Idén sokat váratott magára az ősz. Szeretem, ahogy keveredik a levegőben a nyirkos avar illata a kémények füstjével, a szemetelő esőcseppeket az arcomon, a leszálló szürke ködöt, a levegő nedvességét. Ilyenkor a legszebb az erdő, ezer színben pompázik, meleg barnák, hivalkodó vörösök, sápadt sárgák keverednek néhány örökzöld folttal. Csendben gyönyörködik az ember egy hegyoldalból az ezerszínű természetben, a völgyben szürke köd gomolyog, a távolban felbőg egy szarvas. Alig várom már, hogy újra erdőben legyek.

Mikor végre hűvösebbre fordult az idő, elkezdtek potyogni a szebbnél szebb, fényes, barna vadgesztenyék. Akkor a legszebbek, mikor még frissek, a héjuk még sima és fényes, az „arcuk” pedig még szép fehér. Az óvodából hazafelé minden nap gyűjtögettünk. Először csak lepottyant mogyorószemeket, mandulát, utána diót, és végül a gesztenyéket. A gyerek nem tud betelni velük, és én is élvezem a vadászatot. Minden alkalommal teletömjük az összes zsebünket. Most már válogatunk is, csak a legszebbeket, legnagyobbakat, legfényesebbeket vesszük föl a földről. Már fél tucat gesztenyebábut is készítettünk, elkészült Tipp-topp és Kipp-kopp, gesztenye hóember, gesztenye paripa, de lassan így is elborították az asztalt a különböző termések, ezért egy őszi ajtódíszben születtek újjá. A gyerek adogatott, én meg ragasztottam. Íme, a végeredmény.

Hozzávalók:

  • ragasztópisztoly és hozzá való rúd
  • vastag karton
  • olló vagy sniccer
  • egy szalag darab
  • különböző őszi termések
  • körző

Egy kartondobozra a körzővel rajzoltam egy nagy kört, majd bele egy kisebbet, úgy, hogy egy kb. 6 cm széles karikát kapjak. Mivel a barna színek dominálnak, így a kartont nem festettem le. Miután sniccerrel kivágtam, a ragasztópisztollyal egyenként minden termést felragasztottam rá, úgy, hogy a lehető legkevesebb látszódjon ki a kartonból. A gyerek nagyon szeretett volna ragasztani, de mivel a pisztolyos ragacs forró, így csak adogathatott. Most gesztenyét kérek, most mandulát, most két mogyorót, a kis segéd pedig lelkesen válogatott, miközben játszott a zsákmánnyal.

Mi vadgesztenyét, mandulát, mogyorót, diót és apró tobozokat használtunk, de jól menne hozzá a makk vagy a csipkebogyó is. Mikor elkészült a nagy mű, szalagból kötöttem rá egy masnit, majd az ajtón lévő rácsra egy vékony dróttal rögzítettem. Ha már ti sem fértek a felhalmozott kincsektől, készítsetek a gyerekekkel ti is őszi ajtódíszt.

Halacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?