Az előző írásom óta eltelt fél év történeteit szeretném megosztani veletek. A házassági évfordulónkon konzultáción voltunk, A Tanár Úrról sok rosszat hallottam, főleg a modoráról, hát nem tudom, velem kifejezetten kedves volt, viccelődött, mosolygott. Elmondta, hogy az inszeminációt tartja a jó megoldásnak, véleménye szerint mivel fiatalok vagyunk, nem lát semmilyen problémát (a prolaktin szintem is rendeződött), így ő maximum három inszeminációt csinálna, és ha szükséges, utána újra beszélgetünk.
EGY:
A ciklusom első napján visszamentem, megvizsgált, felírta a napi egy injekcióót, majd nyolc nappal később kontrollra hívott vissza. Itt elmondta, hogy ő pont szabadságon lesz, ahhoz kérjem magam, akinél a legkevesebben vannak, hogy hamar sorra kerüljek. Visszamentem, egy fiatalabb doktorhoz kerültem. Egy 22 mm-es tüszőt látott az ultrahangon. Ő már kevésbé volt szimpatikus számomra, valamire megjegyzést is tett, amit ott és akkor a szívemre vettem, mert ellentmondott benne annak az orvosnak, akiben bíztam, de próbáltam túltenni rajta magam. Megbeszéltük, hogy augusztus 6-án menjek vissza, aznap megcsinálja az inszeminációt. Kaptam egy tájékoztatót, hogy miket vigyek magammal. Például hálóinget. Pizsamám rengeteg van, imádom őket, de hálóingem egy van, ami ezer éves, és elsősorban csábításra használható - mármint újkorában arra lehetett használni - mint egy orvosi látogatáshoz, így jött a feladat, hogy hálóinget kell venni.
Miután elmondtam a férjemnek, hogy színes kizárt, csak piros vagy esetleg fekete jöhet szóba. Nagyon max. térdig érő, de inkább picivel rövidebb és semmiféle minta nem lehet rajta. Ja, és mivel csak egyetlenegyszer lesz rajtam, így max. 3000 forintba kerüljön. Szóval ez volt a terv. Amihez egészen addig tartottam magam, ameddig az üzletben a hálóingek közelébe nem értünk, mert akkor sikítottam egyet, hogy nézd, sárga tehénkés hálóing! Igaz, színes, figurás, XL-es és én M-es ruhákat hordok, tehát úgy lábszárközépig ért és 5200 Ft volt, de a tehénkés hálóing hazajött velünk.
Reggel a férjem ment mintát adni, addig megvártam, majd sétáltunk egyet, megreggeliztünk, 11 körülre kellett visszamennem. Bementem egy szobába, átöltöztem és vártam elég sokat. Attól féltem, hogy elfelejtettek. Végül szóltak, hogy mehetek. Felfeküdtem az asztalra, jött az orvos, még köszönni sem köszönt, újabb mínusz pont, majd megcsinálta az inszeminációt, ami nekem kifejezetten kellemetlen volt. 15 perc pihenés és majd’ egy óra várakozás után megkaptam az instrukciókat, miszerint napi 3 gyógyszer és 24-én teszt. Ha pozitív, még aznap vissza, ha negatív, akkor abbahagyom az utrogestant, és egy hónap pihenő után menjek vissza a következő körre.
Elmentünk nyaralni keresztapukámék nyaralójába, és végig azt tervezgettük, hogy majd 24-én reggel a pozitív teszt után beülünk a kocsiba, maximum 1,5 óra alatt beérünk a központba, vizsgálat után vissza, és még van három napunk nyaralni. Már a teszt előtti este éreztem, hogy ez nem sikerült, egyszerűen tudtam. Próbáltam pozitív gondolatok felé terelni magam, de egyszerűen nem ment. Hajnalban pisi és egycsíkos teszt, simán tudomásul vettem, és visszafeküdtem aludni. A férjem meg is jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen veszem, erre csak megvontam a vállam. Napközben kirándultunk egyet, ott jött ki belőlem az egész. Végigsírtam a napot. Másnap már jobb volt, és újra optimistán tudtam gondolkodni.
KETTŐ:
Egy hónap pihenő után visszamentünk a Tanár Úrhoz, aki talált egy cisztát, így még egy hónap pihenőt javasolt.
A pihenő lejárta után pont, mielőtt sorra kerültem volna az ultrahangon, a Tanár Urat elhívták a gyerek osztályra, ekkor szólt nekem, hogy ha hozzájárulok, hogy egy nagyon fiatal, náluk még próbaidős doktor úr megvizsgáljon, akkor ha a ciszta felszívódott, kezdhetjük a következő kört. Naná, hogy hozzájárultam. Ciszta semmi, a doki ugyan zöld utat nem, de narancssárgát adott, hogy szerinte minden rendben és kezdjük, de azért várjam meg a Tanár Urat, hogy rábólintson ő is mindenre. Az adag napi 1,5 gyógyszer lett, amire a Tanár Úr is rábólintott. 8 nap múlva kontroll, semmi eredmény. Még 3 napi adag, de domináns tüszőt még nem találtak, még 2 napi adag, itt már volt domináns tüsző, de még kicsi, így még 4 napra kaptam gyógyszert. Itt egyeztettük az inszemináció időpontját is, amikor egy külföldi konferencián volt, abban állapodtunk meg, hogy ha már a próbaidős doki vizsgált, akkor csinálja ő az inszemet.
Teljesen más hangulatban zajlott a beavatkozás, előtte-utána is viccelődött velem a doki, kellemetlennek sem volt kellemetlen. Abban maradtunk, hogy amennyiben pozitív a teszt aznap vár vissza kontrollra, amennyiben negatív, akkor pedig amint megjön mehetek, szó sem volt semmi pihenőhónapról.
Teszt reggelére már 100 százalékosan biztos voltam benne, hogy ez most sikerült, egyszerűen nem hittem el, hogy negatív a teszt. Még délután is kivettem a szemetesből, hogy hátha csak reggel elnéztem, vagy csak nagyon halvány volt a csík, és mivel nem volt még rajtam szemüveg, így nem láttam. Akárhogy forgattam, sehogy sem jött ki a második csík, teljesen összetörtem. Este egy barátunk szülinapját ünnepeltük, ahol egy nagyon jó barátnőm, aki lombikos anyuka, némi alkohol segítségével valamennyi lelket és rengeteg önbizalmat öntött belém.
HÁROM:
Amint megjött, ismét jelentkeztem a meddőségi centrum recepcióján, ahol el akartak küldeni, hogy nagyon korán jöttem, jöjjek egy hónap múlva. Mondtam nekik, hogy nekem az új, még próbaidős doktor úr mondta, hogy jöhetek. Itt rákérdeztek, hogy akkor ő az orvosa, mert a kartonon nem az ő neve szerepel, és ha szeretném, átírnak hozzá. Így lettem az ő betege. Neki pont aznap járt le amúgy a próbaideje. Tényleg kedveltem a Tanár Urat is, elviccelődtünk egymással, de ez az új orvos teljesen más. Megismer a folyosón, laza, van egy nemtörődöm, leszarom stílusa, ami nekem nagyon bejön.
Úgy döntött, hogy próbáljunk ki valami mást, ezért a gyógyszert lecseréltük egy másikra, napi 1,5 ampullával írt fel. 8 napig napi 1,5, a kilencedik napon pedig egy ampullát kaptam a férjemtől, lehetőségek szerint még félálomban. Ő reggelenként felkelt kicsit előbb, kikeverte a reggeli koktélomat, felkeltett, felállított, beadta a szurit, majd visszaborított még aludni egy kicsit.
Az inszemináció napján rengetegen voltak bent. A doki lerobogott, mondta, öltözzek át valamelyik kórteremben, az ott lévő székre le is tudok pakolni, és akkor előrevesz, hogy végezzek időben. Így a kötelező pihenőidőt a vizsgálóágyon töltöttem, majd teljesen felpörögve, a folyosón mászkálva vártam meg a zárójelentést.
Itt már nem bíztam, nem reméltem, mert tudtam, hogy most már muszáj mindennek rendben lennie. Itt nem is bírtam kivárni a kötelezően előírt tesztnapot, előtte nap teszteltem, pedig utálom a teszteket, soha nem szoktam előre tesztelni, csak akkor, amikor már 3-4 napot késik, épp ezért nincs is túl nagy gyakorlatom benne. Ismételten nem sikerült jót pisilnem. Most már sokkal nehezebben tudtam összeszedni magam, főleg, mert ez pár nappal volt csak karácsony előtt.
Már jól vagyok, újra merek remélni, sikerült összeszednem magam. Február 25-én megyünk vissza a központba lombik konzultációra. Úgyis mindig ikrekre vágytam. 2016 a mi évünk lesz!
Drukkoljatok!
Dóri
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
