Már megszoktuk, hogy mostanában mindennek valami napja vagy hete van. Na, nem úgy, hogy mondjuk február 19-e, Zsuzsánna napja, meg május utolsó hete, hanem fel van rá valami hasznosnak tartott tartalom vagy cél aggatva szép piros pántlikával. Most például így Valentin napja (!) előtt a Házasság Hete. Olyan komoly orgánumok foglalkoztak a témával, mint a HVG vagy a Kossuth Rádió meg a Duna TV.
Miközben a statisztikák szerint például a magyar nők de jure most már 60 százalékos arányban élik le hajadonként az életüket, miközben eleink legalább egyszer házasok voltak az életük során, aki nem, arra furán néztek, válni szégyen volt, ma meg ugye mindennapos gyakorlat, nincs benne semmi, olyan, mintha a hatos villamosra szállnánk fel. Az osztályban lassan a mi gyerekünk lesz a kuriózum, ha mi még együtt vagyunk, az esküvői képünk is megvan, és verni se szoktuk egymást, és apa se megy hétvégén a Gizihez aludni.
Le az ideológiai mázzal, ezen túl mi a fekete fenének promotálja ma egy társadalom a házasságot? Mik a társadalmi előnyök? Próbáljunk összeszedni egy csokorravalót.
A legnyilvánvalóbb érv az ökológiai. Egy urbánus szingli háztartás, hát az maga a környezetvédők rémálma, a jeti ökológiai lábnyoma, a gyehenna és pazarlás maga. Mari három bugyival indítja a mosógépet, hogy lássa, működik-e még egyáltalán, fűti a másfél szobát és még macskát se tart, rakosgatja a hűtőben a maradékot, mert nem tud elég kicsit főzni az ugyanakkora gázon, amin a szomszéd Edit a három gyereknek rottyantja ugyanannyi idő alatt a paprikáskrumplit, hát ez kész, még a hifit is egyedül hallgatja és a wifi is csak azért kell, hogy ki lehessen menni a laptoppal az erkélyre. Valóban, egy pár gyerekekkel kicsit jobban sáfárkodik ugyanennyi energiával. De ehhez jogi aktus nem kell, elég, ha csak úgy beköltöznek mind a lakásba.
Gyereknevelő Bt: Másik népszerű és ősi házasság-funkció. Tény és való, a társadalom szemszögéből az egyedülálló szülő maga a háromlábú ló, ha nem akarja, akkor is botlik, beteg lesz, nem bír egyedül a kölykökkel, otthagyja őket, amíg kirohan a boltba, megbízhatatlan munkaerővé válhat, hiányozni fog a gyerekek anya- vagy apaképe, se tehermegosztás, ha legalább két gyerek van, akkor az egyik szülői értekezletéről biztos lecsúszik, ha ugyanabban az iskolában és napon-órában tartják. De párban lehet gyereket nevelni, méghozzá akár remekül, holmi papír nélkül is, de jure agglegények és hajadonok élik a férjek és feleségek leghagyományosabb életét a gyakorlatban, fuccs, pász, csak esetleg egyszerűbb a vegyes fészekalja vagyoni ügyeit házasság nélkül igazgatni, és a jogi védelem inkább ott lehet szükséges, ahol a felek valamiben nem tudnak maguk megegyezni, nyilván akad, aki a passzus védelmében bátrabban kiabál, hogy a gatyát leperelem is rólad, ha még egyszer részegen jössz haza, a telefonod meg tele annak a büdös ribancnak az SMS-eivel.
Gazdasági egység. A fejlett világ országaiban a népesség kb. 3-7 százaléka él mezőgazdaságból, tehát a közös földművelés vagy állattenyésztés kiment a divatból. Számos kitűnő cikk taglalta azt is, hogy a hagyományos családi cégek milyen sokszor küzdenek utódlási és igazgatási gondokkal, amikor se a házastársnak, se a leszármazottnak nem akaródzik átvenni a családi céget, vagy egyszerűen csak nem a papa klónja, és valami más szerepet akar a cégen belül betölteni. A munkahelyünkön általában nem játszanak szerepet a vérségi kapcsolatok, talán az arab vagy a roma kultúra próbál ebből a szép, ősi szokásból megtartani valamit, de egyre inkább áttipor rajtuk a globális gazdasági realitás. Banki hitelfelvétel esetén persze érthető, miért jó a banknak a házaspár: Balázs és Juli kockázata a töredékére csökken, ha ketten vállalják az adósságot, mivel annak jóval kisebb az esélye, hogy mindkettő elveszíti a munkáját, elhalálozik vagy köszönés nélkül távozik külföldre.
Egészségi, mentális, szociokulturális okok. Igen, sok kutatás mutatta, hogy a párkapcsolatban élők hajlamosak tovább és egészségesebben élni (NB főleg a férfiak), de ezek a kutatások nem nagyon különböztették meg a házas- és az élettársi kapcsolatokat. Tény az is, a magyar felmérések alapján sokan nem választás, hanem „belesodródás” útján lettek egyedülállók – kitolódott tanulási korszak, a karrierépítés nehézségei, az ismerkedés buktatói, a bizonyos életkoron túli irreális elvárások a partnerrel szemben mind szerepet játszhatnak ebben.
Szóval, ahogy eltűnődöm, sokféle szerep lehámlott már erről az ősi jogintézményről, sok ma is fontos feladatot egész jól ellátnak a jogi védelem nélküli élettársi kapcsolatok is. Két csoportnak azonban egészen biztos, hogy a házasság az igazi, és nyilván ők abban érdekeltek, hogy minél többen házasodjanak, ahogyan a csoki- és virágárusok sem közömbösek a Valentin-nap iránt, akárcsak a wellness szállodák és a piros csipkés bugyik árusai.
Szóval, egészen biztos, hogy a házasság pártján állnak a menyasszonyiruha-kölcsönzők, valamint a válóperes ügyvédek.
Lehet, ők indították a Házasság Hete kampányt?
Vakmacska
