Tudja valaki itt, mi az a „solomor”? Ezt a szót használják a dánok azokra a nőkre, akik annyira egyedül nevelik gyermekeiket, hogy már a fogantatás is mesterséges megtermékenyítéssel történt. Egyre többen vannak, a jelenlegi körülmények nem riasztóak, ha valaki teljesen egyedül vállalna gyereket, a magasan képzett dán nők inkább attól tartanak, kifutnak a gyermekvállalás éveiből, míg húszas, harmincas partnereik „nem készek” a gyerekvállalásra.

Ma egy a tíz mesterségesen megtermékenyített nőből, aki eleve és tudatosan így vállal gyereket.  Semmiféle korábbi kutatási eredmény nem illik rájuk: nem szegényebbek, nem labilisabbak és nem rosszabbul képzettebbek, sőt, a legtöbbjének igen-igen stabil az egzisztenciája is, tehát nem érvényes rájuk az egyszülős családok korábban érvényes kockázati mátrixa, és gyerekeik sincsenek ilyen szempontból hátrányban. Arányuk meredeken nő, aCryos International nevű nagy globális spermabank aarhusi képviseletén a megszólaltatott munkatárs szerint az új kliensek nagyjából 50 százaléka egyedülálló nő. 2020-ra már 70 százalékos arányt várnak, mintha a dán férfiak nem akarnának gyereket.

A közkórházakban egyelőre nincsenek ilyen arányok, az oda jelentkezők nagyjából 90 százaléka férfipartnerrel szeretne utódot, csak meddőségi, megtermékenyítési problémákkal küzd, legalábbis a koppenhágai adatok alapján. Lone Schmidt, a koppenhágai egyetem kutatója arról számolt be, hogy a nők nagy részének csak afféle B terv egyedül gyereket vállalni, kétharmaduk kapcsolatban él, csak a partner „nem kész”, mikor ők már bevállalnák a terhességet. Dániában a meddőséggel kezelt párok általában 33 éves koruk körül keresik fel az orvost, egyedülálló nők esetében ez az átlag 36 év. A nők tehát várnak, és ha nem jelentkezik megfelelő férfi, akkor lépnek – akár egyedülállóként is.

„A legtöbb férfi vagy a karrierjével volt elfoglalva, vagy esetleg a Playstationével, egyszerűen képtelen voltam találni egyet, aki gyereket is akart volna”

– mondja a41 éves Signe Fjord.

„A barátnőim közül sokan úgy estek teherbe, hogy olyan férfipartnereik voltak, akikről már az elejétől látszott, nem tartanak ki túl soká a kapcsolatban, de a nők gyerek utáni vágya erősebb volt. Láttam „hagyományos” családokat is szétesni körülöttem bőven. Akkor elgondolkodtam, kell-e egyáltalán szülni, kell-e még ember a Földre, vagy esetleg inkább az örökbefogadást válasszam? Csakhogy örökbe fogadni borzasztóan drága és körülményes Dániában, ha egyedülálló vagy, majdnem lehetetlen. És hát én mégiscsak „saját” gyerekre vágytam. Esetleg egy barát, az segítene, gondoltam, de az sem túl egyszerű, az egyéjszakás kapcsolatból foganó gyerek esetében meg olyan lett volna, mintha elloptam volna azt a spermát. Egyébként mindenki támogató volt, kivéve apámat, aki az apaság megtagadását látta a döntésemben. De mikor 2012-ben megszületett a lányom, nem győzte körbevenni a szeretetével nagyapaként.”

A szintén 41 éves Tine hasonlókat élt meg. Régivágású apja szintén furcsállotta, miért így vállal két gyereket is. 

„Mintha ezzel feleslegessé tettem volna őt is, mint férfit. De én és a fiaim családot alkotunk, és ma Dániában mindenféle összetételű és méretű család akad, mi sem vagyunk hátrányban.” 

Tine meglátását egy kutatás is alátámasztotta, amely összesen 37 féle „családmodellt” kategorizált a dán társadalomban, a hagyományostól az egyszülősig vagy a meleg párokig, akik gyereket nevelnek. Sok egyedülálló, gyereket nevelő nőnek „egyébként” nincs baja a férfiakkal.

„Imádom őket. Csak hát ha nem akartak utódot, egy sem.” – nyilatkozta az egyik interjúalany.

A dán rendszer családbarátnak mondható az 52 hetes fizetett szülési-gyereknevelési szabadsággal, és az egyéb juttatásokkal, amely lehetővé teszi az anyáknak a rugalmas, viszonylag korai munkavállalást (a dán nők 85 százaléka megy vissza szülés után dolgozni), miközben akár a gyereknevelés költségeinek háromnegyedét is finanszírozza az állam. A társadalom lazán és elfogadóan kezeli az egyszülős modellt is, ám a skandináv létforma kitermelt még egy jelenséget: a kitolt felnőttkort. Sok húszas éveiben járó dán fiatal lényegében tinédzserlétet él, és sokan tanulnak még a harmincadik születésnapjuk után is. Utána általában azt hallották eddig, hogy néhány évet gyermekvállalás előtt inkább karrierjüknek szenteljenek, de ez a kitolt felnőttkor már többeknél a biológiai határokat feszegeti, mire elérik a „kívánatos” állapotokat, kevésbé termékenyek.

Nagy szám, nincs a gyerekeimnek apja, mondja a negyvenes Pia, sokan nőttek fel korábban is apa nélkül, nekem elváltak a szüleim ötéves koromban. Én a harmincas éveimet nagyjából a neurobiológiai doktorimnak szenteltem, miközben nem találtam gyermekre vágyó partnert, de ki tudja, mit hoz még az élet.

A kutatóknak mindenesetre új kutatásokat kell végeznie, mivel ezek a tudatosan vállalt egyszülős gyerekek nem mutatják azokat a „tüneteket” és nincsenek hátrányos helyzetben, mint a „véletlenül” teherbe esett, vagy később elvált nők gyermekei. Susan Golombok, a cambridge-i egyetem professzora, aki könyvet is írt a témáról, már tudatában van a helyzet megváltozásának:

„Régen jellemző volt a hirtelen jövedelemromlás, az egyedülálló anyák a stressztől is szenvedtek, ami egyrészt anyagi természetű volt, másrészt sokan bocsátkoztak kimerítő csatákba volt partnereikkel is, ami a gyerekre is kihatott. De a tudatos szingli szülők gyerekei ezektől mentesek.”

Ráadásul eddig még annak se volt mérhető hatása a gyerekek mentális egészségére, hogy semmiféle apaképük nincs (anyjuk nem láthatta a donor arcát sem), fontosabb a szülőség egyéb összetevőinek minősége.

Az egyszülős családok egymást is segítik, afféle önsegítő közösségként. Dánia termékenységi rátája, bár az ottaniak szerint nem kielégítő (1,9 a kívánt 2,1 helyett) még mindig magasan a magyar 1,3-1,4 felett jár, miközben a szexuális felvilágosítás iránya is meredeken megváltozott: a „Nehogy teherbe ess!” mondat mellett egyre inkább arról szól az tájékoztatás , hogyan kezeljük termékenységi problémáinkat. Az egyetemeket is biztatják, kedvezőbb körülményeket nyújtsanak ahhoz, hogy már a tanulás évei alatt is lehessen gyereket vállalni. A dán adatok a világ legjobbjai közé tartoznak, ami az anyák foglalkoztatási arányát illeti, és ebből van, aki azt a következtetést vonja le, hogy az se érintené nők tömegeinek karrierjét negatívan, ha kicsit korábban vállalkoznának első gyerekükre.

Persze nem szűnt meg az igény az apákra sem. Signe Fjord se adta még fel:

„Mégiscsak  jó lenne találkozni valakivel, aki a kislányom számára apa lehetne . Az apa nem egy spermacsomó, hanem valaki, aki uzsonnát készít, reggel üdvözli, este jó éjt kíván és végigkíséri, ahogy felnő a gyerek. Csak épp még nem találkoztam vele.”

Forrás: Guardian http://www.theguardian.com/lifeandstyle/2015/sep/14/no-stigma-single-mothers-denmark-solomors?CMP=fb_gu

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?