"Régen még így neveztek minket: szindrómás, kórja, zavara van"
2014. 02. 24. 15:00Kommentek (
0)
Az egész nagyon régen kezdődött. Talán generációk óta ért bennünk, hogy ki fogunk törni. Nem akartuk mi, egyszerűen csak így alakult. Mire feleszméltek, már mi voltunk többen. Igen-igen, tudom a kérdést, hogy kik az a "mi"? Hogy beszéljek magunkról? Hm. Nem csoportosultunk, gyülekeztünk soha, sőt, igazán egymás társaságát sem kerestük. Némelyikünk érzett valami...
Kilenc kemó és két műtét után sem adom fel, kisfiam!
2013. 09. 26. 07:00Kommentek (
0)
Hogy meséljek neked az elmúlt két évről? Kezdjem a babaillatú, ámde baromi fárasztó pár első hónappal? Vagy a születéseddel? Vagy onnan kezdjem a mesét, ahonnan...
Te fiú vagy, nem sírhatsz!
2013. 07. 30. 12:30Kommentek (
0)
Sok csecsemőt láttam a napokban, nosztalgiázni kezdtem. Milyen rég volt az enyém is ekkora, hogy repül az idő és a többi unott frázis. Még most is érzem azt...
Anyám nem láthatott felnőni
2012. 02. 16. 12:00Kommentek (
0)
Azon gondolkoztam a születés csodája után, hogy milyen lesz majd akkor ez az ember, amikor én már nem leszek, hogy tehetek meg addig mindent érte, hogy lehetek elég...
Szaranya, aki sírni hagyja a gyerekét?
2011. 12. 02. 06:00Kommentek (
0)
Elöljáróban elmondom, hogy kilenc évet bébiszitteltem a sajátom születése előtt, és kívülről azok a babák, gyerekek tűntek kiegyensúlyozottnak, ahol az anyuka is...