Kuszkusz óvatosan somfordált be gazdája szobájába. Először bumfordi fejét dugta be a résen, majd mancsával meglökte az ajtót. Döbbenetére Herceg a padlón térdelt, ütemesen előre hajladozott. Közelebb lépett, és megszagolta a kisfiú hátsóját.

- Megbolondultál, Kuszkusz? – ugrott félre Herceg, attól tartva, hogy a jószág szokás szerint beléharap.

- Tudod, mi, macskák, így üdvözöljük egymást.  Mikor megláttalak a földön, összezavarodtam. Mit csinálsz te itt?

-   Imádkozom, gyere, megmutatom.

Ölébe vette cicáját, és rákuporodtak a szőnyegre.

- Látod, milyen szép, mint egy virágos rét! – simított végig a piros mintás szőttesen Herceg. – A nagypapámtól kaptam ajándékba, Mekkában vette nekem.

- És az a kerek ott micsoda? – bökött orrával előre Kuszkusz.

- Egy iránytűről megtudhatod, merre van kelet. Abba az irányba fordulva kell imádkoznunk – magyarázta Herceg türelmesen.

A kíváncsi barátnak azonban ez nem volt elég, hirtelen a műszer felé kapott a mancsával, és a szőnyeg a levegőbe emelkedett. Huss, már ki is szálltak a nyitott ablakon.

-          Juhéj, repülök! – ficánkolt örömében a cica. Nagyon élvezte a kalandot, mivel eddig hiába könyörgött, Herceg és családja sohasem vitték magukkal külföldre. Felfedezték, amikor belebújt a bőröndbe, és a születésnapi  lufis léghajózás is csúfosan végződött, a hamis ciprus tetején landolt, majdnem lemaradt a tortáról.

-  Maradj már nyugton, - csitította Herceg, és szorosan magához ölelte, - a végén még mindketten lezuhanunk!

- Ugyan, ha már ilyen szupi holmit kaptál a nagypapádtól, legalább próbáljuk ki!

- Nem lehet, Mama mérges lesz, ha szó nélkül elmegyünk – ingatta a fejét a kisfiú.

- Persze, ha megkéred, biztosan beleegyezik, hogy tegyél egy kört a város felett – öltötte ki gúnyosan rózsaszín nyelvét Kuszkusz.

- Igazad van, nem fog elengedni – szomorodott el Herceg.

- Na, akkor körözzünk egyet, aztán gyorsan visszajövünk, észre sem fogja venni a mamád. Különben meg a nagyszüleid hibásak a buta ajándékuk miatt.

- Merre menjünk? – kérdezte csillogó szemmel a kisfiú.

- Hova szeretnél? Szerintem egy varázsszőnyeggel bárhová lehet, nem kell hozzá jegy meg útlevél.

- Tényleg? Akkor irány Isztambul, már régen szeretném megnézni.

A szőnyegnek sem kellett több, olyan sebesen szállt a háztetők és a felhők felett, hogy a két szökevény fázósan bújt egymáshoz. Hercegnek eszébe jutott, Mama mindig csomagol pulóvereket a repülőre, hogy ne fázzanak meg. Valami szorította a mellkasát, de hirtelen lenézett, és még a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől. Látta az alatta elsuhanó töméntelen autót, melyek mint hangyák araszoltak a boly felé, hallotta a szűnni nem akaró, állandó dudaszót. Észrevette a Boszporuszon ringatózó hajókat, felfedezte az Aranyszarv-öböl fényeit, érezte a Galata-híd éttermeiből áradó sült hal illatát. Már éppen azon gondolkodott, hogyan tudja megállítani ezt az izét, hogy vehessen egy szendvicset, amikor a szőnyeg éles kanyart vett, és befordult egy hatalmas térre.

A sok albumnézegetés után azonnal felismerte a Topkapi Szeráj romantikus belső udvarát, a mecsetté alakított keresztény templomot, a Hagia Sofiát, és vele átellenben, a Sultan Ahmet mecset hat minaretjét. A Sultan Ahmet előtti szökőkút színes fényben úszott, hol kékben, hol sárgában, hol pedig rózsaszínben pompázott.

Kuszkuszt érdekelni kezdte a dolog, a szőnyeg szélére mászott, onnan figyelte, hogyan villódznak a fények a vízcseppeken. Hirtelen feltámadt a szél, és hatalmas lökéssel a torony fölé repítette a szőnyeget. A rántástól Kuszkusz elvesztette egyensúlyát, lezuhant, egyenesen a szökőkút medencéjének irányába. Az anyag széle pedig beakadt a csúcsos tető egyik kiálló díszébe. Herceg rettentően megijedt, tudta, hogy Kuszkusz fél a víztől és nem tud úszni, hiszen a nyaralás alatt már kimentette barátját a folyóból. Már éppen pityeregni kezdett, és a mamáját hívta, amikor eszébe jutott a film, amit előző héten látott az állatos csatornán. Egy ló szakadt bele a tó jegébe, és az emberek hason fekve közelítették meg.

Herceg óvatosan elterült hát a szőttesen, a szélére kúszott, félve lenézett. Láss csodát! Kedvenc cicája ott imbolygott a levegőben, karmait a rojtokba akasztva. Már nem a szökőkút játékát figyelte, hanem könyörögve nézett gazdájára. Herceg felhúzta maga mellé, vigyázva kiszabadította Kuszkusz karmait, és szorosan átölelte.

Azt hiszem, legközelebb inkább igazi repülővel jövünk, és Mamát sem hagyjuk otthon. Most menjünk gyorsan haza!

Illusztráció: Madarász Gergely

További mesék itt.

kertedi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?