. Az állami oktatásba a bekerülés lakhely szerint történik, mindenkinek joga van a körzetes iskolák valamelyikébe íratni a gyereket. Aki mégis szeretne másik iskolát, annak jeleznie kell a választott intézmény felé, hogy miért akarják oda íratni a gyereket, és az állami szabályozás alapján vagy kap valaki engedélyt, vagy nem. A nem körzetes iskolák között is meg van jelölve pár, ahová felvételt kérhetnek a szülők, de ha nincs hely, akkor semmi esély rá, hogy felvegyék a gyereket. A magániskolák teljesen nyitottak, de felvételi eljárás és nagyon komoly tandíj tartja vissza az érdeklődők nagy részét.

Az ország vallásos jellegéből adódóan az egész iskolarendszer nagyon heterogén. Vannak állami nem vallásos iskolák, állami vallásos iskolák, állami "kevert" iskolák, és magániskolák a vallásosság legenyhébb és legszigorúbb elvei alapján. Külön meg kell említeni az úgynevezett „talmud tóra” iskolákat vagy jesivákat, ahol a vallási oktatást helyezik a világi tárgyak elé. Az ő állami támogatásuk függ attól, hogy mennyire követik a helyi NAT-ot. Minél inkább eltérnek ettől, annál kisebb állami támogatást kapnak. Mivel minden nagyobb település önkormányzata több típusú iskolát, vagy legalább osztályt működtet, ezért a szülők többsége komolyabb problémák nélkül kiválaszthatja, hogy milyen vallásossági szinten lévő körzetes iskolába íratja a gyereket. Mi egy 11 ezres kisvárosban élünk, és három különböző szintű állami iskola közül választhattunk.

Az izraeli napló főszereplője, a nagyobbik fiam, Dani. Júliusban lett hat éves, magas, erős és egészséges, könnyen barátkozó gyerek hihetetlen mozgásigénnyel. Nagyon okos, érdeklődő, jó megfigyelő, közvetlen felnőttekkel és gyerekekkel is. Ugyanakkor erősen önbizalomhiányos, és figyelemzavara van (talán hiperaktív is, ez még nem egyértelmű). Utóbbiak miatt óvodapedagógusi javaslat alapján egy éve fejlesztésekre járunk, amik segítenek majd neki az iskolakezdésben. Több mint egy évig tartó információgyűjtés és tanakodás után (melyről később részletesebben mesélek) a helyi állami vallásos iskolába írattuk be. Tanévkezdés augusztus 27-én.

Meni

Képünk forrása az iskola honlapja.