"A kemence az általános, de van hipermodern, napelemes háztartás is"- számolt be Csilla, miután kiderült, aznap mindkettőnknél csirke lesz ebédre. Aztán elvesztettük a fonalat, egyikünknél a Skype mondta be az unalmast, a másikunknál pedig a helyi áramellátás. Ahogy az e heti posztból kiderül, az áramnélküliség éppen úgy hozzátartozik a gambiai hétköznapokhoz, mint a vidám majmok vagy a napsütötte óceán. Az is kiderül, hogy két eltérő kultúrájú embercsoport közt a legjobb híd egy csapat kíváncsi, barátkozó gyerek.

Szeretettel köszöntöm a Bezzeganya olvasóit!

Először is szeretném megköszönni a sok színes, figyelmes hozzászólást és a szívet melengető üzeneteket.

Konkrét példája ez annak, hogy határok nélkül is működik az átadás.

Nagy öröm, hogy sikerült átadnom szavakban, amit mi itt naponta átélünk és dupla boldogság, hogy Ti is visszasugároztatok nekem a kommentálásokban. KÖSZÖNÖM!

És most a sok jó mellett ideje említést tenni Gambia negatív oldaláról is, hogy könnyebben alkothassunk összképet. Mielőtt jön a várva várt “sötét oldalas” beszámoló, szeretnék bővebben válaszolni egy-két feltett olvasói kérdésre.

Legelsősorban külön köszönet Rossinának, a szúnyogirtó fogasponty pontos névleírásáért. Bárcsak mindenki ily figyelmes és segítőkész lenne az élet bármely területén.

Ló Szerafina kérdezte, hogy mi a helyzet a kisbaba kötelező védőoltásaival a szülés után?

Hát igen, ez engem is sokszor idegessé tett a terhesség alatt. Renteget kérdésem, felmerült gondolatom után a védőnő mindig lecsillapított, hogy Afrikában tudják miként kell a babának védelmet nyújtani az itteni körülményekhez képest.

Elmagyarázta és megmutatta képeken a kórokozók ellenszereit és megnyugtatott, hogy az életkorhoz kapcsolódó védőoltásokat, tablettákat, cseppeket is időben adják át és be a baba szervezetébe.

A gyermek ugyanazokat az oltásokat megkapja, mint Magyarországon és még egyéb védőanyagokat, amik az itteni környezetben szükségesek a védelemhez.

Hála Égnek minket a mai napig semmi komolyabb betegég nem talált meg, de persze az állandó odafigyelés folyamatosan szükséges ezügyben. Ha magas a láz, avagy kis karcolás lett a testen, azonnal a megfelelő krémet avagy fertőtlenítőt, gyógyszert kell használni, mert a tropikus körülményekben a test reakciója váratlan is lehet.

 


 Farkasokkal Táncoló kérdezte, hogy gyógyítható egyáltalán a malária?

Igen, ma már megelőző tabletták is vannak. A betegséget kezelni is tudják a Quinin nevű (kloroquinine) tablettával illetve infúzióval, injekcióval is oldható a vérből.

Bejárónő létezik, de nagyon nehéz megbízhatót találni: sokan késnek vagy el sem jönnek és lopnak. Általában a mosást, vasalást csinálják, mert itt a mosógép alig-alig használatos és az áramellátás is igen szakaszos. Ha a bejárónőt beengeded a házba, készülj fel a legmegdöbbentőbb történetekre az elpakolás, dolgok eltüntetése, eltörése ügyekben.

Ha a gyermeked mellé szeretnél gyerekvigyázót, akkor 100 százalékosan legyen a szemed és figyelmed készenletben, hátha valamit kell csinálni, amit a babysitter észre sem vesz. Ők nincsenek hozzászokva, hogy egyedül vigyázzanak valakire, mindig a nagycsalád társaságához vannak mérve.

A keresztény behatolókról szóló megjegyzésed találóan vicces és nagy igazságot rejt a háttérben. Afrika lakói nagy túlélők; mind az arab és a keresztény hittérítők vérszomjas hódítását sikeresen beolvasztották mindennepjaikba. Egyedüli hatalmas hátrányuk, hogy nincs írott hagyományuk az igazi afrikai kultúrájukról, hitükről, természeti gyakorlataikról.Tanításuk szájról-szájra, apáról fiúra terjed.

Ma, Gambiában a muszlim hit szerint ötször imádkoznak (ezidőkben szinte teljesen leáll a forgalom és a szolgáltatások is) Egy arab, sokat utazó barátom mondta, hogy itt jobban arabok az afrikaiak, mint az arab országokban. Ez az én meglátásom szerint is így igaz.

Nagyon vallásos, ősi hitet követő nép él itt, gondolataival és cselekedeteivel is a Világegyetem üzenetét követve. A csillagok állásából tudják, hogy mikor jön el az éves böjtölés ideje (egy hónap) avagy egyéb ünnepnapokat pontosan mikor tartják.

A születésnapokra nem igazán figyelnek és egyáltalán nem is ünneplik. A nagy családi összejövetelek a névadó ünnepséggel és a temetéssel biztos kapcsolatosak. A névadó ünnepséget egy héttel a baba születése után, pontosan ünneplik és az újszülött neve csakis ekkor válhat nyilvánossá az imam (muszlim pap) szónoki közvetítése által.

A vallási külső hatásokról a következő alkalommal bővebben írok, és akkor részletezem  Jávorka megjegyzését a világlátásommal kapcsolatosan is. A hozzászólást kiemelten köszönöm, mert finom érzékre vall a meglátásod!

Lapis Lazuli írta: ” Sikerült beilleszkedni? Mennyire sikerült?Vannak helyi barátok, vagy főleg más ott dolgozó fehérekkel vagytok együtt?”

Amikor Gambiába érkeztünk egy helyi emberek által sűrűn lakott környéken éltünk. Hangulata igencsak kelet-Magyarországra emlékeztetett és ez sokat segített az elfogadásában is.

Tudtam milyen a nagyvárosi élet és milyen a földdel, állatokkal dolgozni, a kezeddel előállítani a kenyeret, tésztát és elmosni a tányért magad után. Ez  a tapasztalatom sokat segített az afrikai körülmények közt is.

 Mézkészítés közben, a méheket is ismerni kell

Bár én nyitottan fogadtam a változásokat, de mégsem annyira, mint a gyerekeim.

Nagyon sokat köszönhetek nekik, ahogy azonnal elfogadták a környezetet és megannyi baráttal övezve folyamatosan el voltak foglalva a pillanatokkal.

Persze a sok barátság számomra néha túl sok volt és megannyiszor kiabáltam a házunkba beleskelődő gyerekekre vagy a kérdés nélküli látogatókra. Próbáltam rendet tenni az új életünkben: megőrizni sajátunkat és befogadni az újdonságokat.

Néha Don Quijote-hoz hasonlítottam, a szélviharban való magányos harcommal, furcsa angol grammatikámmal, de igazmondásommal. Valahogy az utóbbi bejött.

Sok fül hallgatott az okító szavakra és a harcunk végül békévé, szeretetté változott. Mivel látták, hogy a gyerekeink az utcán, otthon és a tanulásban is egyaránt megállják a helyüket, gondolták a szülők is a helyes utat követik.

Sókészítés gambiai módra

A fehér embert szeretik, de nem tisztelik.

Ahol lehet, kihasználják. Nagyon ritka, hogy a fehér embert elfogadják. Sok kapcsolat, történet, tett kell hozzá, hogy valóra váljon.

Nálunk rengeteg kapcsolatot a gyerekek hoztak össze a barátaikon keresztül és a nyelvtudásukkal, mert hihetetlen módon a magyar, szlovén, angol, svéd mellé felcsippentették a helyi wollof nyelvet is. Franciául most tanulnak

Szóval a bőrünk színe és a gyerekek helyi nyelvtudása tett minket érdekessé és mindenféle helyzetben száz százalékosan segített is bennünket.

Itt dolgozó fehér emberekkel is vannak kapcsolataink, hiszen, mint említettem Gambia nagyon pici ország. Sok a turista, egyre több a Nyugat-Európából itt letelepedni kívánó egyén és vannak, akik üzlettel is próbálkoznak, így Gambia szemmel is láthatólag fejlődik, folyamatosan.

Mindegyik második autót fehér ember vezet, vagy legalábbis ül benne.

Iskolai rendszerében az egyetem a legmagasabb szint, de az élet bármely területén is megtalálhatunk magas szinten képzett szakembereket. Gambia és Európa kapcsolata barátias, nyitott, sok csereprogrammal.

Főleg Anglia, Skandinávia kapcsolata működik érezhetően, hiszen majdnem minden minden Gambiában élő gambiai családnak van egy Európában vagy USAban élő rokona, aki anyagilag is segíti az anyaföldön élőket. Ezért rengeteg itt élő gambiai nem is csinál semmit, csak várja, hogy a kint élő testvére megsegítse őt és családját.

Az itt élő fehéreknek is több csoportja van.

Van, aki öreg napjaira keres nyugalmas környezetet, van, aki az élet gyönyöreire vágyik, van, aki dolgozni jön ide és sokan a turisztikai területen kívül, az ország belsejében építenek, tanítanak, megfigyelnek. Az biztos, hogy Gambia békés hétköznapjai miatt rengeteg nemzetiségű és típusú ember él itt egymással. Sok fehér ember családostul érkezik, így gyermekeik könnyebben kapcsolatot létesíthetnek az afrikai gyerekekkel és a világ más tájairól érkező családok gyerekeivel is. Az afrikai, európai embereken kívül sok az arab, indiai és kínai üzletember is.

Reméljük Afrikában egészségesen keveredik majd az európai, amerikaiéletstílus az ősi alapelvekkel.

Afrika az idősebb generáció és a fiatalabbak képviselőivel

 

 

 

És most jöhet Shane Negrin által megfogalmazott kérés: Írnál kicsit Gambia sötétebb arcáról is?

Igen, bőven sorolhatnám a nehézségeket is, de közülük is kiemelnék hármat, amivel naponta kell szembesülnünk:

  1. Az áramellátás
  2. Gambia ’no problem’ hétköznapjaiban mit jelent az igen
  3. utcai kommunikáció

1. Gambia áramellátása igencsak szakaszos. Napontai esemény, hogy nincs áram.

A National Water and Electric Company (NAWEC) egyáltalán nem szolgálja a lakosok igényeit, hanem túlélő harcot folytat saját magával. Ez a vállalat monopol üzleti helyzetében sem képes ellátni elektromossággal a lakosság szüksegletét ezügyben.

Persze a lakosok nagy része még mindig áramnélküli háztartásokban éli mindennapjait, de a modernebb övezetekben és szolgáltó helyeken bevezetett az áram, bár sokszor nincs lehetőség használni.

A mostani írásom késői megjelenésének az oka is ez.

Kb. egy hete szinte egyfolytában áram nélkül kellett megoldani a technikai kihivásokat. Mindenhol generátor hangja dübörög és a diesel drága az extra működtetéshez. Az áramért lehet havi számlával avagy bizonyos cash-power rendszerben fizetni. Az utóbbi előnyös, mert úgy működik, mint egy mobiltelefon feltöltése, kódrendszeren át és követhető a rendszere. A technikai háttér állandó bizonytalansága igen érezhető a munkák eredményében, pénzforgalom intézésében, egyáltalán az ügyintézések kimenetelében.

Minden papírmunka lassú és bonyodalmas, és ez megnehezíti a tartós, zökkenőments üzleti kapcsolatok működtetését is.

Részemről a legbosszantóbb, amikor hivatalos levelet írok a számítógépen, elkészül és már csak az aláírás hiányzik, amikor kikapcsol az áram.

Eleinte nehezebben viseltem, de mára már szinte nevetek rajta.

Bár a tegnapi szivverésem a Bezzeganya olvasói fele igen szapora volt, mert nem volt semmiféle technikai lehetőség a se kapcsolatra, se a kommunikációra. Elszigetelt világ a XXI. század atomerőműveivel szemben. Persze itt is egyre többet használják a napelemeket is, és Kínából hozatják hozzá az alkatrészeket. Afrikának mindenképp ez a jövő útja a technikai felzárkózáshoz.

2. Hát igen, az igen az nagy probléma errefelé. Ha ismered a receptet, akkor tudod, hogy mikor jelent nem-et. Sokszor...

Gambiában a kultúra nem ismeri a nem kifejezést. Nem szívesen használják. Amikor lehet, kerülik. Inkább igen-t mondanak helyette. Mégha furcsa helyzetekbe kerülnek és kerülsz emiatt, akkor se tesznek másként. Valahogy beléjük van nevelve, régóta.

Ha azt hallod, hogy igen a holnapi találkozóra,megbeszélésre, üzleti megállapodásra, jobb, ha tudod, hogy ez nem teljes igen - inkább „majd meglátjuk”-ot jelent.

Rengeteg félreértés adódik e a szokásuk miatt. Ha komolyan veszed, amit mondanak, akkor a végén bolondot csinálnak belőled és még jókat is röhögnek az egész történeten, hogy nem érted a dolgok lényegét!

Vigyázni kell a szavakkal, mert itt csűrik-csavarják.

Az a hozzáállásuk, hogy majd a kedves idegen nyakába veszi az összes személyes bajukat és köteles meg is oldani mindegyiket, amíg újabbakat nem állítanak elébe.

Ez a pontos leírás szinte minden életszituációban előkerült a gyakorlatban is, úgyhogy megannyi történet van erről, a bosszantóktól a viccesekig.

Egyet megosztok az olvasókkal:

Munkánk közben mindig elhangoznak a fontos részletek a teendőkkel kapcsolatosan.

Mindenkitől megkérdezik a végén, hogy érti-e a feladatát, tudja, hogy mi kell csinálnia? Persze a felelet mindig igen.

De a tettekből aztán hamar kiderül, hogy a felelős beosztásban lévő emberek sem tudják, mik a szükséges lépések és saját magukhoz mérten tesznek döntéseket a felmerülő problémákra, az csapatmunkát egyáltalán nem ismerve. Totális zűrzavar lesz mindig a vége egy-egy közös munkának. Általában egy-két ember, aki pontosan tudja a teendőket, de a többiek csak lézengenek és beszélnek.

4.Az utcai közlekedés, gyalogosan igen nehéz fehér emberként. Lépten-nyomon megállítanak és érdeklődő kérdésekkel próbálnak rávenni, hogy menjetek tovább együtt, mint a legjobb barátok.

Az utcákat ellepő sárga taxik egyfolytában dudálnak, rádkiabálnak, hogy leállítsd őket.

A gyerekek utánad kiabálnak: TOBAB!, ami eleve pénzkérést jelez, de jobb esetben csak hozzáteszik minty (azaz cukorka)...egyfolytában próbára tesznek és igen jó megfigyelőképességről tesznek tanúságot, hogy tudják, ki a frissen érkezett turista és ki  az itt élő fehér.

Gyakran az új taxisofőrök ismerős próbálkozásait azzal állítom le, hogy jelzem neki: „Azt hiszed, hogy turista vagyok, pedig én tudom, hogy te vagy az új  errefelé, mert a többi taxis jól ismer és békén hagy, csak te kiabálsz.”

Ilyen és hasonló történetek teszik szinessé hétköznapjainkat és remélem nektek is változatosabbá tette a képet Gambiával kapcsolatosan.

Várom hozzászólásaitokat, további kérdéseiteket, ideillő "vájkáló" megjegyzéseiteket Gambiával kapcsolatosan és egyben kivánok további szép hetet az olvasóknak, Magyarországon is!

Csilla