Hogy hol is kezdődött? Az első fehér inget akkor kellett megvennem a fiamnak, mikor egy esküvőre voltunk hivatalosak. Ő két és fél éves volt, én akkor nyolc hónapos terhes - az én ruhámat lerendeztem egy vászonnadrág-tunika kombóval, az övé meg...izé: volt egy sötét nadrágja, meg egy fehér inge, amibe kb. másfélszer belefért, mert esküvő előtt egy nappal nem kaptam kisebbet. Na itt kezdődött az ünneplő ruhával kapcsolatos ellenszenvem.
Tudom, trehány vagyok megszokhattam volna már: március 15, május vége, fehér ing- sötét nadrág. Szerencsére jó pár van belőle, örököltünk eleget, csak az a baj, hogy soha nem jut eszembe, hogy időben kivegyem a szekrényből és megnézzem, van-e olyan ami jó a gyerek/ek/re és nem sárgult meg az állásban sem.
Így az idei anyák napja is kellően cikin indult. Gyerekeket ebéd után hazahoztam az óvodából, elő a ruha, ami ühümm… az egyikre való nadrág hossza jó volt, de széles, két gyerek is belefért volna (így jár az, aki jó nagy gyerekről örököl). A másikra meg olyat találtam, ami kicsit hosszú volt, és hogy nagyon ne nézzen ki hülyén, az ing alá tettem a nadrágtartót. Szerencse, hogy mindenki a saját gyerekével volt elfoglalva.
Iskolai anyák napja: gyerek haza délben, veszem elő négykor! az ünneplőst, az ötkor kezdődő ünnepségre. Van ing is, nadrág is, csak a nadrágot le kellene engedni, az még belefért, de az évek során a felhajtásnál keletkezett csíkot már nem tudtam levasalni. Szerencsére arra úgysem figyel senki. Erre a gyerek elkezd hisztériázni, hogy fekete cipő kell, tornacipő nem jó. (hiába, rám ütött, korábban nem szólt volna), szerencsére a cipője is komolyabb darab, bár nem fekete. Nehezen sikerült meggyőzni, hogy ne keressük elő a 32-es lábára a 26-os óvodás fekete cipőt, mert úgysem lesz jó, idő sincs rá.
Tanulva a fentiekből évzáróra kimostam a nadrágot, levasaltam, szépen az oldalát levarrtam. … És kimostam az ingeket, jó alaposan, mosószódás vízben előtte beáztattam, hogy szép fehér legyen és bedobtam a gépbe is, a mosógömb mellé, 700-as fordulatszámon pörgetve a centrifugát. Nem kellett volna, még háromszor mostam át és teregettem ki, hogy ki tudjam belőlük vasalni a gyűrődéseket, bár a férjem már célozgatott, hogy ez már inkább kuka.
Sikerült nagyjából kivasalni, de hogyan: be a video-ba a mesét és ahogy nagymamámtól láttam, a konyhapultra egy törölközőt tettem, és azon vasaltam. Tudom lustaság, de öt darab ingért csak nem fogom előszedni a vasalódeszkát, hosszabbítót? Igaz, kicsi volt a hely, de akkor is nyertem vele vagy öt percet.
Ez a sok macera talán abból ered, hogy nem szeretem az ünnepségeket. Ti hogy vagytok ezzel? Jópár ünnepség még előttem áll, remélem sikerül ránevelnem a fiaimat, hogy az ünneplős cuccukkal ne én törődjek, elég nekem a többi.
A biztonság kedvéért beszélek majd anyuval, hogy a nyolcadikos ballagás előtt egy héttel szóljon rám, hogy a gyerek fel tudjon valamit venni (már megérdeklődtem, nem kell öltöny, elég a fehér ing és nadrág), de a legjobb lesz, ha azzal lepi meg a gyereket ballagása alkalmából, hogy kimossa és kivasalja az ünneplős ruhákat. – még az is lehet, hogy szerez egy pár fekete zoknit -. Azért az már tényleg ciki lenne, hogy gyűrött ruhában megy, ha nem ő az ünnepelt, akkor jó lesz úgy is, ha én „teszem rendbe” a ruhát.
GI
