A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Fogadjátok szeretettel elsőként Barnalány beszámolóját.
Körte. Körte lesz a jele az óvodában a kisfiamnak. Hihetetlen, hogy elszaladt ez a három év! Szeptemberben ovis lesz, bár ha valaki őt kérdezi, akkor iskolába megy. Igen, azt is kezdjük, a kislányom. Megint duplázunk. Mint három éve, amikor ő született.
Ha így visszagondolok, az volt életem egyik legnehezebb időszaka. Már a szülés sem volt könnyű, ráadásul negyedik szülés ellenére sem tudtam eldönteni, hogy most tényleg itt-e az idő… A villamoson, az Allee magasságában. Na, ott már tudtam…
Az a szeptember egy újszülöttel, egy ovi- és egy iskolakezdéssel elég pörgősre sikerült. Kislányom három napig lelkesen ment oviba, ameddig fejen nem találta egy kisautó. Azt követően minden reggel küzdöttünk (bizonyos formában még három évig). Délután a nagylányom szolgáltatta a műsort, aki képes volt egy kis színezés fölött összeomlani – mivel kötelező. Párhuzamosan kisfiam bömbölt hónapokig minden délután 4-től 6-ig. Az egyetlen, akinek „simán” ment tovább az élete, a nagyfiam volt – ő nyomta az alapozó tornát, logopédiát, fejlesztéseket, tűrte, ha valaki nem érti meg rögtön, amit mond, és élt, mint hal a vízben. Mi is túléltük.
Kisfiam az első naptól kezdve az ügyeletes „kis cuki” lett, és ez töretlen a mai napig. Kisbabaként ezt könnyű elérni ugye, a tesóknál a probléma ott kezdődik, amikor a kedves öcsike rátalál a nagyok féltett kincseire. Szerencsére nem tudtak rá sokáig haragudni, pedig 11 hónaposan elindult, és rekordgyorsasággal jött rá, hogy valamire felállva könnyen elérhető a kilincs… Mára megtanult azonnal és profin bocsánatot kérni!
Vannak dolgok, amik nem változnak – nálunk legalábbis. Általános jellemzőnk, hogy a gyermekeink nem alszanak, nem esznek és nem beszélnek. Jó, kicsit sarkítottam… Az alvás másfél-két éves kortól már egész jól ment. A legrosszabb evő címért nagylányom és kisfiam verseng, keveset esznek és válogatnak. Kisfiam is erős logopédiai eset, bár legalább beszél. A logopédus néninek már bemutatkozott az oviban, szeptembertől szűri a hároméveseket is – biztos fennakadunk. Mondta, hogy szeretettel várja őt is, mint előtte két nagyobb tesóját.
Az állandóságok ellenére még a negyedik gyerek is képes új dolgokat produkálni. Vele kerültem közelebbi ismeretségbe például a II. Gyerekklinikával és a különböző fajtájú fülbetegségekkel. Van valami kedves abban, hogy a tündéri doktor néni a fülészeten minden alkalommal jó ismerősként üdvözöl, de talán meglettünk volna nélküle.
A hétköznapjaink finoman szólva mozgalmasak voltak. Kisfiam szerencsére nagyon szeret menni. Bárhová. Akárhová indulunk, ő az első az ajtónál, és indul, zokniban is, ha nem vagyok elég gyors. Ez a mázlink, hiszen zokszó nélkül csinálta végig a programokat, amíg a tesókat összeszedtük, elvittük, megvártuk, hazaértünk. Nem könnyű negyedik testvérnek lenni, na!
Minden nap hálát adok érte, hogy ő van. Nagyon jó négygyerekes családanyának lenni, minden nehézség ellenére. Most, nyáron együtt mozgunk a szünetben, egyre többen állítanak meg, és mondanak pár kedves szót a gyerekekre. Nagyon jó élmény. Nekik köszönhetem életem első saját baracklekvárját is. Százhalombattán, a Régészeti Parkból kijövet egy idősebb úr megállított:
„Adnék egy kis gyümölcsöt a gyerekeknek!”
és már szaladtak is vele, szedték a barackot, mesélt nekik, kisfiam jött lelkesen:
„Nézd, anya, a bácsitól kaptam almát!”
(Került az is a barack mellé.) Ritkán találkozunk ilyen kedvességgel! Annyi barackot kaptunk, hogy nem bírtuk megenni, és egy szemet sem akartunk kárba veszni hagyni az ajándékból – így lett a lekvár. És igazán finomra sikerült!
Itt tartunk, élvezzük a nyarat, várjuk az ovit, próbálkozunk a szobatisztasággal, futjuk a köreinket. Mint egy átlagos többgyerekes család. Szeptemberben pedig megint jönnek a változások. Mindenki intézményben, talán lesz időm magamra találni újra. Egyelőre itthon maradok, unatkozni nem fogok, úgy érzem. Aztán majd kitalálok valamit, mert a gyerekek már kérdezgetnek:
„Anya, te mi leszel, ha nagy leszel?”
Barnalány
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
