Tizenhárom éve vagyok együtt a párommal, aki azóta már a férjem. 2014-ben, amikor 22 éves voltam, várandós lettem, de sajnos a pici 9 hetesen itthagyott minket. Az az érzés szörnyű volt. Sírtam, könyörögtem... csak még egy ultrahang… de a szíve nem dobogott. Nem tervezett terhesség volt, de akkor úgy éreztem, nekem baba kell! Hát a baba nem jött sokáig, bár kinek mi a sokáig.

2016-ig vártam, majd elmentem egy endokrinológushoz, elmondtam neki, hogy két éve nem sikerül teherbe esnem. Megállapította, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van. Írt fel rá gyógyszert és a következő hónapban már nem menstruáltam, ez 2016 júniusában történt. Az az igazság, hogy akkor májusban döntöttem el, hogy oké, most elkezdem szedni ezt a gyógyszert, de most inkább a nyaralásra koncentrálok. Szervezkedtem, intézkedtem, de semmi nem akart összejönni valahogy. Egy hétfői napon (ez még júniusban volt) nagyon beteg voltam, hánytam, hasmenés, szóval nem voltam jól. Ültem a vécén és gondolkodtam, milyen gyógyszert vegyek már be, de valami isteni sugallat azt mondta, csináljak egy tesztet, hátha... Áhh ugyse vagyok babás, hisz ha az is vagyok, ki se mutatná, még volt három napom menzeszig. Végül is megcsináltam es pozitív lett! Nagyon sírtam örömömben! Akkor még mindig a vécén ültem.

Hívtam a Zuramat, siess haza, meglepi van. Volt öröm. A terhességgel mondhatni nagyjából semmi gond nem volt. Karácsonykor egy derékbecsípődés miatt bekerültem a kórházba, mert mozdulni sem tudtam. Úgy nagyjából minden oké volt. Elmentünk babamozira, vásárolgattunk stb. Szóval izgalommal vártuk a leányzót.

2017. 02.28-ra voltam kiírva. Fogadott orvosom volt, aki be is fektettet a kórházba a kiírt napon, mondván ott jó helyen vagyok. Hát teljesen fölösleges volt. Kínlódás volt csak. Minden nap ctg, kétnaponta uh+áramlásvizsgálat. Hálistennek mindig minden oké volt. Itt az a protokoll, hogy 41+0-ig várnak az indítással. Szóval 03.07-én reggel 9-kor indítottak oxival. Először kis görcsölést éreztem, majd szépen fokozódott. Jó, rendben, mondja a doki, pihenjünk, és ha nincs változás, akkor másnap újra bekötik.

Ahogy levettek a terhelésről, a férjem kint várt a váróban és mentünk a büfébe kajálni, nasizni valamit. Ott is voltak még fájások, de azért tűrhető volt. Ezek a sima kisfájások végül estére erősödtek. Elkezdtem vajúdni, úgy igazán. Folyton vécére jártam. Nagyon tisztult már a szervezetem. Illetve folyton zuhanyoztam. Aztán éjfél felén már szóltam a nővérnek, hogy nézzenek rám, mert már egyre rosszabb. Nagyon készségesek voltak. A dokim is pont éjszakás volt. Átköltöztettek a szülőszobára, na, nem cuccostul, csak víz, meg törölköző ilyesmi. Beöntés nem adtak a sok vécére járkálás miatt. Kínlódtam reggel 9-ig. A fájások csak erősebbek lettek.

A doki újra bekötötte reggel 9-kor az oxit. Na, onnantól kezdve iszonyat volt. Könyörögtem, hogy apát hívják be. Dél volt, mire beengedték. Ő már rám sem ismert kb. Az ő karjában kapaszkodtam ezerrel. Szólt, hogy mikor jön a fájás, és segített a levegővételben. Idegesített néha például, hogy „ne ilyen hangosan, meghallják”. Mondtam neki nyögve: „K...vára leszarom”.

Aztán délután 3-kor szóltam, hogy asszem nyomnom kell. A doki burkot repesztett, utána nyomhattam. Az első három nyomás után a doki megvizsgálta a baba helyzetét, és kijelentette: császár, tuti, hogy nem fog kiférni. Azt a megkönnyebbülést, amit akkor éreztem, el sem tudom mondani, de csak egy pillanatig örültem, mert jött a következő fájás. Közben láttam a Zuram arcát, akinek a szemei könnyben voltak, úgy be volt rezelve. Na, és itt jön a feketeleves. Az érzéstelenítőt félreszúrták. Mondom érzem a lábam, érzem, ahogy a doki fertőtlenít, érzem, ahogy belém vág a szikével. Ekkor elordítottam magam, hogy érzem a szentségit!

Az anesztes asszisztens odafordult az anesztes orvos és azt mondta:

„Megszúrod még egyszer a gömböcöt vagy elaltatod?”

Olyan megalázóan beszélni 50 centire a fejemtől. A nőre ránéztem, sajnos megszólalni nem tudtam, mert jött egy újabb fájás, csak egy csúnya tekintetet tudtam produkálni.

Végül kapcsolt, és utána nagyon próbált kedveskedni, hogy így a maszk, úgy altatás. Szóval elaltattak. 15.40-kor megszületett a kislányom 3500 grammal és 55 centivel. Ellátták és az apukája mellkasára tették, aki amúgy nagyon megijedt, mert csúcsos volt a gyerek feje (a három nyomástól). Engem rá egy órára toltak ki a műtőből. A család kint várt a folyosón, izgultak, hogy engem miért nem hoznak már.

Végül a szobámban ébredtem, a férjem mellettem volt, aki simogatott. Körülbelül tíz percre rá hozták a kislányom, aki mindjárt megismert és szopizni akart, de sajnos nem engedték, az altatás miatt. Egy óra hosszát lehetett velem, és rám parancsoltak, hogy aludjak, mert reggel hozzák a babát, és addigra össze kell szednem magam. Reggel ötkor ébresztettek, a nővérke alaposan rendbe rakott, nagyon rendes volt. Segített mindenben. Felállni, mosakodni stb. Azt mondta, amint stabil leszek, hozza is a babát. Hát nem kellett kétszer szólnia. Siettem, mint egy őrült, kb. húsz perc alatt megvoltam. Én magam mentem már a babáért. Édesen aludt. Imádtam nézni. Érdekes volt, én pedig nagyon kíváncsi.

Az igazság az, hogy nem volt mindjárt rózsaszín köd a szemem előtt. Kellett idő, sok idő, pontosan két hónap, mire felfogtam, hogy szülő vagyok, anya vagyok és nem csak mondom, de érzem is a szeretet iránta. Fogalmam sincs, miért ilyen nehezen alakult ki közöttünk a kapcsolat. Lehet a szülés, lehet a sok elvárás vagy fogalmam sincs. De igen, az a két hónap kellett, ahhoz , hogy érezzek is. Baby blues? Vagy depi? Passz... nem szégyellem. Akkor titkoltam, ma már elfogadtam, ez így alakult. A két hónap után szépen összefonódtak lelkünk láncai és elválaszthatatlanok vagyunk! Most újra várandós vagyok. December 29-re vagyok kiírva, hát az az igazság, hogy félek...

Vivien

Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>