Magyarország a negyedik legnagyobb növekedést érte el az Európai Unióban, a női foglalkoztatást tekintve, 2012-ben több negyedévben is, örvendett a BA-hoz is eljuttatott hivatalos közlemény a minap.  A nők minden korcsoportjában nőtt a foglalkoztatottak létszáma. Április-júniusban a 15-64 éves nők között 48 ezerrel, július-szeptemberben pedig 57 ezerrel több nő dolgozott, mint az előző év azonos időszakában. Az október-decemberi időszakot illetően 34 ezerrel többen kerültek a foglalkoztatottak közé, mint egy évvel korábban, ugyanebben az időszakban. A teljes munkaidős mellett az atipikus foglalkoztatottak arányát is sikerült növelni az említett időszakban, amely égetően fontos előrelépés a nők helyzetét tekintve, közölte Szalai Piroska, a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos legutóbbi közleményében.

Szalai Piroska abban is bízik, hogy az itt a BA-n is ismertetett munkavédelmi akcióterv (amely a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a szakképzetlenek és a kisgyermekes szülők munkaadói számára is kínál adókedvezményt) „tovább javít a helyzeten, illetve készülnek további programok is, annak érdekében, hogy az évtized végére az aktív lakosság 75 százalékának legyen állása. Ez csak úgy érhető el, ha egymillió új munkahelyet teremtünk ebben az évtizedben.” 

Kéne több részmunkaidő és bölcsőde – jól állnak viszont az idősebbek, a diplomások és a nagyobb gyereket nevelők

A miniszteri biztos további feladatként jelölte meg az atipikus munkakörök bővítését, hogy a gyesről, gyedről visszatérő anyák gördülékenyebben tudjanak újra belépni a munkaerőpiacra. Így a munkaerő-piacunk családbarát jellege is erősödik. Megoldandó feladatnak nevezte azonban a biztos a 25 év alattiak foglalkoztatási rátájának javítását (ez külön misét ér meg, tehát itt nem részletezném), erősítené a megfelelő képzés, szakma tudatos választását a nők körében, és megnevezte azt a problémát is, amelyről mi is sokat írunk: a kisgyermekes nők foglalkoztatása akkor javulhat jelentősen, ha  elegendő számban állnak rendelkezésre a kisgyermekek napközbeni ellátására irányuló szolgáltatások, például bölcsődék vagy családi napközik. „Így lehetővé válik, hogy növekedjen a heti 35 órát nem meghaladó részmunkaidős foglalkoztatottak száma, amely itthon egyelőre csupán negyede az uniós átlagnak” – így a biztos, hogy miért pont a részmunkaidősök száma nőne ettől, azt tőle kérdezzétek meg. 

Magyarországon kedvező a diplomások, a 40-50 év közöttiek és a 12 évnél idősebb gyermeket, vagy gyermekeket nevelő nők foglalkoztatási aránya, folytatja a közlemény (ez nagyjából a rendszerváltás óta így van, tekinthetjük ezt a szocializmus viszonylag kedvező örökségének, amely lényegében a nők többsége számára „kötelezővé” tette a teljes munkaidős munkaviszonyt). Számokban mérve ez utóbbi 75 százalékot tesz, ami magasabb az európai uniós átlagnál (a piacképesek 1990 után nagyobb arányban vállaltak 8 órás munkát, mint nyugat-európai társaik, akik közt nagyobb a részmunkaidősök, háztartásbeliek aránya, mivel  számos országban „másfél” vagy egy kereső fizetése is elfogadható megélhetést nyújthat, ellentétben a magyar helyzettel).

Egészségügyiseknek, informatikusoknak javulhat a helyzete

Nemzetközi kutatások szerint a fejlett országokban három nagy területen, az infokommunikáció, a zöld gazdaság, valamint a szociális és egészségügyi szférában nagyobb munkaerőigénnyel lehet számolni a következő 10 évben, ami természetesen a nőket is pozitívan érinti hazánkban is, reméli a biztosi kommuniké. Én azért a töretlen optimizmus mellett (nem utálom én a jó híreket, csak hajlamos vagyok kukacoskodni) ajánlanám, nézzünk kicsit a számok és a trendek mögé, részletezzük ezeket, de az is érdekelne, a vonatkozó források pontosan mit is értenek például „zöldgazdaság” alatt.  

Vegyük elő a nagyítót, avagy mi bújhat meg a statisztikában

A tisztánlátás érdekében tehát további információkat kértem több forrásból, ha már megkaptuk ezeket a számokat: nem mindegy ugyanis, hogy mi adta a bővülést: a versenyszféra, esetleg a növekvő önfoglalkoztatás, vagy a közigazgatási álláshelyek, neadjisten a számomra nem igazán „állásnak” számító közmunka.  A statisztika ugyanis sokféle élethelyzetet lefedhet, főleg ilyen összefoglaló stílusban, és az érintetteknek nagyon nem mindegy, melyikbe kerülnek, még ha a statisztika rubrikáiban egymás mellett is szerepelnek, ugyanabban a kategóriában. Amíg meg nem jönnek a kért kiegészítések, egy kis szemléltetőeszköz: vegyük Juditot, Annát, Esztert, Gabriellát,Rékát és Lilit, mindannyian gyes-ről térnek/térnének vissza.

Judit már az első év múlva visszamegy dolgozni, állását addig nem töltötték be ideiglenesen sem, a csoportja elosztotta a munkáját. A statisztika szerint tehát állásban van, járulékbevétel szinten ez egy plusz munkahely (korábban hogy hova számolták a fel nem számolt, de be nem töltött státuszt, az ízlés és szemlélet kérdése), és nem kellett Judit miatt kirúgni senkit, tehát nincs a másik oldalon egy plusz munkanélküli, valóban eggyel több a betöltött álláshelyek száma.

Anna is visszamegy a munkahelyére, de az ő státuszában eddig is volt valaki, akinek nem tudnak a cégnél másik pozíciót ajánlani, tehát a statisztika szempontjából ez úgy tükröződik, hogy egy „inaktív” (gyesen lévő) helyett egy „munkanélküli” képződik – az Anna munkáját eddig ellátó kolléga, ha nem talál másik állást hirtelen. Az egyenleg tehát statisztikai szempontból nulla, a két nő csak helyet cserélt egymással.

Rékának gyes alatt lejárt a szerződése, állása tehát nincs, ő viszont úgy dönt, hogy vállalkozásba kezd – önfoglalkoztatóként ez egy darab plusz foglalkoztatott, ez valóban nettó nyereség, ha a vállalkozás képes talpon maradni.

Eszter új állást talált – de nem a versenyszférában, hanem a közigazgatásban, például járulékkedvezménnyel. A statisztika szerint munkahelye új munkahely (tehát eggyel több, mint korábban), viszont ezt a munkahelyet adóból-egyéb versenyszféra-befizetésektől, kötvény-és állampapírkibocsátásból, hitelből, a költségvetés finanszírozza. Ami nem feltétlenül baj, csak épp ha Eszter versenyszférás állása közben megszűnt, akkor eggyel kevesebben állnak a befizetői oldalon, és eggyel többen ott, ahol a többiek befizetéséből finanszíroznak.  

Gabriellának nincs állása a gyes végén, nem is talál, ő előbb munkanélküli-segélyt kap (státusza munkanélküli), utána viszont valódi állás híján közmunkát kínálnak neki, amitől státusza ugyan „foglalkoztatott” lesz (a statisztika örül), de megélhetése még nem lesz ettől, tekintve hogy a pár hónapos, hatórás, nettó kb. 36 ezres „foglalkoztatás” nem vethető össze egy valód munkaviszonnyal. Ha a járulékos költségeket is figyelembe vesszük (közlekedés, gyerekmegőrzés) könnyen rosszabb helyzetbe kerülhet, mint a gyes 28 ezrével. Ha továbbra se kap munkát, a közmunka lejárta után „inaktív” lesz, kapja jó esetben a 22 ezres segélyt. De egy pár hónapig ő pluszként jelenik meg a foglalkoztatási statisztikában –hiszen közmunkásként van munkája, ugye.

Lili szintén megkapta a közmunka-lehetőséget, ám már a harmadik napon összeveszett a munkafelügyelővel, meg nagyjából mindenki mással is, hiába fenyegették azzal, hogy évekre elveszíti a segély-jogosultságot. A statisztika szerint ezután az „inaktívak” táborát gyarapította (valójában feketén takarított és cigit árult), amíg valaki nem ajánlott neki egy „jövedelmező” külföldi munkát. Lili anyja és ötéves kislánya azóta úgy tudja, a lány pultos Hollandiában egy bárban, a Hollandia és a bár igaz, a pultosság kevésbé. Lilinek tehát van jövedelme és lovagiasan nem rontja tovább a magyarországi munkanélküliségi és segélyezési statisztikákat, ám a történetét nem nevezném sikertörténetnek.

A jó híreket tehát üdvözöljük. De akkor örülünk igazán, ha az ördög a részletekben sem vihog az arcunkba, illetve közvetlen környezetünkben is egyre-másra örvendeztetnek meg minket korábban munkát nem találó nők, hogy ma már van állásuk, vagy működő vállalkozásuk.  És ráadásul még meg is élnek belőle, és kirúgni vagy agyonadóztatni sem kellett emiatt valaki mást, egy másik rubrikában, amiről kevésbé szólnak a hírek.

Egy nemzetközi felmérés alapján kevésbé állunk jól

Mióta megírtam ezt, jöttek különféle statisztikák, számok és jelentések, például ez. A Hay Group tnemzetközi tanácsadó cég elemzése  szerint  a Magyarországon foglalkoztatott munkavállalók alig 42 százaléka nő, míg ez a szám két évvel ezelőtt még 48 százalék volt. A válság és az elbocsátások szerintük tehát jóval erőteljesebben érintették a nőket, mint a férfiakat.

A felsővezetők között jelentős mértékben csökkent a nők aránya a jelentés szerint: míg 2011-ben a vezetők 19,1 százaléka volt nő, idén már csak 18,3 százalékuk az. A két évvel ezelőtthöz képest minden kategóriában kisebb a nők aránya, így abban a szakértői körben is, ahol korábban több nő dolgozott, mint férfi. De a fizetésekben sem állunk jobban: az alapfizetések is alacsonyabbak, nem is beszélve a bónuszok, célprémiumok, esetleg a céges juttatások terén. A nők átlagosan csupán a férfiak bónuszának a 83,5 százalékát kapják kézhez, még rosszabb a helyzet a felsővezetők körében, ahol ez az arány csupán 78,5 százalék (megjegyzi ugyanakkor a cikk, hogy a bónusszal kapcsolatos idei értékek mindezzel együtt radikális javulást mutatnak a két évvel ezelőtti adatokhoz képest, hiszen  akkor volt olyan csoport, ahol a nők a férfiak bónuszának csak a felét kapták meg).

Nem jobb a helyzetük a nőknek a leglátványosabb juttatás, a vállalati gépkocsi terén sem a Hay felmérése szerint. A szakértői pozíciókban szinte kétszer akkora az esélye egy férfinak arra, hogy céges autót kapjon, mint egy nőnek, és még középvezetői szinten is jelentős, 10 százaléknyi különbség figyelhető meg.

Ígérem, folytatjuk – például a KSH által közölt, eddig a fn.hu által, egy erős indulatokat kiváltó cikkben idézett mellbevágó adatokkal, amely szerint állítólag közel kétmillió honfitársunk (akiknek 60 százaléka nő) állítólag „nem kíván dolgozni”, amire hirtelen csak az ismert "hárombetűs kérdést" (gyk: WTF?) tudjuk reagálni.  De várjuk a miniszteri biztos, illetve egy független kutatócsoport további számait és prognózisát is, azt hiszem tanulságos lesz majd összevetni őket.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?