A gyerekbiztonság örök téma: Crysanthalasia párja most konkrét, gyakorlati tanácsokkal szolgál, miként tudunk a gyerekre a kibertérben vigyázni, ha úgy gondoljuk, arra nem érett még, hogy korlátlanul használhasson minden programot vagy látogasson el felügyelet nélkül bármely általa választott weboldalra.
Drága kért meg rá, hogy próbáljak meg valami irományfélét kanyarítani a fent említett témára, mivel hasonlóval foglalkozom. Az a nagy helyzet, hogy szerintem nincs 100%-os, de még úgy 70-80%-os netbiztonság sem. Mindenen át lehet jutni, ha nagyon akar az ember. No de itt gyerkőcökről van szó, nem felnőttekről. Ők még nem hackelnek. Vagy mégis? Találékony, modernizált, számítógépekkel felnövő gyerekek. Figyi, Anci, mi az a bináris számrendszer? Mi az, hogy a számítógép eggyel meg nullával kommunikál? Ühüm, el fog jönni az-az idő, amikor többet fog tudni a gépekről, mint apu és anyu együtt. Mit tehetünk addig?
Első lépésként csináljunk saját profilt/felhasználót a gyerkőcnek. A legtöbb windowsos rendszernél a vezérlőpult/felhasználók alatt tudjuk ezt megtenni. Sima egyszerű felhasználói (user) jogokkal ruházzuk fel. Mindenképpen érdemes fenntartani legalább egy rendszergazdai jogokkal rendelkező profilt is. (Windows 7-nél kénytelenek vagyunk a Rendszergazda/Administrator profilt meghagyni, mert bizonyos változtatásokat csak és kizárólag ezzel lehet megcsinálni.) Ha már megvan a profil, jelszó is kell. Ez már saját döntés, hogy beállítunk egyet mi, a gyermekre bízzuk, vagy üresen hagyjuk.
Rendszergazdaként megszabhatjuk, hogy mit tehet meg egy-egy könyvtárral: írhatja, olvashatja, módosíthatja, vagy be sem tud lépni. Mivel így nem fog tudni telepíteni semmi olyan programot a gépre, ami a rendszer könyvtáraiban módosítgathatna, így kisebb a veszélye, hogy tönkreteszi azt. Viszont így a programjait nekünk kell majd telepíteni rendszergazdai jogokkal.(Klikk a jobb egérgombbal a setup/autorun fájlra, és telepítés/futtatás rendszergazdaként, ha az ő profilja alól akarjuk ezt megtenni.) Elég hosszadalmas művelet ezeket beállítgatni, de legalább nem nézi meg felügyelet nélkül a Nyolcadik utas a Halált, Hogyan játsszunk nagylányokkal/fiúkkal, ha rajta van a gépen, vagy nem játszik a Dragon Age-dzsel.
Ha a gyerkőc már beszélget online az osztálytársaival, barátnőivel, barátaival, és ezt MSN-en teszi, annak az újabb verzióiban szintén van szülői felügyelet. Ezt telepítésnél lehet választani. Mivel én Skype-ot, és más ehhez hasonló programot nem használok, ezekről nem igen tudok mit mondani. Telepíthetünk plusz tűzfalat, ami – ha jól be van állítva – korlátozza a gyermek netes mozgási szabadságát. A routeren, már ha van, szintén tudunk tűzfalat beállítani. Hogy miképpen, ez típusonként/gyártónként változik, de a legtöbbet gépről, böngészővel, jelszó megadásával konfigurálhatjuk/állítgathatjuk. Némely vírusirtónak saját tűzfala van. Ezt szintén beállíthatjuk, és szűrhetjük a kimenő és bejövő adatforgalmat.
A böngészőkben be tudjuk állítani a biztonsági szintet. Például az Internet Explorerben van szülői felügyelet (Internetbeállítások/Tartalom). A Firefoxban vissza tudjuk nézni az előzményeket, és a kiegészítők között tallózva lelhetünk hasznos kis modulokat. Ha nagyon paranoidok vagyunk, kereshetünk billentyűzetleütést logoló/naplózó programot az interneten, vagy olyat, ami figyeli és menti, mi történik a képernyőn. Viszont ha ilyesmire adjuk a fejünket, nem árt előtte utána olvasni, és talonba bekészíteni egy agyturkász számát.
Persze mindez nem biztos, hogy szükséges. Az egész számítógépes, netezős buli is főként a bizalomra épül, mint annyi minden egy családban.
Gabba
