36. hét
Lehet tippelni, hogy elhúzott-e a doki szabadságra egy szó nélkül, akivel megbeszéltem a találkozót. Hát, el. Eskü előre éreztem, hogy ez lesz, de próbáltam elhessegetni a gondolatot.
Mit volt mit tenni, az NST után, ahol a szokásos vérnyomás-mizérián kívül mindent rendben találtak, megkértem az ott lévő orvost, aki kimondottan kedves és alapos volt (őt is ismerem) beírt császárra az orvoshoz, akivel beszélnem kellett volna. Biztosított róla, hogy természetesen ő is bent lesz az operáció alatt. Egyébként a vérnyomásomra kaptam egy harmadik (!) gyógyszert is, ami végre tényleg helyrehúzta az értékeimet, így egyre nő az esélye annak, hogy a kiírt időpontig kihúzzuk.
Azért este írtam az orvosnak egy e-mailt, hogy akkor a megbeszéltek szerint megjelentem a kötelező vizsgálatokon, és hogy akkor megvan-e az időpont. Persze választ nem kaptam.
Én megértem, hogy mindenkinek kell a szabadság, de megbeszéltünk valamit kb. hónapokkal ezelőtt. Értem én azt is, hogy sok a betege, de a minimum egy e-mail lett volna, amit legalább az asszisztense megír, hogy sajnos a megbeszélt időpont nem megfelelő. Így a műtőben fogunk csak találkozni. Ettől függetlenül szakmailag továbbra is megbízom benne, emberileg azért az már máskérdés.
Pötyike belehúzott a fejlődésbe: 2933 g és 50 cm. Nagyot nőtt. Ha tippelnem kellett volna 2500 g körülire mondtam volna, de ezt magasan túlszárnyalta. Nem lesz kicsi baba, az 50-es rucik nem is fognak kelleni. (ha jól emlékszem nem is tartottam meg csak pár darabot).
Az ultrahangon láttuk a kis arcát, éppen csücsörített nekünk kétszer is, és a kis füle mögött némi hajcsomót is sikerült lencsevégre kapnunk.
A vizsgálatok után még elmentünk a városba a kábelszolgáltatónkhoz ügyet intézni, ahol nettó másfél órát vártunk, mire sorra kerültünk, majd egy rejtett rendszerhiba miatt, amit be kellett jelenteni a központnak, nem tudtunk nagyjából semmit se intézni. Majd hívnak, ha visszajeleztek az IT részlegről és akkor tovább tudunk lépni. Na, azóta is hívnak. Férjnek és nekem sem volt őszinte a mosolyunk ennyi várakozás után, nulla ügyintézéssel. Hazafelé megálltunk még ebédelni, délutánra már használhatatlan voltam.
Az időjárás hiába kapcsolt takarékra a múlt héthez képest, azért még mindig meleg volt, így próbáltam sokat hűsölni és pihenni. Kijutott a házi munkából is, Anyukám segített kitakarítani, mert egyedül már nem merek nekiállni, meg nem is megy minden egyszerre egy nap alatt mint korábban. Rendeltünk ebédet –ami jó későn jött meg hiába adtam le időbe a rendelést- majd jóízűen befalatoztunk.
Újabb kör NST következett a héten már másodjára, szintén minden rendben volt velünk. Nagyon a végét járom már egyébként fizikailag, a szedett vitaminok ellenére nis. A lábaim „kissé” vízilovasak hiába polcolom őket, már az sem segít. Az éjszakáim az óránként kelek pisilni, és a "próbálok az egyik oldalamról a másik oldalamra átgurulni a melegben" című műsor között telnek, némi alvással. Nem mindig sikerül jót aludnom. +2 kg is felugrott, de a víznek tulajdonítom mert nem eszek többet a szokottnál, nem is tudok a melegben nem esik jól, inkább csak a hideg gyümölcs. Dömperkedem itthon fel-alá még a terminus végéig.
Hétvégén vendégségben voltunk medencés-bográcsozós partyn. Én csak lemostam magam a medencébe, be nem ültem inkább a gyerekek élvezték a hűs vizet és veszettül fröcsköltek meg buborék fújóztak.
Belegondoltam, hogy jövő ilyenkor már a mi Kicsink is itt fog lubickolni a többiekkel.
Annyira gyorsan el fog telni az idő, folyton ezt mondogatom Férjnek is. Hiába nem hajtjuk, akkor is. Jó éjfélig elvoltunk, sokat beszélgettük a bulin, bár a szúnyogok elől egy idő után be kellett meneküljünk a házba, pedig egész kellemes idő kezdett lenni kint sötétedés után.
A vasárnapi brutális forróság teljesen beszorított minket a négy fal közé, pedig Férj a szombaton elkezdett garázspakolást szerette volna folytatni. Lebeszéltem róla, és ő is belátta jobb a békesség, majd hétfőn is lesz nap. Laza ebéd után a délután további részében a ventilátor hűsítő szelében pihentünk estig.
Mindy
