A gyerekek, ahogy nőnek, egyre több feladattal találják szembe magukat, legyen az iskolai teendő, házimunka, zenegyakorlás, sportolás stb. Sokszor kíséreltük már meg, hogy ezeket valami szervezettebb mederbe tereljük, hogy átlátható legyen számukra, hogy mit, mikor kell csinálniuk, a határidős iskolai feladatoktól kezdve a napi házimunkáig. Az is felmerült bennem és a férjemben, hogy a gyerekeknek arra is legyen valami komolyabb rálátásuk, hogy mi mennyi munkát, teendőt végzünk el, mivel is jár a felnőttlét.

Próbáltuk naptárba írni ezeket, de követhetetlen káosz volt az egész, világossá vált, hogy ennél egy fokkal átláthatóbb és átgondoltabb módszer kellene, hogy négy ember életét vizualizálni tudjuk. A férjem a munkahelyén évek óta használja a Scrum és Kanban módszereket (az ideillő, a témában jártasak számára ismerős tudományosan hangzó szavak: agilis, iteráció, sprint, retrospektív, sztratoszféra), és ezek alapján alkottuk meg némi kísérletezgetés és sok tárgyalás során végül a saját kis házi rendszerünket.

Vasárnap esténként, amikor van rá fél-egy óránk, leülünk, és megtervezzük a következő hetet. Általában van egy szezonális vezérfonal, amit követünk, pl. tavasszal az ásás-vetés, mostanában a szilva szedése és lekvárrá való transzformálása. Ilyenkor leszögezzük, hogy most ezzel kell foglalkoznunk, ki mit vállal belőle? Mindenki tesz egy vállalást, ami lehet komolyabb is (pl. háromszori szilvaszedés és magozás), vagy teljesen komolytalan (egy szedés, de azt se egyedül - ilyenkor a szülő vagy gyakorol egy kis nyomást, vagy elengedi a dolgot, ha úgy látja, hogy a csemete most nincs a helyzet magaslatán).

Utána jönnek az egyéb feladatok, amik között vannak kötelezők, pl. határidős iskolai teendők, vagy önként vállaltak. Nagyon változó, hogy ki mit vállal be az adott héten. Van házimunka (mosogatógép ki-bepakolás, porszívózás, bevásárlás, tengerimalacok etetése és almozása, fűnyírás, stb.), sportolás, zenetanulás, ajándékkészítés, kreatívkodás, kinek mihez van kedve, illetve mire van szükség. Mi, felnőttek is átbeszéljük, hogy mi lesz a következő héten, és mi is minden tennivalót felírunk, a netbankolástól az állásinterjúra készülésen keresztül a komposzt átvillázásáig.

Az ám, de a feladatok nem egyforma nagyok: a malacokat megetetni pár perc, de a füvet lenyírni egy óra. Hogy ezt is lekövessük, minden teendő kap egy állat-címkét a nagyságától függően: egér, nyúl vagy elefánt. Az egér nagyságú feladat a pár perc alatt elvégezhető apróság (mosogatógép kipakolása), a nyúl már nagyobb falat és egy-két órába telik (pl. porszívózás-felmosás), az elefánt pedig már egy komoly, általában több napot igénybe vevő dolog, amiből mindenkinek szokott lenni legalább egy. Pl. az, hogy apa végigdolgozik egy hetet, hogy anya mos-főz-kenyeret süt, hogy a gyerekek iskolába járnak (vagy itthon tanulnak, mint a tavasszal), egy-egy elefántot ér.

Ezen kívül, ha valami hasznos dologgal foglalkozunk többször egy héten, szintén tartozhat ide, pl. a megállapodás szerint heti három, alkalmanként legalább fél-egy órányi zenélés egy „zenefánt”, ugyanígy három sportolás, esetünkben háromszori tanulás is ér egy elefántot. Minden feladatot felírunk egy cetlire, rárajzolva a hozzá tartozó állatkát, és feltűzzük egy parafatáblára, ami az étkezőasztal felett van a falra akasztva.

A táblának három oszlopa van: Megcsinálni, Folyamatban és Kész, értelemszerűen a státusztól függően ezekben fognak mozogni a cetlijeink. A tervezés során tehát megírjuk és feltesszük a tábla Megcsinálni oszlopába az állatkákkal ellátott cetlijeinket, de közben átbeszéljük. Van, hogy valaki túlzottan lelkesen bevállal rengeteg mindent, ilyenkor rákérdezünk, hogy tényleg lesz-e ennyi mindenre idő? De olyan is van, hogy egy gyerek kijelenti, hogy ő bizony most fáradt, csak a legszükségesebbeket csinálja meg, így a heti tanuláson kívül csak egy-két egeret tesz fel magának.

Miután megvan a tervezés, igyekszünk minden nap reggeli közben, vagy suliból délután hazaérkezve átbeszélni, hogy ki mit fog ma megcsinálni a teendői közül. Nagyon nagy segítség, hogy fent vannak a feladatok, nem kell rajtuk gondolkozni, és bizonyos keretek között mazsolázhatok, hogy mikor mihez van épp jobban kedvem. Ha egy gyerek jön azzal, hogy unatkozik, elég ránéznie a táblára, és máris kap motivációt és tennivalót (vagy nem, mert fáradt, de ez más tészta).

Ha egy nagyobb dolgot elkezdtünk (tipikusan nyúl vagy elefánt), akkor áttesszük a Folyamatban oszlopba, ha elkészült, a Készbe, és meg kell mondjam, rendkívül kielégítő átmozgatni egy-egy nemszeretem feladatot! Van olyan, hogy egy nap semmihez nincs kedve valakinek, de csütörtökön azért szóvá tesszük, hogy a vállalt három sportból még egy sincs meg. Ilyenkor vagy összekapja magát a delikvens, vagy nem, mindenesetre tisztán látszik, hogy mennyire haladt.

Ha jól terveztük meg a hetet, akkor nem jönnek közbe se új, váratlan feladatok, se nem esik ki két nap váratlan házon kívüli programokkal. Persze ismerve az életritmusunkat, érdemes beleszámolni tervezéskor, hogy mindig van egy spontán elhatározott egymásnál alvás, vendégség, bevásárlás és/vagy kiruccanás - ennyi pufferidőt bele kell számolni a hétbe, különben garantált a frusztráció vasárnap este az „elszámolásnál”.

Előfordul időnként, hogy egy nagyobb, nem várt feladat jön, apánk céges Scrumon szocializált elméje ilyenkor háborog (náluk a kéthetes sprint közepén nem lehet új feladatot felvenni, csak a következő sprintben), de mi különösebb fakszni nélkül írunk róla egy új cetlit és kész. Más kérdés, hogy sokszor kiderül, hogy mégse volt olyan váratlan az a feladat, csak nem jutott eszünkbe tervezéskor - ebből levonjuk a megfelelő tanulságokat, miszerint gondosabban kell tervezni.

Vasárnap este ismét összegyűlünk, és értékeljük az előző hetet. Mi volt benne a jó, mi volt a rossz? Mi volt emlékezetes, ki mennyire jutott a feladataival? A tábla nem hazudik, így látszik, hogy kinek mi van a Kész és mi maradt a Megcsinálni oszlopban. Van, hogy egy renitens a negyedét csinálta meg csak annak, amit vállalt, de olyan is akad, hogy valaki mindennek a végére tudott járni. Az állatokat összesítjük, és mindenkinek felírjuk, hogy melyikből hányat szerzett azon a héten. Levonjuk a következtetéseket, pl. „nagyon lusta voltam ezen a héten”, „sokra jutottam a házimunkával, de tanulni alig sikerült, ezen változtatni kell”, stb., majd megtervezzük a következő hetet.

Ezen a módon hétről hétre gyarapszik az állatkák száma, időről időre pedig megbeszélt módon valami vágyott dologra lehet beváltani őket. Pl. egy kiválasztott film megnézése öt elefánt, a Rumini új része vagy játszóházazás tíz elefánt volt, de olyan is akadt, hogy pénzre váltotta a nagyobbik, mert épp gyűjtött valamire. Apa rendelt magának barkácseszközöket az elefántjain, én meg drága edényt a kenyérsütéshez. Egyelőre ez a beváltás az egész dolog gyenge láncszeme, mert főleg a nyáron rengeteg program és mifene volt, és általában erőltetettnek éreztük azt, hogy vonogassunk elefántokat minden strandoláshoz, ha amúgy is mindenki akar menni.

Ezt az egész módszert (remek érzékkel) a járványügyi lezárások előtt kb. egy hónappal kezdtük, azóta folyik. A legjobban a karanténos időkben ment, amikor folyton itthon voltunk. A mélypont a nyár volt, akkor szüneteltettük is egy jó ideig, mert a rengeteg program, nagyszülőkhöz menés, ide-oda mászkálás közepette nem volt erre idő, plusz hadd legyen igazi nyár, hadd pihenjünk. Most, mióta ismét itthon van mindenki, újra teljes gőzzel folyik, és azt vettem észre, hogy sokkal-sokkal többre jutok így egy héten, mint egyébként, és a gyerekek is sokkal lelkesebben csinálják a feladatokat.

Persze mint minden, ez se tökéletes, folyamatos csiszolgatást, az élethelyzetünkhöz való alakítgatást igényel. A végtelenségig nem is lehet szerintem csinálni, kell az időnkénti leeresztés. Mindenesetre amíg működik, addig csináljuk, és remélem, hogy ezzel sikerül a gyerekeknek átadnunk valamiféle életszervezési módszert, hátha nem lesznek olyan szétszórtak, mint a szüleik. Nektek van valami hasonló módszeretek? Mi az, ami bevált, és mi az, ami nem? Meséljetek!

Borzlány

Családi élettel kapcsolatos cikkeink:

Várost építettünk az udvaron

Készíts játékkonyhát házilag!

Két gyerek mellett is lehet környezetbarát háztartást vezetni