A héten sok jó dolog történt velünk. Elsősorban végre sikerült a normális tartományba kerülnie a pajzsmirigy értékeimnek, ennek köszönhetően kicsit ritkábban kell már kontrollra járnom. Valamint találtunk végre egy olyan lakást, ami mindkettőnknek megfelel. Mondhatjuk úgy is, hogy szerelem volt első látásra mindenkinek. Semmi belekötnivalót nem találtunk benne. A legjobban az tetszik, hogy a kisebbik szoba is akkora, hogy a két kiságy mellé még nekem is kényelmesen elfér egy ágy, hogy szükség esetén a gyerkőcökkel tudjak aludni, amire sokszor lesz szükség, hogy a párom pihenni tudjon a munkája mellett. Szerencsére csomagolni és dobozolni bőven van időm, mert csak február végén költözünk. Másrészről addigra már méretes pocakom lesz, de sebaj, megoldjuk. Rengeteg tervünk, elképzelésünk van már, hogy mit hogyan szeretnénk berendezni, pár bútort biztos vennünk is kell majd az elkövetkezendő hetekben.
Megfogadtam, hogy a költözésig nem vásárolok túl sok mindent a babának, főleg, hogy nem tudjuk a nemét. Egyik este találkoztam egy szintén várandós ismerősömmel, aki már túl van a 26. héten. Ő mesélte, hogy az orvosok eddig teljesen meg voltak róla győződve, hogy kisfiút hord a szíve alatt, erre az utolsó vizsgálaton kiderült, hogy mégiscsak kislány lesz. De rögtön mesélte az ellenpéldát is, hogy egy közös barátunk is babát vár január végére, náluk pedig teljesen biztosak voltak eddig az orvosok, hogy kislányuk lesz. Ők már elég sok mindent vettek és kaptak, de múlt héten kiderült, hogy kisfiuk lesz. Ebből kiindulva és hát alapból is úgy terveztük, hogy nagyon ráérünk még a vásárlással. Kisfiamnál elmentünk 4D-s ultrahangra, most csak akkor tervezzük, ha sokáig bizonytalan lesz az orvosom a nemét illetően. Titokban már elkezdtünk tanácskozni a szóba jöhető nevekről és szabad kezet kaptam, mert a kisfiunk nevét a párom választotta ki az általam kiválasztott és mindkettőnknek tetsző három név közül. Az utolsó ultrahang után inkább lánynevekben gondolkozom, bár tudom, hogy nem biztos még egyáltalán, ezért van a tarsolyomban fiúnév is. Nagyon reménykedem, hogy január elején megmutatja magát.
Fejtörést okoz még egyelőre, hogy vajon a babának vegyünk-e egy új kiságyat, vagy a kisfiam kapjon egy új, leesésgátlós ágyat. Biztosan sétál már egyedül a lakásban, nem igényli, hogy kézen fogva vezetgessük. Éjszaka egy-két alkalommal még ébred és felállva vár az ágyában, de a legtöbb esetben evés után vissza is alszik azonnal. Kombi kiságyat csináltattunk neki annak idején, ami később ifjúsági ággyá alakítható. Valószínű, hogy kivárjuk a terhesség végét, hogy mennyire lesz érett egy leesésgátlós ágyhoz, mert kicsit korainak érzem még, viszont még egy kombi kiságyat biztosan nem szeretnénk.
A másik dolog, ami sokat foglalkoztatott mostanában, a hordozás. Tudom, hogy két gyerkőccel nem lesz egyszerű az élet. Már a kisfiamnál próbálkoztam a rugalmas kendős hordozással, mivel nagyon hasfájós volt, de nem éreztem igazán, hogy én ezt szeretném, és kisfiam sem mindig díjazta, inkább csak könnyebbség volt magamra kötni és úgy tenni-venni a lakásban. Most viszont érzem, hogy ez lesz a mi utunk. Így jobban tudok majd foglalkozni a kisfiammal is, míg a pici esetleg nyugodtan pihen a mellkasomon, illetve közlekedni is könnyebb lesz így az utcán, mint babakocsival. Nézegettem már sokféle hordozóeszközt, de teljesen tapasztalatlan vagyok ilyen téren, az előző kendőt csak kölcsönbe kaptuk, úgyhogy van még hova fejlődnöm. A szülés előtt mindenképpen tervezem még meglátogatni a helyi hordozó klubot, ahol lehetőség van többféle eszköz kipróbálására. Már csak az kell, hogy a babám is olyan lelkes és együttműködő legyen ilyen téren, mint én.
Lotti
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
