Szabi
A sorozat előző részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. Most az örökbefogadás érzelmi oldaláról olvashattok.
Krisztáék
Krisztáék óriási, mérhetetlen örömet és még nagyobb izgalmat éreztek, amikor kiderült, hogy örökbe fogadhatnak egy babát. Olyan érzés volt, mint amikor sok-sok év várakozás után kiderül, hogy babát vár. Egészséges izgalommal vitték haza. Férjénél szerelem volt első látásra. Utólag mondta is, hogy amikor meglátta, arra gondolt, hogy
„Jaj, de nagyon gyönyörű baba!”
csak nem merte mondani, nehogy meggondolják magukat a vérszerinti szülei. Kriszta is nagyon boldog volt, és csak annyi izgalom volt benne, hogy rendben legyen a pici egészsége, mint később a testvéreknél is.
Zéti
Veráéknál teljesen más volt a két fiú érkezésének folyamata. Mivel Ádi megismerésekor Veráék még tanultak, először Vera anyukája volt a nevelőszülő, és amint elkezdtek dolgozni, Veráék átvették. De ez abszolút formaság volt. Kezdettől ők foglalkoztak vele, ők hordták oviba, szóval az ő gyerekükként funkcionált és viselkedett. Csak azért kellett így intézni, hogy ne legyen még évekig feleslegesen a gyerekotthonban.
Ádi esetében őt akarták mindig maguk mellett tudni, és vele akartak élni. Zétinél tudatosan választották az örökbefogadást, és nagyon boldogok, hogy ezt tették. Óriási élmény volt, nem is számítottak rá, de a folyamat, az a két és fél év nagyon sokat erősített a kapcsolatukon a férjével. A szülésnél, terhességnél, a benyomások, érzések nagy százaléka a nőt érinti. Itt az első pillanattól az utolsóig, minden lépésnél ketten voltak ott egyszerre, fantasztikus élmény volt! Nem számítottak rá, hogy a csodás baba mellé még ezt is kapják az örökbefogadással.
Sose felejtik el a napot, amikor jött a telefon, hogy készen állnak-e, mert lehet, hogy megvan a kisfiuk. Ugráltak, nevettek, sírtak egyszerre mind az öten.
Ezután jött egy nehéz hét, mert nem készültek fel, hogy az óriás örömmel együtt találkoznak egy nagyon mélyen lévő házaspárral is, a vérszerinti szülőkkel. Ez lelkileg nagyon megterhelő volt, kezelni a kettősséget: amit a szülők és amit Veráék éreztek.
Amíg robogtak át a kórházba, egy pillanatra átsuhant Verán, hogy nem volt-e felelőtlenség, de a férje rászólt, hogy ne hülyéskedjen, a lányokat se látták a szülés előtt… Ezzel teljesen megnyugtatta. Felesleges is volt az aggódás, meglátták Zétit, és tudták, hogy rá vártak. Tökéletes pillanat volt. Ez azóta is tart, vele lett kerek a világ, ő kellett még a családjuk teljes boldogságához.
Gyöngyiék
Szabi, aki most négyéves, három és félhetes volt, amikor hazavitték. Miután megkapták az örökbefogadói határozatot, Szabi vér szerinti szülei vitték el a kisfiút Gyöngyiék új otthonába. Mindketten nehezen élték meg ezeket a pillanatokat, látva a vér szerinti szülők fájdalmát. Férje kikísérte őket, Gyöngyi ott állt Szabi ágya felett, és csak sírt örömében.
Timiék
Amikor telefonáltak, konkrétan kiesett Timi kezéből a telefon. Az, hogy kapnak egy babát, ugyanolyan csodás érzés volt számukra, mint amikor évekkel később kiderült, hogy vérszerinti babájuk lesz. Amikor hazavitték Samut, olyan izgatottak voltak, hogy a férje még be is lázasodott…
Ábel
Juli egy november végi pénteken ment haza Violával a kórházból. Bekapcsolta a számítógépet, több száz levél várta, köztük egy, a NOE nagycsaládos levelezőlistáról. A lélegzete is elállt:
„Örökbefogadó családot keresünk egy kórházban fekvő, Down-szindrómás kisfiúnak”
- írta ugyanaz a Down-dada Ábelről, akivel végül nem a kórház, hanem a NOE lista segítségével találkoztak. Elindították az örökbefogadási procedúrát. Julinak furcsa volt Ábelt másfél hónap alatt „kihordani”. Mindig azt mondja neki, hogy nem a hasából bújt ki, hanem a szívéből. Juliba beivódott a kép, amikor először a férje kezébe adták. Pici volt, törékeny, de hihetetlenül gyönyörű. Végül január elején ideiglenes befogadó családként hazavihették. Minden, és mindenki a helyére került. Ábel otthon volt.
Körner Judit
Milyen az élet egy Down-szindrómás gyermekkel?
Petya-napló
Petya édesanyja sorozatban számol be a Bezzeganya blogban a mindennapjaikról.
Tovább>>>
Down-szindrómával kapcsolatos bejegyzéseinkből:
Lombikbabámról kiderült, hogy Down-szindrómás
Nem tartom meg a babát, ha Down-szindrómás
Megszültem a Down-szindrómás kislányomat
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
