Nagyon régóta beszélgettünk a párommal, hogy szeretnék egy babát, ám ez nem ment ilyen könnyen. Sok próbálkozás után feladtam és beletörődtem, hogy rábízom, jön, amikor jönnie kell, amikor itt lesz az idő.

Két héttel később mentem haza munkából, hogy nem érzem jól magam, arra gondoltam, lehet, hogy csak az idő, de másnap sem voltam jobban. Délután 6 óra körül elmentünk vásárolni. Hát vettem egy tesztet mondván biztos, ami biztos. Hazaértünk, gyorsan meg is csináltam, egyből két csík lett. Le voltam sápadva, hogy ez biztos nem lehet, nem tértem magamhoz, de mondtam a páromnak, hogy reggel csinálok egy újat, az lesz a biztos.

Hát eljött a reggel, nagy izgulások, gyorsan megcsináltam, ismét két csík, életem egyik legboldogabb pillanata volt. Reggel elmentem orvoshoz kiderült, hogy 4 hetes terhes voltam, nagyon örültünk. 

De a jókedv nem tartott sokáig, nagyon sokat voltam rosszul, kórházba kerültem 12 hetes terhesen, mert már a kiszáradás szélén voltam. Hat nap múlva mehettem haza.  Voltak még rosszulléteim a 20. hétig, ameddig meg nem mozdult a kis manó, de már nem volt vészes. Utána már minden jól ment,  vizsgálatokon is minden rendben volt.

Egy reggel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem, szédülök és szúr a szemem. Lementem az orvoshoz, megvizsgált: magas vérnyomás, egyből beutalt a kórházba. (35. hét.) Hozzáteszem, hogy nem akartam bemenni, mert én nagyon makacs vagyok, de a párom és Édes anyukám megparancsolták, hogy márpedig igenis bemész! Utólag köszönöm szépen nekik, hogy mellettem voltak és hogy hallgattam rájuk. Pár nap múlva hazaengedtek, kaptam gyógyszert, utána már minden rendben volt.

Aztán már nagyon szerettük volna, ha ennek az egésznek vége lenne, mert már nem bírtam, fájt mindenem. És a buli csak itt kezdődik. Hajnali 3-kor arra ébredtem, hogy valami nincs rendben, meg voltam ijedve, felkeltettem a páromat, hogy elfolyt a magzatvíz. Ő hívta édesanyukámat, hogy jöjjön gyorsan, mert elfolyt a magzatvíz, szülni fogunk! Hívták a mentőt, nagy nehezen megmosakodtam, felöltöztem. Jó gyorsan kitértek a mentősök, tíz perc alatt oda is értünk. 

Felvették az adatokat, megvizsgáltak, négy ujjnyira voltam tág. Kérdezte a szülésznő, hogy jönnek a fájások, én mondtam, hogy nem érzek semmit, pedig a monitoron mutatták, hogy márpedig nagy fájásaim vannak. Egy óra múlva ismét megvizsgáltak, 5 ujjnyira voltam tág, mondta az orvos, hogy nagyon ügyes vagyok, így kell ezt csinálni, már nem sok van vissza, hogy eltűnjön a méhszáj teljesen. Kaptam labdát is, anyukám bejött hozzám, nyomkodta a derekam, nagyon sokat segített. Megkértem, hogy ne menjen ki, maradjon itt velem végig, nem szerettem volna, hogy a párom így lásson, hogy szenvedek, és nem tud rajtam segíteni. Így megbeszéltük, hogy akkor kint vár. 

Bejött a szülésznő és az orvos, mondták, kiabáljak, ha úgy érzem, nyomnom kell, itt lesznek mellettem. Hát nem sok idő telt el, és mondtam anyunak, hogy szóljon, mert nyomnom kell, segítettek felfektetni, és mondták, hogy mit hogyan csináljak. Hát az első kettő nyomásnál nem éreztem rá, hogy hogyan nyomjam, először akkor kicsit hangosabban mondtam anyunak (segíts, nem bírom), következő nyomásnál kiabáltak, hogy látják már a haját.

Na, akkor összeszedtem az összes erőmet, nyomtam egy utolsót és már kint is volt, 2019.12.03.9:55 perckor 3400 grammal es 49 centiméterrel megszületett a kisfiam. (Nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót, semmit, nem vágtak, egy kicsit repedtem belül, volt két varratom, amit nagyon szépen összevarrt az orvos.

Szeretném utólag megköszönni az orvosoknak, a szülésznőnek minden segítségét, nagyon kedves és türelmes volt velem mindenki. És szeretném megköszönni anyukámnak és a páromnak, akik mindig mellettem voltak/vannak!

Egy egészséges 3 hónapos kisfiú édesanyukája

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem, és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést