Berepült  a szerkesztőségbe pár könyv nemrégen, kettőt ebből kifejezetten elsőgyerekes szülőknek szánták, a harmadikat viszont bárkinek, aki szívesen megértené jobban az autisták világát, és kíváncsi arra, mit ír saját életéről és belső világáról egy 13 éves autista fiú, aki egy szót sem beszél, de azóta már több szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvet is publikált, amelyek eljutottak a világ ilyen távoli sarkába is, mint Magyarország.

Naoki Higashida  : Hát ezért ugrálok

A legizgalmasabb mű a 13 éves japán autista fiúé, aki nem beszél ugyan, csak egy jól kitalált táblával kommunikál, mégis összehozott egy sok nyelvre fordított, és haszonnal forgatható könyvet, afféle kézikönyvet autista gyerekekről, kihangsúlyozva, hogy az autizmus sokarcú, és ami az egyik gyereknél vagy felnőttnél jellemző viselkedés vagy tünet, az a másiknál teljességgel hiányozhat, igaz lehet tehát az Esőember, de mégsem minden autista Esőember. A nagy egyéni különbségek és a többszörös szűrő  ellenére (a könyv szerzője autista, egy tábla jelrendszerén és a japán nyelv és gondolkodásmód sajátosságain át kommunikálja a világ túlvégére gondolatait, és erre néha nem árt gondolni olvasás közben) a mű azonmód kiváltotta az "aha" érzés David Mitchellből, a könyv brit kiadásának előszavának szerzőjéből, aki úgy érezte, a vadidegen japán srác valamiféle kulcsot adott saját, autista fia jobb megértésében.

Bár a fiú nem tudományos szakember, meglepő élességgel világít rá a közkeletű tévhitekre saját viselkedésének elmagyarázása mellett: véleménye szerint a legtöbb autista nagyon is szeretne más emberek közelében lenni, de mivel se testének, se érzékelésének, se viselkedésének nem ura úgy, mint az átlagemberek, ezért önmagát érzi oda nem valónak, és a "megfelelő" viselkedéssémák híján üldözi ki magát a társaságból, miközben a többi emberrel semmi baja sincs, és kifejezetten szeretné, ha ugyanúgy fejezhetné ki magát, mint mások. A dolog végül is logikus: ugyanezen "inadekvátság" miatt kezdte el idős, nagyothalló nagybátyám kerülni a társasági összejöveteleket (nem értette jól, amit mondtak, ezért kiesett a beszélgetésből), illetve a kommunikáció okozott nehézséget a balesetből lassan felépülő Zemlényi Zoltánnak, a Hoppárézimi! könyv szerzőjének, aki szintén táblával mutogatta el a mondanivalóját, folyamatosan szenvedve attól, hogy sokan úgy vélték, a beszédképessége elveszítése az értelme elveszítését is jelenti.

Naoki Higashida könyve könnyen olvasható, talán az elkészítésének technikája is segített abban, hogy a rövid fejezetek, tömör mondatok áttekinthetőek legyenek.  Az egyes fejezetek címe legtöbbször egy-egy kérdés, amit gyakran tehet fel valaki tájékozatlanul autista gyereknek vagy a szüleinek ("Miért futsz folyton el?" "Élvezed a szabad időt"? "Miért nem tudsz soha nyugton maradni?" " Szereted a tévéreklámokat?" "Mi okoz pánikrohamot?"), de helyet kapott a könyvben a fiú két megdöbbentően szép, gondolatgazdag, jól szerkesztett és empatikus novellája, ami alapjaiban rajzolhatja át a fejünkben élő képet az autistákról.

"A föl-le ugrálás tehát olyan, mintha leráznám a kötelékeket, amelyek rögzítették a testemet. Amikor ugrálok, könnyebbnek érzem magamat, és azt hiszem, az vonzza a testemet az ég felé, hogy a mozgástól kedven támad madárrá változni, és elrepülni valami messzi-messzi helyre." (Park Kiadó, 2900 Ft)

Baba a családban sorozat -  John C. Carr: Apa születik

Ezt, és a sorozat másik darabját (amit szintén itt ajánlunk) lehetőleg még a gyerek megszületése előtt érdemes tanulmányozni, mindkettő ugyanis elég "nagyméretű" témát dolgoz fel, tehát arra jó, hogy az ember még az elején kapjon valamiféle általános, sokszempontú, átfogó, de nem feltétlenül apró részletekre vagy különleges helyzetekre koncentráló képet.

Az első könyvnél (Apa születik) világos a szándék. "Ezt nem nekem írták" - mondhatja a fejlett világ tipikus apajelöltje, a harmincas férfi a kismamakönyvek és babablogok láttán-  pedig a terhességről, szülésről leginkább ezekből lehet most tájékozódni.  A férfiak által, férfiaknak szánt könyvek sok esetben szubjektív, humorkodó beszámolók, bár vannak kivételek,tavaly ajánlottuk például Csermely Gyula doktor könyvét, amely nem nőgyógyászati-szülészeti útmutató, hanem jócskán van benne a "szakmai" infókon kívül személyes beszámoló legifjabb gyermekének születéséről. Ez a könyv pedig egy abszolút "kispapakönyv" férfiaknak, férfiaktól, de a kismamakönyvek felépítése alapján, és az első három évet igyekszik bemutatni.

204 oldalba persze a legáltalánosabb, legtipikusabb történések férnek be dióhéjban,  tipikusan elsőgyerekes szülőknek szánt mű. Talán szerencsésebb lett volna a mindkét szülőnek szánt infókból kihagyni párat, és jobban koncentrálni a kifejezetten apáknak szánt tanácsokra , de talán az lebegett a szerző szeme előtt, hogy a célbavett olvasó csak vonakodva venne kezébe nőknek szánt ismeretterjesztő irodalmat a témáról. Így aztán öszvér született: van benne tényleg kifejezetten apáknak szóló információ  -elég jól dolgozták fel a szülői szerepek változását és lehetőségeit, a korlátok felállítását, az "apás" játékok szerepét a családi életben, vagy a házasságban, párkapcsolatban előforduló problémákat, esetleg otthoni munkamegosztásról szóló infókat is. De mintha kissé sok szó esne babaholmikról, játékokról, a gondozás praktikus oldaláról - ezek nem anya-vagy apaspecifikus ügyek, ahogy a fejlődési állomásokról is számos helyen lehet olvasni. Mindenképp pozitív vonása azonban a könyvnek, hogy minden fejezetben számos "apavallomás" szerepel az adott témával kapcsolatban: néhány mondat valódi apáktól, valódi tapasztalatokról.  Ezek az igazán különleges vonásai a könyvnek, amiért érdemes beleolvasni. Dicséret a szerzőknek azért is, hogy minden számszerű konkrétumot (pl szülési szabadság, ellátások, kórházi körülmények) vagy utalást termékekre, gyártóra (kiságyak, kocsik, kelengyeköltség, játékgyártók) igyekeztek a legteljesebb mértékben a magyar viszonyokra alkalmazni, a mechanikus fordítás helyett. (Alexandra, 1999 Ft)

Baba a családban sorozat: Marcie Jones - Sandy Jones: Kérdések és válaszok az altatásról (Hogy a baba és a család is jól aludjon)

Ismét egy agyoncsócsált, hálás-hálátlan téma: az alvás az első hónapokban és években.  Erre fokozottan érvényes a korábbi ajánlásom: ismét elsőgyerekeseknek hasznos igazán, tessék a baba megszületése ELŐTT olvasni!  Már azért is, mert a könyv olyan szempontból ritkaság, hogy tényleg nem kezd hitvitát az ismert pontokon: nem teszi le a voksát se a külön szoba-közös szoba, se az együtt alvás-külön alvás, se a napirend kérdésében, korrektül felsorol mindenféle prót és kontrát, próbál utat mutatni, hogy kiknek válhat be egyik vagy másik (feltételezve, hogy minden módszer működhet, ha bizonyos dolgokat betartunk, és tekintettel vagyunk a baba és a szülők igényeire is), és mindegyikhez van egy rakás jó tanácsa. És ami a legfontosabb: ha értőn olvassuk, nem gondoljuk, hogy kezünkben a bölcsek köve, a gyerek előírásszerűen tartja be a napirendet, álomba szenderül mikor aludnia kéne, nem fog sikítva-feszítve üvölteni a hatodik és a hatvanhatodik csodamódszer után is, ahogy a való életben nem egyszer előfordul. Viszont ha figyelmesen olvassa valaki (MIELŐTT kialvatlanul csodagyógymódok után kutatna a neten hajnali fél háromkor, karján egy vigasztalhatatlanul üvöltő kéthónapossal), akkor legalább lesz valami a tarsolyában: tudni fogja mire jó az ágyra szerelhető "félkiságy", mi a kockázata az együtt-és a különalvásnak, milyen  testtartást próbáljunk meg hasfájós gyereknél, és mik azok a "sírásfajták" amelyek észlelésekor érdemes szinte azonnal az orvost riasztanunk.  De olyasmik is hasznosak lehetnek, mint például a szoptatott csecsemő alvását, alvásmintáját befolyásolható felnőtt gyógyszerek, hatóanyagok tételes listája, a szoptatott és tápszeres csecsemők alvásmintájának kutatási eredményekkel alátámasztott különbsége, vagy annak a soha nem elégszer ismételhető ténynek a hangsúlyozása, hogy SOHA ne rázzuk meg a babát. Aki mágikus csodamódszert keres, az csalódni fog, aki nagyjából az átlagos valóságra kíváncsi mondjuk az utolsó trimeszterben, első gyereke születése előtt, az haszonnal forgathatja. (Alexandra, 1999 Ft)

 Vakmacska