Szinte kötelességemnek érzem beszámolni, az elmúlt időszakról… Az érzéseimet még mindig nem tudtam helyre rakni, olyan furán érzem magam. Nagyon féltem a „kiírt időponttól”. Féltem, mi lesz majd május elején, hogyan fogom megélni azt, hogy az én Tepertőim nem úgy lesznek velem, mint ahogyan én azt tavaly elképzeltem.

Ha lehet ezt mondani, a lehető legszerencsétlenebb időpontot szedtük össze. A kopjafa, ami már hetekkel ezelőtt elkészült, csak most került a helyére. Morbid lökettel, anyák napján. Férjemmel egyedül nem tudtuk volna megoldani, így segített apukám és a húgom. Ha lehet azt mondani, én kicsit sokkot kaptam, és csak ültem a „munka” előtt, és néztem magam elé, illetve csodáltam, hogy a kopjafa hogyan találja meg a helyét. Egyszerűen nem tudtam mozdulni. 

Amikor elkészült, szinte nem is tudtam eljönni. Ott akartam maradni. Amíg eddig egy „tárgy” volt, mostanra valami érdekes érzelmi töltetet kapott, misztikum lett. Késztetést éreztem, hogy átöleljem, megsimogassam, és puszit adjak rá. De nem sírtam. Nem kellett. Érdekes érzés kerített hatalmába, mint mikor távkapcsolatban éltünk Tamással, és el kellett válnunk: „Már most nagyon hiányzol, de szeretlek, és jövő héten találkozunk!” Tudom, hogy jövő héten nem fogunk találkozni, de mégis úgy érzem, hogy csak kis időre váltunk el.

Ha minden jól ment volna, már itthon kellene megőrülnöm, amiért nem tudnám őket egyszerre etetni… De nincsen ha… Most csak azért kell megőrülnöm, mert sem gyerekek nincsenek, sem munkám, sem pedig boldog életem.

Viszont ez nagyon negatívnak hangzik. Vannak nagyon jó perceim, óráim, napjaim, de jelenleg annak örülök a legjobban, hogy a nyáron megkapom az új konyhámat, benne a hiper csúcsszuper főzőcske sarokkal, a többi most nem érdekel. Végre már tudok olvasni is, egy könyvet már megettem. Büszke vagyok magamra, hogy három nap alatt sikerült. Szívesebben teszem ki a lábam a házból, és könnyebben ismerkedem az új helyen az új emberekkel. (Persze nem esek túlzásba…) Az akvárium tényleg jó terápiának bizonyult, és a kiskutyám is sokat segített.

A legtöbbet viszont még mindig a két sorstársamnak köszönhetek, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, és rengeteg hasznos tanáccsal látnak el. Nem kioktatnak, de minden szavukkal segítenek. Ezúton is köszönöm Nekik!

Egyelőre úgy döntöttem, hogy sodródom az árral, és az építkezésre koncentrálok. Szabadidőmben valószínűleg elkezdem a Született Feleségeket nézni harmadjára is, addig is lefoglal. De legalábbis az új 3D tv-mre koncentrálok, az akváriumra, a műsor mindig izgi. Most épp a csigák élnek nemi életet, amit a vitorlás hal akar megzavarni nagyon nagy elhatározottsággal…

OriasCJ

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?