Nem tartozom az egyedülálló anyák közé, mégis egy hétre az lettem. És a hét során sokszor eszembe jutott, mennyire nehéz is lehet ezt a gyerekesdit egyedül csinálni. Nekem volt segítségem, de hogy mi lett volna, ha nincs, hát... Nem is tudom.

Történt ugyanis, hogy szép hétfői reggel bementünk apával a sürgősségire, hogy nincs jól. Nem megyek bele a részletekbe, mert a lényeg az, hogy bent marasztalták. Kicsit hasonlított az egész arra, amikor édesapám beteg lett, és ő egy hét múlva halott volt, így addig, amíg ki nem mondták, hogy nem rák, hanem másvalami, a világ megfordult velem. Kissé kábán mentem dolgozni, délután még volt munkám, amikor is kb. három óra magasságában bedagadt a szám, a mellkasom tele lett kiütéssel, a nyelvem meg zsibbadni kezdett. Irány megint a sürgősségi, kaptam kis koktélt vénásan, és egy óra elteltével már emberi ábrázatom volt újra.

És ekkor kezdem gondolkozni. Ezt bakker, aki egyedül van, hogy csinálja?

Version 1. Nincs senki segítség, tehát a gyereket buszra/ taxiba ültetem, bebattyogok a sürgire karomban a háromévessel, hogy bajom van. És akkor hova teszem a gyereket? Bedobom a pult mögé a nővérkékhez? Vagy viszek magammal még négy tonna játékot az osztályra, hogy addig is ellegyen, míg én csöpögök? El sem tudom képzelni.

Version 2. Van papa, aki elmegy az oviba, kalandozik délután gyerkőccel, míg mama engem babusgat a sürgősségin, majd gyorsan felszalad látogatni a saját fiát is. Nyugiban hazamenni, fürcsizni, aludni.

Jöttek a délutánok, amikor beszaladtam munka után apához, vártuk az eredményeket, szállítottam az éppen aktuális „hozzál már be lécci még egy kis ezt-azt” listán szereplő dolgokat. Este aztán elmentem mamáékhoz, ahol gyerkőc éppen cseresznyefán lógott, focizott, motorozott.

És ha nincs segítség?

Version 1. Gyerekért elszaladni az oviba, felpakolni cuccot, elbuszozni apához, ahol csak az udvaron talizhatunk, és nem éppen gyerekbarát. Szerintem kb. 5 perc után megunta volna (mint az meg is tette egyszer, amikor bementem vele) és visszagalopp haza a gyerkőccel. Sok felnőtt beszélgetésre nem számíthat ilyenkor az ember, de még szomorú sem lehet nagyon, hisz a pici, aki csak azt tudja, hogy most apa beteg, a kórházban van, és majd Bagoly doktor meggyógyítja.

Version 2. Fentebb ecseteltem, hogyan történt a hét ebből a szempontból. Mama, papa hadban állt.

A szombati napra megkaptuk a fosós-hányós vírust.

Version 1. Éjjel belázasodik a gyerek, hajnalban hányni kezd, reggel buszra ül, vagy taxiba törölközővel, zacsival a kezedben, irány az ügyelet a beteg gyerekkel az ölben. Valahogy bekeveredni a városba az egyetlen ügyeletes gyógyszertárba a gyógyszerért, hazavackorodni, megkezdeni a gyógyszerelést. Diéta, fosás, nyűglődés az extra fáradt-hisztis gyerekkel. Folyton mosni a pisis, kakis, hányásos cuccokat, fel-le menni a konyha, mosógép és szoba között a félkómás gyerekkel a nyomomban, mert nem mer egyedül maradni…

Version 2. Hajnali telefon mamának, kocsi, ügyelet, gyógyszertár, reggel 7-kor már aludt a gyerek. Délelőtt jön mama, főz, felmos, hűtőt takarít. RESPECT!

És nyilván egy gyerek nem jön helyre egy-két nap alatt, így jön a következő hét, amikor ugyan nem kell szaladgálni ide-oda, mert vécéközelségre és diétára van kötelezve a gyerek, de itthon is EGYEDÜL lenni egy kis beteggel, …hát hogy is mondjam… Amikor nagyon ki van készülve már a kis szervezete, nem is tud aludni rendesen, az én gyerekem kb. olyan mint Rosemary az ördögűzőben. Néha már csak az hiányzik, hogy a feje megfordul a nyaka körül. Enni nem akar, háromféle kaja közül a negyedik kell neki, állandó játszótársnak kell lenni, így még egy mosást is hiszti közepette tudok csak elindítani, és a többi, stb, etc, … de tudjátok.

És ha végiggondolom, hogy így kellene csinálni mindig, szerintem én agyhalott lennék rövid időn belül. Ha csak egy szimpla bevásárlást nézek, már csak az is egy kisebbfajta kihívást jelentene. És még sok ilyen van.

Szóval… legyen akármi is az oka annak, hogy egyedül vagytok, kedves egyedülálló anyák, vagy apák, hatalmas főhajtás és tisztelet!

Betti

Egyedülálló anyák tapasztalatairól itt olvashatsz: 

Egyedülálló anyaként megjárom a poklot

A dán nők egyedülállóként is bevállalják az anyaságot

Egyedülálló anyu megosztaná...

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?